Boston/Budapest – Az 1989-es kelet-európai demokratikus átalakulás csodagyerekét ma egy nacionalista erős ember irányítja, gazdasága romokban, törvényhozásában ott a szélsőjobboldal, külvárosaiban fekete egyenruhások masíroznak. Miként történhetett ez? – teszi fel a kérdés Paul Hockenos, aki a téma kapcsán mutatja be a Bécsben élő Paul Lendvai könyvét. A kötet Mein Verspieltes Land: Ungarn im Umbruch (Elherdált országom: Magyarország átalakulóban) címmel látott januárban napvilágot Salzburgban (majd Az eltékozolt ország címmel jelent meg magyarul Budapesten).
A Boston Review újságírója bemutatja az amerikai olvasónak Lendvait, aki „közelről kísérte figyelemmel Magyarország rögös útját a kommunizmus utáni húsz évben. Ez alatt az idő alatt azonban semmi nem aggasztotta úgy, mint Orbán tekintélyelvűsége és a Fidesz politizálása annak jelenlegi uralma első hat hónapja alatt. A Fidesz, állítja Lendvai, a saját pártszervévé próbálja tenni az egész államapparátust. Orbán megbénította az ellenzéket, konszolidálta a politikai hatalmat, ellenőrzését kiterjesztette a médiára és a kultúra intézményeire, mégpedig olyan mértékben, amit a kommunizmus bukása után senki nem tudott volna elképzelni. Orbán az orosz Vlagyimir Putyinhoz igencsak hasonló módon az üzleti életbe mélyen beágyazott klientúra-hálózatot hozott létre. A gazdag bankárokkal és nagyiparosokkal, a szórványmagyarság szervezeteivel és a szerkesztőségekkel fenntartott kapcsolatai hatalmas, parlamenten kívüli hatalmi bázist eredményeztek. A legzavaróbb azonban, hogy a Fidesz parlamenti szupertöbbsége folytán képes ellenzék nélkül nyugtalanító törvényeket hozni, ideértve a messze ható következményekkel járó alkotmányreformot is, amely messze a jelenlegi négy év utánra bebetonozza a Fidesz uralmát.”
A Boston Review ezután összefoglalja az alkotmányozás visszásságait, megállapítva, hogy Orbán kormánya az első fél évben 43 új törvényt hozott, 107-et módosított, és hat alkotmánymódosítást is végrehajtott, majd a Lendvai-könyvről elmondja, hogy az a rendszerváltást megelőző időkbe is visszaviszi az olvasót, kutatva a jelenlegi állapotok történelmi okait.
„Lendvai arra összpontosít, miként itatja át a magyar politikai kultúrát a történelem eltorzítása és a folyamatos antiszemitizmus. Magyarország, írja, vagy ha már itt tartunk, közép-európai szomszédai sem néztek soha szembe kevéssé dicsőséges huszadik századi viselt dolgaikkal, szemben Németországgal, amely a háború után végigment a vergangenheitsbewältigungon (körülbelül: megharcolás a múlttal). Magyarország soha nem dolgozta fel önkritikusan szövetségesi viszonyát a náci Németországgal, a zsidók második világháborús deportálását, a nagyállami fantáziálgatással kiegészülő etnikai ultranacionalizmust és a kisebbségek elnyomását.”
Paul Hockenos úgy véli, ennek eredménye a torz történelemszemlélet, amely szerint a jó magyar embernek számos ellensége van a nemzetközi zsidóságtól a szlovák hazafiakig. A Boston Review cikkírója bemutatja az amerikai olvasónak Trianont és következményeit, amelyek „közel száz évvel később is fájó sebet jelentenek a magyar nacionalisták számára. A Fidesznek a 2010-es győzelem után egyik első dolga volt, hogy a trianoni szerződés 90. évfordulóján bevezesse a Nemzeti Összetartozás Napját, s ezzel a szimbolikus aktussal jelezze, hogy a modern Magyarország megszületésének traumája máig tart, csakúgy, mint az ország szomszédaival szembeni ellenérzés. Budapesten egyre több magánautón jelenik meg a Nagy-Magyarországot ábrázoló matrica – a jelenlegi területek mellett szerb, valamint az uniós Ausztria, Szlovákia és Románia területeivel kiegészülve, piros-fehér-zöldben”.
Az amerikai lap cikke megállapítja, hogy a Fidesz-rezsim kimondottan ugyan nem propagálja Nagy-Magyarország eszméjét, a liberalizmus elvetése és a tekintélyelvűség igenlése kapcsán azonban a Horthy-korszakig nyúlnak vissza. „Horthy imázsának feltámadása jól jön Orbánnak, aki huszonöt évi politizálás után magáévá tett valamit elődjének a demokrácia iránti megvetéséből. Horthy csodálói számára bonyodalmaktól mentes antikommunista államférfi volt, aki magyar területeket szerzett vissza. Mások reakciósnak tartják, aki mit sem tett a zsidóellenes törvények meghozatala ellen 1938-ban. A Horthy-kultusz végeredményben beépült a csak-velünk-történtek-rossz-dolgok mentalitásba és az alkotmányba, amely most deklarálja, hogy 1944 márciusától, a német megszállástól a magyar állam jogi értelemben inkompetens volt egészen az első demokratikusan megválasztott kormány hivatalba lépéséig, 1990 májusáig. Más szavakkal: a Fidesz azt bizonygatja, hogy a magyar állam nem felel önnön közelmúltjáért, ami pedig a régmúltat illeti, azzal minden rendjén volt. Ami”, teszi hozzá az amerikai újságíró, „kivált nyugtalanító a történelmileg üldözött közösségek, elsősorban a százezres magyarországi zsidóság számára.”
A Boston Review felvázolja az amerikai olvasó számára a Fidesz-hősidőket, a párt megalakulását, megemlékezik a Brezsnyev-Honecker csókot ábrázoló híres Tessék választani! feliratú plakátról, majd röviden bemutatja az Alcsútdobozon született Orbán Viktort, ismerteti a Nagy Imre és társai újratemetésén mondott beszédét, majd megállapítja, hogy ezután „a pártot személyes eszközévé tette”.
„A Fidesz a kilencvenes évek folyamán levetkezte neoliberális gúnyáját a jobboldali néppárti arculat kedvéért, amely rájátszott a gazdasági nehézségekkel és az EU-integráció követelményeivel küszködő Magyarországot felvásárló ’idegen tőkével’ kapcsolatos népi félelmekre.” Hockenos Lendvait idézve kitér az első Orbán-kormány bukása utáni időkre, amikor a nagyvállalkozói kapcsolatok – Széles Gábor, Spéder Zoltán, Fellegi Tamás, Töröcskei István, Nobilis Kristóf nevét említi konkrétan a Boston Review – „képessé tették Orbánt egy hangsúlyozottan nacionalista, pártirányítás alatt lévő médiabirodalom kiépítésére, amely kiterjed a nyomtatott sajtóra, a tévére, a rádióra és az internetre. Az olyan nagy napilapok, mint a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap, a közpénzből működtetett MTV, számos kisebb magántévé és -rádió, mint a Hír TV és a Lánchíd Rádió; a metrón ingyen osztogatott bulvárlapok; és számtalan honlap, így az inforadio.hu, a Fidesz megbízható szövetségesei.”
A jobboldali média Lendvai szerint mindennél hathatósabban járult hozzá a Fidesz elsöprő tavalyi győzelméhez, írja a Boston Review. „Az Orbán-hű média sulykolta az olyan népszerű nemzeti témákat, mint Trianon igazságtalansága, cigánybűnözés és az EU-diktátumok tisztességtelensége.”
„Ezzel párhuzamosan emelkedett fel a nyíltan idegenellenes, antiszemita Jobbik, a Fidesz mellékterméke, amely a cigányokat, a rendcsinálást és Nagy-Magyarországot állította ideológiája középpontjába. A lényegében fasiszta Jobbik döbbenetes módon a szavazatok tizenhét százalékát szerezte meg 2010-ben – és még döbbenetesebb módon a 18-29 évesek szavazatainak 23 százalékát.” Az amerikai lap itt ismét Lendvait idézi, aki szerint nincs mit csodálkozni azon, hogy a második világháború után ennyi idővel még ilyen sok magyar gondolkozik etnikai és nacionalista kategóriákban: a Fidesz és a Jobbik között csak nüansznyi különbségek fedezhetők fel.
A Boston Review ismerteti, milyen módszerekkel, milyen nímandok felhasználásával igyekezett a Fidesz bemocskolni Lendvait könyve megjelenése után. „A Magyar Hírlapban Vámos György publicista azt írta, a Lendvai-féle figurák és az Egyesült Államokban élő magyar filozófus, Heller Ágnes abból élnek, hogy rossz hírét keltik Magyarországnak, és ők a világban kialakult negatív magyar imázs okozói. ’Húsz éve, amióta újra lehet beszélni a magyarországi zsidóságról, Lendvai minden lehetőséget megragadott, hogy a nyugati sajtóban sulykolja az újjáéledő „magyarországi antiszemitizmust”.’ meddig kívánja még gyalázni egykori szülőföldjét?’, írja Vámos.”
Paul Hockenos úgy véli, ha az volt a Fidesz célja, hogy Lendvait lejárassa, úgy taktikája visszafelé sült el, rövidtávon legalábbis: a bécsi újságíró könyvének első háromezer példánya napok alatt elfogyott, és jól megy az ötezer példányos utánnyomás is. „Nehéz azonban megítélni, lesz-e a könyvnek hatása a magyar politikára. A közvélemény-kutatások azt mutatják, a Fidesz radikális politikájára máris ráment a 2010-es támogatás negyede. Mindazonáltal még egyik ellenzéki párt sem nyert semmit az egyre fokozódó kiábrándultságból”, figyelmeztet az amerikai újság.
Hosszú az út még! :(
Tökéletes helyzetkép! Kérem továbbra is kísérjék figyelemmel ezt az agymenést ami M.o-on történik, mert talán a nk-i visszhang még észre téríti Orbánt. Bár kevés a remény. A kritika dacot szül nála, és képes hadat üzenni az őt kritizálóknak!
..képes hadat üzenni.Már meg is tette.Minden eszköz az ő kezében van.Ki is “csinálja” azt akit akar. Megvannak rá az emberei, az élet minden területén.
Ez volt a fideSS féléves működése alapján Lendvai véleménye. Azóta gondolom tovább romlott!
Paul Lendvai könyvét megjelenése után rögtön elolvastam, most ott sorakozik könyvespolcomon Debreczeni összes könyvével együtt.
Ezért nem véletlen, hogy sokszor talán kissé raddikálisnak tünik ahogy felhorgadok, látván mi megy végbe ebben az országban
Mikor azt írtam, hogy én egy terrortámadásként élem meg a mostani adminisztráció hatalomra jutását, azért írtam, mert tényleg így érzem, és azt érzem, -sajnos nemcsak én, de több millió embertársam is -hogy szinte terrorizálják népünket.Én aki a Kádár érában születtem, ott nöőtem fel, eddigi életem jó részét abban töltöttem, most mégis kifejezetten elnyomottnak, kisemmizettnek, és lelkileg mindenféleképpen terrorizáltnak érzem magam a saját országomban. Az elkeseredésemet nagymértékben növeli, hogy ezt a problémát ami ma zajlik országomon belül, de a határainkon túl is,úgy érzem egy egyszerü kormányváltás nem oldja meg. Én úgy érzékelem nagyobb a baj attól, mint hogy csak kizárólag azzal foglalkozzunk Orbán Viktor meddig lesz kormányon Véleményem szerint ez most már túlhaladott kérdés. Nagyon lassan, de kezdik már a környező országok, az Unió, de talán még Amerika is
megérteni, hogy ami ma Magyarországon és konkrétan a magyarsággal(határon túl is) zajlik, az nem egy kormány egyszerű, lojális kormányzása.Félek kimondani, de itt többről van szó és mi magyar emberek nagyon sebezhetők, gyengék vagyunk ebben az ocsmány “komédiában” Még talán most sem akarunk hinni a szemünknek és csak csupán megbotránkozunk, hogy mik is történnek.Ha csak a Debreczeni által az ARCMÁS c könyvében megjósoltak váltak volna valóra, már az is iszonyatos nagy baj. Én tovább megyek sajnos kedvenc Íróm nem számolt az emberi tényezővel Orbán lelki és mentális beállítottságával. Mivel nem vagyok orvos nem mondanék róla véleményt, nem az én dolgom bár van róla véleményem.
Egy mindenesetre biztos: sokkal nagyobb a baj, mint hogy elintézzük csupán bosszús, dühös megjegyzésekkel.Az az érzésem, hogy a fent említett illető személyiségét alapúl véve, ezt a csatát nagyon nehéz lesz megvívni. De, hogy meg kell előbb, vagy utóbb az már mára minden jobb érzésű ember számára világos.
A könyv megjelenése Amerikában, jó hír.Köszönjük Lendvai úrnak. A Fidesz biztos őrjöng.Nemsokára a fél GDP-t elkölthetik PR szerződésekre az egész világon, úgy mint Londonban.
Ha igazságról beszélünk be kell látni, hogy a Trianoni Szerződés valóban igazságtalan volt, tönkretette az országot, leválasztotta létfontosságú ipari , ásványi anyag lelőhelyeit, és ebben Európa számos jelenlegi nagyhatalmának része volt. Szándékosan darabolták fel Magyarországot, szorították jelentéktelen, vergődő, alárendelt szerepbe. Érthető, hogy ez megbocsájthatatlan a magyarság szemében. Ha a nacionalizmust nézzük, ez nem újkeletű a magyarság körében. Sohasem voltunk befogadó, más kulturát elismerő ország. Kivételt a főnemesek, nemesek képeztek, de ők is csak a német, francia kulturát preferálták. Ha bárki úgy gondolja, hogy a mai magyarság többségének (2/3) nézeteiért a Jobbik vagy FIDESZ felel az téved. Nem ez a két párt gyártotta a nézeteket, hanem a magyar nép gyártotta ezt a két pártot. Mert igényük van rá. Ha a Sonda Ipsos, vagy más szociológiai, politikai kutatás eredményét vizsgáljuk kiderül, hogy a magyar emberek többsége ma is egyfajta központi hatalomra vágyik, amely rendet tart, és gondoskodik, eltartja állampolgárait. Azt szeretnék, ha a központi hatalom mindenkit ugyanarra a viselkedés és értékrendre kötelezne. Tény, hogy az azonos értékrendű, konformizált közösségekben egyszerűbb és könnyebb az élet. Tény, hogy a központi hatalom vezérlése alatt, az állampolgárok azonos értékrendre nevelése mellett kisebb a bűnözés, hiszen kisebb a deviancia, az eltérő személet és életmód. Tény, hogy az ember természetes igénye a biztonság, legyen az akár szociális, akár fizikai, akár erkölcsi. És amikor egy országban megnövekednek az állampolgárok vagyonát, életét, testi épségét veszélyeztető cselekmények, csökken a megélhetési biztonság, amikor 2,5 millió ember tart el 7.5 milliót bármi megtörténhet. Hiszen az elégedetlenség minden fél részéről kitörhet, és számos káros attitüd alakulhat ki. Aki nem fogadja el a konformizációt, az hibás, meg kell javítani ( lásd: javító intézetek, átnevelő táborok, stb.) Úgy gondolom, ez mélyen gyökerezik a magyarság történelmében, és ezt megváltoztatni kevés volt ez a 21 év. Ugyanakkor az USA-ban a gazdasági válság hatására hasonló, de enyhébb folyamat játszódik le. Éppen ezért szigorítják a jogszabályokat, és a bevándorlási törvényt. A szabad ország fogalma egyes államokban már nem is annyira a szabad, hanem a tilos és kötelező fogalmakra helyeződik.
Babits: In Horatius.Gyullollek: tavol legy, alacsony tomeg ….
…a regi eszme valtson ezer kopenyt, s regi forma uj eszmenek oltenyyekent kerekedjen ujra
A magyar allam polgarjai valasztottak Orban Viktort! Ez kellet nekik, hat ez van!
“A magyar állam polgárai választották…”? Ez így nem igaz, hanem úgy, hogy a magyar állam polgárainak mintegy egynegyedének(25%-ának) a fele (52%-a), azaz a * t e l j e s * l a k o s s á g * 12,5 %-a, azaz kicsit több mint e g y t i z e d e választotta meg úgy, hogy a parlamentben 2/3-os adu szerephez jutott. Az, hogy a választási törvényünk ilyen sz@r abban persze a naív-demokratáknak éppúgy része volt, mint a hatalom iránt nyíltan, v. burkoltan ácsingozó jobboldalnak (beleértve a szélsőjobbot is) a rendszerváltás idején (ld. a kerekasztal tagjait).
Bumbury tévedsz, amikor azt írod, hogy “vigyázz, mert még hadat üzen”. Ez a magyar Néró, ez nem üzen hadat senkinek, ez hadüzenet nélkül támad…
Zsófka minden szavával egyetértek sőt, kiagészíteném annyival, hogy ez a terrortámadás tulképpen puccs volt, melyet a sértett Néró (ld: Gyurcsány-Orbán TV-vita) úgy készítette elő, hogy a nyolc évig kormányzó párt és vezetői becsületes arculatát mindvégig rémhírek, hamis állítások, rágalmazások – és persze a valós hibáik felnagyításával – terjesztésével meggyalázta, megalázta és végül teljesen lerombolta. Majd ezt követően szervezett – szavazó átirányításokkal is – totális bombatámadással bevette az elnöki palotát… (Utóbbi bombás hasonlatom; Pinocet tábornok Allende elnök elleni chilei puccsára utal.) És mindezt a lakosság egytizedével !!! Hát nem észbontó?
*
ui: Mindehhez nagy-nagy mértékben hozzájárult a lakosság, magát bár baloldalinak valló azon része, amely úgymond “csalódottságában” nem ment el szavazni, vagyis így szavazott.
Buta népnek buta kormány dukál.
zapata-lovas
Igazad van, egyetértek.
Nem Orbán az érdekes, hanem a mögötte lévők. Ha Orbán eltűnne, lenne helyette más.
Hiába keresem, nem találom azt a tavaszi cikket, amely a Fidesz 2002-es vereségét követően megalakított “think tank”-ról szól. Ez a társaság (nem emlékszem a nevére) rendszeresen találkozik azóta, és ők dolgozták ki, vagy finanszírozták a kidolgozását a blue print-nek, amelyből Orbán dolgozik.
Az egész folyamat egy alaposan kidolgozott projekt, és biztos, hogy van vészforgatókönyv is.
Szabad Kossuth Rádiót!
Amit Arpad apank megalapitott az utodok nem tudtak megtartani es meg csak a folyamat kozepen vagyunk.A magyarsag asszimilalodni fog es szep lassan eltunik a vilag nepeinek sorabol,koszonhetjuk ragyago vezetoinknek es uralkodo osztalyainknak.Csak tovabb fohaszkodjanak istenhez “isten alld meg a magyart” meg fohaszkodhatnak par ezer evig es talan akkor rajonnek hogy valami nem stimmel
Az egész Orbán kormánynyak mennie kell.A nép az istenadta meg idővel a pénztárcája megfogyatkozásával rádöbben mi a nagy magyar valóság!
Minden nap döbbenettel és kétségbe esve állapítom meg, hogy a disznóságaikat újabb és újabb hajmeresztő kijelentésekkel, megnyilvánulásokkal múlják alul. A hasbeszélő egyre pimaszabb és magabiztosabb ábrázattal röhög a képünkbe, amit mi már lassan annyira megszokunk, hogy reagálni sem vagyunk képesek, csak döbbenten meredünk a képernyőre. Meddig bírjuk, mikor teszünk valamit????