Frank Tibor: Boldog demokrácia 2011. június 20. hétfő 6:09

Frank Tibor: Boldog demokrácia

Olvasom az OECD egyik legújabb jelentését. A fejlett országok gazdasági együttműködésére hivatott párizsi székhelyű szervezet, amelynek 1996 óta Magyarország is tagja, rengeteg kutatást végez, és igen sok jelentést, elemzést ad ki. Ez az új vizsgálódás az életminőségre összpontosít. Felállít egy rangsort arra vonatkozóan, hogy az emberek mennyire elégedettek az életükkel. A köznyelv és a sajtó ezt egyszerűen Boldogság Indexnek hívja.

Nemcsak az anyagiakat nézik, hanem a környezetvédelmet, a szociális körülményeket, egészséget, biztonságot, a politika/kormányzás minőségét, az oktatást és így tovább.

A jelentést olvasván először jó érzés tölt el, mert Kanada, amely majd 25 éve az otthonom, az első helyen van, ráadásul holtversenyben Ausztráliával, ahol a lányom él. Rögtön utána azonban elszomorodom, amikor meglátom hazám, Magyarország helyezését, igen csak a sor vége felé.

Ahogy az OECD riport mondja, a kanadaiak jobb körülmények között, tisztább környezetben és nagyobb biztonságban élnek, mint az emberek jóformán bárhol máshol a világon. A kanadai újságok azonban nem ezt emelik ki, hanem azt, hogy nálunk a közösségi érzés erős, legtöbbünknek vannak olyan szomszédaink, akikben megbízunk. Az egyik kanadai újság, a Viktoria Times Colonist, a „Kormány és boldogság” című cikkében igen jól összefoglalja a tanulságokat.

A cikk szerint sokak számára az a legmeglepőbb következtetés, az embereknek a legfontosabb, hogy politikusaink hallgatnak ránk. A leglényegesebb következtetés pedig a felismerés: a jó kormányzásnak igen nagy hatása van az emberek boldogságérzetére.

Az összefüggés a magas elégedettségi arány és a jó kormányzás között egyértelmű: az első hét ország mindegyike jól kormányzott. Ezek az országok azok, amelyek megtalálták az egyensúlyt a jó kormányzati szolgáltatások és a felelős pénzügyi politika között.

A riport szerint a föld nagyon kevés országa képes erre. És itt emeli ki a riport, hogy a sor végén kullogó hat ország a két oldal közül egyiket sem teljesíti. A cikk (Észtországgal együtt) itt név szerint említi hazánkat, mint ahol az átlagos háztartásra jutó jövedelem fele a kanadainak. Érthető, hogy ez az anyagi hátrány személyes boldogtalanságban fejeződik ki. Az újság itt idézi, hogy amíg Magyarországon a lakosság 23%-a, addig Kanadában a 78%-a elégedett az életével.

Érdekesség az is, hogy a csúcson és a sor végén levő országok között nincs különbség humán erőforrások tekintetében: a magyar ember éppen olyan jól képzett és művelt, mint a kanadai.

Itt azonban — más írásokhoz hasonlóan — ez a riport is kiemeli: ami ezt az óriási rangsorbeli különbséget okozza, az a közintézményekbe vetett bizalom. A sok bajjal küszködő országokban a kormányok általában már régen hitelüket vesztették.

Kanadában a szövetségi kormányzási rendszer bírja a lakosság bizalmát. Idejében újították meg a különböző intézményeket, alacsonyan tartják az adókat, és a munkanélküliséget is. A világ legerősebb bankrendszerével rendelkezünk, így sikeresen átvészeltük a legutóbbi, igen mély recessziót is. A cikk így fejeződik be: „Meglepőnek tűnhet, hogy a személyes életminőségünk egy olyan látszólag ide nem tartozó dologgal van összefüggésben, mint a kormányzás. De, úgy néz ki, hogy ez az, amit az OECD mondani akar”.

Igen, pontosan, ezt akarja, és ezt is mondja. Erőteljesen.

A riport és a sok reflektáló cikk olvastán egy régi rövid történet jutott eszembe: 1979-ben, 24 évesen jártam először Amerikában és Kanadában. A kisfiamat, terhes feleségemet otthon kellett hagynom, csak így kaptam útlevelet. Clevelandben egy kultúrközpontba hívtak meg, hogy tartsak előadást Magyarországról. Tipikusan amerikai módra, ezt egy jégkrém partinak nevezték, felvittek a pódiumra, bemutattak, kezembe nyomtak egy mikrofont meg egy óriási jégkrémet, és tessék! Beszéltem az otthoni viszonyokról, a Kádár-rendszer minden sajátosságával együtt. Tíz évet várunk egy autóra, egyetemi oktatóként nincs telefonom, van viszont gyes, meg a párttagoknak külön ingyenes nyaraló. Van nulla munkanélküliségünk, egy darab pártunk, melynek jelöltjei rendszeresen 98%-ot kapnak a szavazáson — merthogy választás az nincs.

Nagy siker, beloptam magamat a szívükbe. Aztán jött a kérdezz-felelek. Az első kérdés az volt, mihez fogok kezdeni itt Amerikában. Nem értettem. A kérdező magától értetődőnek vette, hogy itt maradok. Nem, mondtam, megyek haza, otthon van a kisfiam meg a várandós feleségem. Miért nem hozatom ki őket? Hát mert nem engednék ki őket. Hogy-hogy? — ezt viszont ők nem értik. Mert nem adnak útlevelet. Ezt sem értik. Mert náluk ősidők óta a kifelé forgalmat nem ellenőrzik — csak azt, hogy ki jön be. Ezt meg én nem értem. Még csak bejöttem, kifelé még nem mentem. Aztán megkérdezik miért nem dobjuk ki az ilyen kormányt, amelyik minket igában tart. Hát, ugye, itt van vagy százezer orosz katona… ja, arra nem gondoltunk…

Mondtam, hogy miskolci vagyok. Erre egy idős hölgy a tömegből megkérdezte, hogy Miskolc nem az ország legmagasabb hegycsúcsa?

A végén odatoltak hozzám tolókocsiban egy 94 éves nénit. Bemutatkozott, Lili néni volt, „szólíts csak Lilikének”. Megkérdezte tőlem: „Hogy tetszik Amerika?” „Nagyon szép ország, Lilike, valami csodás, gyönyörű” — mondtam neki. Erre felemelte a sovány, bütykös ujját, és felém integetve szinte kiabálta: „Nem az a lényeg hogy szép, hanem az, hogy szabad! Nem bánnám, ha csúnya lenne, csak szabad legyen!”.

Ma már fiatal korom számlájára írom, hogy akkor bennem a szánalom érzése uralkodott el: Mit tud ez a szerencsétlen öregasszony a tolókocsijában élvezni a szabadságból?

A szavai azonban mindvégig velem maradtak, az egyik hajtóerő volt számomra akkor, amikor ezután vagy hét évvel disszidáltunk; illegálisan elhagytuk hazánkat, és a viszonylagos jólétet, anyagi javakat mind hátrahagyva a szabadságot választottuk.

Ma sokszor eszembe jut Lilike, akkor, amikor otthon naponta bontják a szabadság húsz éven át kiépített és ápolt bástyáit. Amikor visszamenőleges törvényeket hoznak, naponta módosítják a módosított módosítást, és a legvadabb ötleteket is ellensúlyok nélkül viszik véghez. Amikor az ország vezetője, aki mellesleg személyesen teszi minden ellensúlynak szánt helyre a saját embereit, nyugati lapoknak is azzal henceg, hogy a jelenlegi eszement baromkodásával a következő tíz kormány kezét is megköti.

Persze főleg azért jut eszembe az öregasszony, mert ő 94 évesen, tolókocsiból is értékelni tudta a szabadságot. Nem úgy, mint az otthoniak, akik többnyire vállrándítással veszik tudomásul a demokrácia megnyirbálását, az egyeduralmi rendszer ismételt kiépítését. Húsz év téblábolás, ország-tékozlás után most sokan azt hiszik, az a megoldás, hogy lebontjuk azt a keveset is, ami eddig jó volt!  Hogy húsz év topogás után most végre elindulunk – visszafelé…

Otthon az első ilyen intézkedés hatására — médiatörvény vagy alkotmánybírósági hatáskör megnyirbálása — millióknak kellett volna utcára vonulniuk. Tudtuk, hogy nem fognak, és az is várható volt, hogy mihelyt a pénztárcájukig érnek az intézkedések, ez rögtön változni fog. Az örök és általános szabadságunkért nem megyünk ki tüntetni, de a nyugdíjunkért, a fizetésünkért, a szociális juttatásokért igen. Sőt, 300 forintért is kimegyünk.

Pedig, ahogy egyik példaképem és mentorom, Corazon Aquino mondta: „Igaz, hogy a szabadságot nem eheted meg, ahogy az is igaz, hogy a gépeket nem tudod demokráciával meghajtani. De ugyanakkor a politikai foglyok sem tudják a diktatúra cellájában felgyújtani a lámpát”.

Persze, azok jól teszik, akik most kimennek az utcára, drukkolunk a politikusok által aranyosan becézett bohócoknak, a nyuggereknek (a nép nyugalmát őrző ’fakabátos nyuggernek’ leginkább), meg a többieknek is. Én csak azt nem értem, hogy a fékeket és ellensúlyokat szabadon le lehet bontani Európa közepén. Meg főleg azt, hogy az emberek nem tudják, még csak nem is érzik, a kettő — ez és az anyagiak — mennyire szorosan összefügg.

Az idézett OECD tanulmány éppen azt mondja (és mutatja!) ki, hogy a kettő egy és ugyanaz.

Azt mondja ki, hogy az én 94 éves öregasszonyom, Lilike, jó harminc éve mennyivel okosabb volt, mint mi manapság.

22 Reader’s Comments

  1. Az emberek többsége Magyarországon megszokta, hogy mások gondolkodnak helyette.
    Nálunk nem ment végbe a polgárosodás, a kapitalizmus fejlődése megrekedt, ebben megakadályozta a II. világháború, majd az azt követő rendszer.
    Több generáció is felnőtt azóta, és nem tanultuk meg mi a demokrácia. Hogyan lehet az érdekeket érvényesíteni, úgy, hogy másokét ne sértsük meg. Nem tanultunk meg kérdezni, meghallgatni másokat, összefüggéseket keresni és megtalálni, megoldásokat keresni, közösen gondolkodni, politizálni.

    A rendszerváltás óta eltelt húsz év ebben a vonatkozásban nagyon kevés.
    A fejlődés szakaszait mi sem úszhatjuk meg. Közben persze a világ is megváltozott és még a válság is nehezíti a lehetőségeinket.

  2. Az az érdekes, hogy kisebb csoportok tüntetgetnek szinte pitiáner dolgokért, de a magánnyugdíjpénztárak kifosztása gyakorlatilag ellenállás nélkül ment. Pedig az cirka 3000 mrd Ft volt.
    Olyan távoli, absztrakt dolgokért, mint a demokrácia, már soha nem fognak megmozdulni. “Forradalmi zászló” manapság egy ezerforintos lehet, sajnos.

  3. SIMON Róbert Miklós

    Valós bajok, rémísztő problémak, és még ezektől is sújosabb emberi nyomorúság van ma Magyarországon! Több mint tíz évet én is Canadában éltem. Igen, másként éltem meg a Demokráciát ott, mint itt. Ez valami más, nagyon rossz, mert hiszed, hogy van és még sincs! Ez a becsapása és arculverése az embereknek. Mindezekben közösen tolják a szekeret a pártok, mert az emberek jogsérelmeiért senki igazán fel nem áll! A médiákat meg felejtsük is el! Mszp, Fidesz, vagy bármely párt tagja nem vagy, nincs felület, nincs hír, old meg magad, a kutyát nem érdekli!! Ami velünk az elmúlt októbertől megtörtént, a világ ámulna rajta, hogy ilyenek megtörténhetnek a XXI.században! Ellopott milliók, üres képviselői vagyonnyilatkozatok(éveken át), korrupt bíróság, ügyésség, rendőrség, akik nem tesznek eleget az Alkotmányban előírt feladataiknak, eltapossák az egyszerű és szegény ember igazát, és még sorolhatnám…! Ez Magyarország, orbáni királysága, mert szerintük mindenki annyit ér, amennyije van! Schmit Pál, 32 évesen sportnyugdíja lett, Orbán és a haverok, egy percet nem dolgoztak, 21 éve a parlamentben csücsülnek és osztják az észt, és ott, rajtunk gazdagodtak meg! Tud valaki segíteni ennek a nyomorúlt és éhező Népnek? Tudok mutatni olyan helyeket itt, hogy a sírógörcs kapna el bárkit, ha látná a nélkülöző emberek csoportjait. Amit az Amerikai Nagykövetasszony látott hetekkel ezelőtt Gyöngyöspatán, az semmi, a jéghegy csúcsa…!

  4. 30 multam, a napokban beszelgettem anyummal a regmultrol. Nekem, aki rendszervaltaskor meg csak 9 eves voltam, teljesen termeszetes volt, hogy itt voltak az oroszok, es vegigneztem, ahogy elmentek, vannak emlekeim, sajnos nem sok. Otthon errol nem beszelgettek a szuleim.
    Sokaig nem foglalkoztatott a politika, nem kovettem napi szinten, de eszervekkel az ember felfogja a lenyeget. Nem szavaztam a vizitdij ellen es sose voksoltam orbanekra. Megertettem, mi miert tortenik, akkor is, amikor a sajat borunkon ereztuk meg a valtozasokat a 90-es evekben. Felnove megertettem sok mindent, amit sokaknak a mai napig nem sikerult, ezt a mostani allapotok tokeletesen mutatjak.
    Az anekdotazas alkalmaval szakadt ki belolem az a mondat, amit mashol talan meg sem ertenek:
    Anyu, en elkepzelni nem tudom, milyen lehet az, hogy az ember meg tud elni egyhavi berebol normalisan, ugy, hogy az eleg a honap vegeig!
    Meg en is megdobbentem, ahogy kimondtam….elturnem, elviselnem ezt az allapotot es nem ereznem aldozatnak, ha nem azt latnam, hogy a kormanyunk ellopja az orszag vagyonat! Ha latnam, hogy jo iranyba megyunk, egyutt, egymasert. De nem…es most mar minden torvennyel arra jatszanak, hogyan tudnak meg jobban kizsigerelni, kiszolgaltatni minket. Es ami a legszomorubb, hogy sokan meg mindig hisznek orbannak meg a bandajanak!

  5. Sajnos a kilátásaink ma rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt voltak. Animamnak igaza van: a demokratizálódás utján nem lehet ugrásszerű változásokra számítani. A gyors előrehaladás, a felzárkózás azonban nem lehetetlen. Ezt néhány ország (amilyen Szlovénia vagy Észtország is) példája bizonyítja. De ha — ahogy mostanában tesszük — visszafelé megyünk ezen az úton, akkor nem reménykedhetünk túlzottan a sikeres elő(re)menetelben.

  6. Igen… birkák vagyunk… vagy dühösek… vagy inkább fásultak. De azt tudjuk, hogy ha utcára is megyünk nincs alternatíva. Mindegyik politikai erő lejáratta magát. Az előző kormánynak volt 8 éve, semmit nem csináltak. A mostani egy év alatt ámokfutásban nyírja ki a demokráciát. Az ellenzék kussol és a sebeit nyalogatja, várják, hogy az egyszerű emberek, a bohócok kikaparják a gesztenyét és majd amikor választások lesznek ők ott fognak állni, hogy szavazz ránk. Én nem akarok! Senkiben sem tudunk már megbízni, nincs kire szavazni :(

  7. “Érdekesség az is, hogy a csúcson és a sor végén levő országok között nincs különbség humán erőforrások tekintetében: a magyar ember éppen olyan jól képzett és művelt, mint a kanadai.”
    Kizárt. A blogból világosan kiderül, hogy a magyarok nagy tömegei nem látják az összefüggést a szabadság és az anyagi biztonság között. Tehát az említett cikk vagy az említett kutatás a képzettség és a műveltség fogalmába nem számítja bele a legfontosabbat: az emberi lét alapkérdéseire vonatkozó ismereteket.
    Igaz, a diktatúrák a sokat tettek a tudatlanság fenntartásáért.

  8. Valóban nincs különbség a humán erőförrásokban. Csak a világ más táján elképzelhetetlen ennyi bugris semmihezértő kinevezése csillagászati jövedelemmel. A mai politikai elit kapcsolatrendszer nélkül a saját lábán simán éhenhalna, annyira senki.
    És hiába történne hirtelen változás, a valóban képzettek és újérték előállítására képesek már nagy számban megindultak elfele. És sajnos igazuk van.
    Marad a senki politikus és a buta bálványimádó melette náhány millió nyomorgóval.
    Mert Horthy-rendszer lesz megint. No nem a kakastollas, hanem ugyanaz a nyomor, szegénység.

  9. Tisztelt Frank Tibor ÚR!
    Engedje meg, hogy demokratikus tehetetlenségünk kérdésében vitába szálljak Önnel. Önnel szemben én azt gondolom, hogy sem a Magyar népben sem a közép kelet európai népek egyikében sem kisebb a szabadság iránti vágy, mint az Észak amerikai népekben, csakhogy Ön itt az almát hasonlítja össze a banánnal.
    Nem lehet összehasonlítani az feudális alapokon fejlődő Európai társadalmak fejlődését az a feudalizmus terhét szinte egyáltalán nem cipelő egyébként a föld alapú társadalmak összehasonlításában az összehasonlíthatatlanul gazdag Észak Amerikai országok társadalmainak fejlődését.
    Igen abban egyet értünk, hogy a szabadság élmény megélésének egyik fő feltétele az ehhez szükséges anyagi függetlenség a gazdagság megléte. Az Európai nyomor elől menekülő Amerikát benépesítő Európai nyomorultak éppen azért tudták kivívni szabadságukat, mert előttük állt a feudális uralkodó által ellenőrizhetetlen, megszállhatatlan, hihetetlenül gazdag, és hihetetlenül sok föld terület. Európában, és különösképpen Közép Kelet Európában gyökeresen más volt és még ma is is más a fejlődési minta, a fejlődési lehetőség. Itt az uralkodó feudális úr, emberemlékezet óta élet halál ura – senki nem vetheti a szemünkre, hogy ezt megtanultuk túl élni. Ráadásul a középkelet európai népek mindig is magukkal cipelték a Nyugat védelmének terhét, amit a nyugat mindig kizsákmányolással “hálált” meg. Tudom, hogy Mi leginkább ebben nem értünk egyet, de én úgy látom, hogy (annak ellenére is) itt az a kanadai fogalmak szerint sosem volt demokrácia, azért még a közép kelet európai országok aranykora a szocializmus volt. A Mi történelmünkben ez volt az egyetlen olyan hatalom amely a tömegek felemelkedését tűzte ki célul és a célt a rendelkezésre álló szűk 45 év alatt a lehetőségek maximumán teljesítette is. Nem ismerem az Ön családi helyzetét de azt biztosan tudom, hogy a szocialista fordulat nélkül az én Édesanyám sosem doktorált volna (különösen nem kétszer), a nagybátyám sosem lehetett volna professzor, egyetemi dékán. A feleségem ma még mindig a kapa végébe kapaszkodó cseléd volna és nem lenne négy diplomás értelmiségi. A fordulat nélkül, az egyébként minden oldalról szegény családba született, fel és lemenő rokonságom tagjai között ma nem lenne majd mindenki szakképzett vagy diplomás – és gyanítom ez nagyon sok Magyar családban így van. Viszont tudom, hogy a nyugati kényelemből (egyébként ténylegesen jogosan) kritizált szabadságvágyunk hiányában, annak előidézőjeként a nyugati társadalmak fő bűnösök. Miért is? Nos vegyük pl. 56-ot amikor a nyugat ugyan szavakban biztatta a felkelő lakosságot, de tettekben magunkra hagyott a Szovjet ágyuk előtt. A rendszerváltásig a Nyugatnak kizárólag az volt a célja, (ebben ugyan kételkedem) talán valami igen kevés koncepciója, hogy a szocializmust megdöntse. Azonban a demokratikus társadalmi fejlődés elősegítése nem, hogy cél nem volt, hanem inkább elkerülendő irány volt. Hiszen a szocializmus elbukását a nyugati tőke azonnal arra használta fel, (különösen Európában) hogy a szociális vívmányok lebontását megkezdje. Az elbukott szocialista országokban elsősorban a nyugati tőke nyomására az új feltörekvő hatalom szétverte az ipart, a mezőgazdaságot, lebontotta a szociális társadalmi kereteket. Országainkat kizárólag gyarmatosított piaci területként engedte működni. Ugyan számomra gyenge vigasz de én úgy látom, hogy a hozzánk képest oly mérhetetlen nyugati gazdagság is rohamos apadásnak indult. Attól tartok, hogy a ma még oly büszke szabadságvágy is a keletre kihelyezett termelés mértékében fog rohamosan csökkenni. És számomra úgy tűnik a Nyugati ember, vagy nem ismeri fel a veszélyt, vagy a szabadságvágya a gazdagsága csökkenésével egyenes arányban csökken. Én innen úgy látom, hogy a keletre kihelyezett termelés nyomában egyre nagyobb a nyugati országok munkanélküliségi rátája, arra felé is egyre több és több ember kerül a társadalom perifériájára, és hozzánk hasonlóan, az ipar leállásával együtt egyre kevesebb ember osztozik egyre nagyobb bevételeken úgy, hogy ezen bevételek áldásából egyre kevesebb ember részesülhet. Nekem innen úgy tűnik, hogy az arra felé még létező fogyasztói társadalom vége már el is kezdődött. Azért a magam részéről köszönöm, hogy Önök ott a biztonságos távolban támogatják a Mi demokráciánk megteremtését fennmaradását, de azt hiszem, ez a harc csak ott is, itt is kizárólag csak a nagytőkével szembeni harc segítségével lehet eredményes, enélkül ugyan is csak egymást szapuljuk, egymást irigyeljük, egymást hergeljük. Lehet, hogy mégsem lenne őrült ötlet a nemzetközi munkásosztály összefogása?

  10. Nagyon jo meglatasok, uj megjkozelites. Tanulsagos. Igaza van, sajnos. De mit lehet tenni?

  11. Olah Zsuzsanna

    16. honapja elek /nagy szerencsevel/ Winnipegen, boldog lehetnek, de!!!! szuleim es fiam otthon el, ami miatt boldogsagom soha nem lehet majd teljes, keseruseg, aggodas, segitsegnyujtas es allando idegeskedes az otthoni allapotok miatt van benne az eletembe, tehat????? a sok szetszakadt csalad, az otthon kuszkodok mar nem csak azert aggodnak, hogy mi lesz veluk, aggodnak a messzire “elni ment” fiatalok miatt, de forditva is igy igaz!
    Tehat ez a borzalmas politika kihat a vilag minden pontjara, az ott levo magyarra oda-vissza.

  12. Sajnos Magyarországon a közösségi érzés abban nyilvánul meg, hogy a kormány??? nagy erőt képvisel abban, hogy lenyúlja a közösséget. A választás óta pedig olyan sikeres baráti viszonyt épített ki szomszédaival, hogy lassan már senki nem tárgyal velük. A baloldali kommunisták helyett itt a jobboldali kommunizmus és az álszent demokrácia. Nincs pénz, nincs munkahely, nincs jövőkép, de itt van helyette a rendszerváltás ” két gyermeke ” a terrorka meg a nyomorka. Szerintem – bár még akkor nem éltem -, de a II. világháború után sem volt annyi éhes és megkeseredett ember mint most. Utazhatsz, de akkor télen miből fűtesz, vehetsz autót pár nap alatt, de miből tankolod meg, szülhetsz gyemekeket, de miből eteted, taníttatod, tartod el őket.
    Sajnos a jelenlegi kétharmad még a 0,000000000000066-t sem ér !!!!!!

  13. Husz János Puszita

    Az egyéni boldogság érzésében talán a legfontosabb, milyen a jövőképünk. A reményt vette el tőlünk 20 év alatt a politika.

  14. Husz János Puszita

    Marx Károly,
    a legtisztább ha Észak-Koreába költözöl, ők nem hagyják hogy kizsákmányolja őket a gaz kapitalizmus.

  15. Sajnos FURTOS 1954-nek igaza van! nagyon!

  16. Tudjuk, hogy a magyarok hány és hány nagy elmét, felfedezőt, gondolkodót és tehetséges embert adtak a világnak (és ide sorolom e cikk íróját is), akik DÖNTŐ része – a fentiekben is vázolt okok miatt – más hazát választott magának… Ők, a gondolkodók elmentek, mert a szándék és a lehetőség a rossz megváltoztatására véges.

    Az évtizedek jönnek-mennek és az individuum nem fejlődik sehova. Nietzsche tanulmányai rémlenek fel az “ember feletti emberekkel”, akik értik a körülöttük zajló eseményeket, azokat formálni akarják valamint a “csordaemberekkel”, akik hagyják magukat terelni, nincs véleményük és önként bedugják a fejüket az igába…

  17. Először írok véleményt a webre. Szabó Tímea hozzászólásáig jutottam, és az általa említett mondathoz.
    Én ma gyakorló korgó gyomrú vagyok.
    A történetem tipikus: 46 éves informatikus vagyok, Orbánkorú. Én egyéni vállalkozóként küzdöttem végig a 20 évet, viszonylag sikeresen, az utolsó 11 évben az egyik minisztériumban külsősként dolgozva egyedül felügyeltem egy fontos informatikai alkalmazást. Mivel én sem demokráciában nevelődtem, én is csapódtam az eseményekkel, mindig arra a pártra szavaztam, amelyik a vállalkozók sorsának könnyítését stb. ígérte. Mint megtapasztaltam a saját bőrömön, mindegyik hazudott. A prés egyre nagyobb volt, eladósodás, az elvonások, a hazudozások egyre szorítóbbak lettek körülöttem. A pohár Ovi tavalyi megválasztásával lett tele. Nem számított, hogy milyen színvonalas munkát végeztem, nem számított a szakmai múltam, jött egy döntés, hogy minden külsőst ki kell rúgni a minisztériumokból. Csak így. Könyörögtem, hogy maradjak, államtitkárnak, miniszternek. Januárban mézesmadzagot húztak el előttem, hogy mégis, talán lesz szerződés ugyanúgy. Ajánlatkérés, és az összeg megadása!!!, bizony, így! Négy hónapig várakoztattak, mialatt tönkrementem, elfogyott minden tartalékom, erről is tudtak. Mégis elküldtek június elején. Tönkrementem. Hiába érveltem, magyarázkodtam, kértem, nem hatotta meg őket. A volt kollégák félnek. Nem állt ki mellettem senki, esélyt sem adtak, hogy talán alkalmazottként maradhatnék. Tönkre vagy téve, menj a ….!
    Miért is írom ezt Nektek? Mert nekem is elegem van. A cikkekből, a netes hozzászólásokból minden fórumon süt a kétségbeesés, folyik a veszekedés stb. Jól írjátok, nekünk még sokat kell tanulni a demokráciáról. Sajnos én is úgy érzem, nem lesz mit gyakorolni. Az elmúlt hónapokban számos levelezést folytattam miniszterrel, miniszterelnökkel, államtitkárral, országgyűlési képviselővel, önkormányzati előadóval a magam és közügyben (alkotmány pl.), és hát, a közöny, a válaszra sem méltatás, a segítségnyújtás, a szándék ki sem mutatása…
    Szóval van itt baj elég, a magam bőrén tapasztalom.
    Nagyon el vagyok keseredve, családalapítást nem is terveztem sem az elmúlt 20 év alatt, és valszeg a közeljövőben sem.
    Vigasztaljatok meg, hogy láttok még reményt!!!

  18. nyusziulafuben

    Nehez biztatot irni kedves Ferenc, mert ugy van ahogy a cikkben meg van irva: nem bizhatunk a politikusokban, ezert tartunk itt. OLvasd el a Franck cikket a 168 ora interjut, most olvastam az itteni velemeny rovatban. Ez nem vicc: ha elegen leszunk ehesek, korgo gyomorral, akkor lesz valami. Addig maradunk itt nevtelenul a hozzaszolasoknal, meg ckkeknel. Felelemben. De legalabb gyarapodjunk jo gyorsan! Udv es koszi es cikket.

  19. Grezner Ferenc
    Van kiút, de sajnos nem azonnal.
    Az biztató, hogy egyre többen névvel írnak. Szégyellem magam, hogy én nem. De én mindig pesszimista és óvatos voltam, és nem akarok magas labdát feladni jóakaróimnak. Komoly esélye van annak, hogy megbosszulják hozzászólásaimat. Még így is esélyes.
    Mindenesetre abban lehet bízni, hogy a hülyeség tombol, és hiába támaszkodnak tudományosan vezetett politikai marketingre, végül a részletekben, a napi stílusban és intézkedésekben szép lassan az egész országot maguk ellen hangolják. 1956-ban is ilyen hangulatváltozás érett be. (Elég volt, hogy valaki skandálni kezdte: Le velük!, az egész tömeg boldog felszabadulással ordította utána.) Most pedig nincs mögöttük Vörös Hadsereg. Lehet, hogy pártőrséget szerveznek (akárhogy is hívják majd, vélhetően valami újbeszél kifejezéssel), de akinek a föld népe kedvez, annak ember fia keveset árthat.

  20. Kedves Husz János!

    Lehet, hogy félre értetted szavaimat, én itthon szeretnék jól élni nem Észak Koreában bár azért ha egy kicsit gondolkodsz Te magad is rá fogsz jönni, hogy bizony egy társadalom fejeltségének nem kimondottan a társadalom gazdagsága a mérő száma. Pl. Kuvait igen gazdag de ettől még – a társadalom tekintetében korántsem nevezhető fejlettnek.
    Azért, hogy Önkritikát is gyakoroljak azt hiszem akkor követtem el a hibát, amikor huszon évesen nem azon gondolkodtam, hogy menni kéne. Én Őrült akkor puszta kalandvágyból itthon maradtam, most sok évesen menni készülök, menni mert ma már tisztán látom, hogy ez a társadalom egy velejéig beteg társadalom, és bizony el kell ismernem, ha évszázadok alatt nem sikerült meggyógyulnia akkor a következő évszázadok alatt sem fog, nekem pedig már nincsen időm várni, nekem már jó ha még húsz évem van, – azt viszont már nem itt, és nem hadakozással szeretném eltölteni. De Te persze csak maradj nyugodtan, hátha neked van igazad.

  21. Ha úgy vesszük Magyarország jelenlegi lakossága kontraszelektált. Mindig az értelmesek, a könnyebben mobilizálhatók hagyták el, tehát a kényelmesek, a kevésbé értelmesek maradtak. Azaz az emberi minőség folyamatosan romlott.
    És mostanában is azok a fiatalok, diplomások hagyják itt könnyen az országot, akik képzettek, nyelveket beszélnek: tehát akikért a legnagyobb kár, akik képesek lennének az adóikkal az államot fenntartani és hozzájárulni a kevésbé szerencsések eltartásához. Ezek távozása viszont egyre nagyobb méreteket ölt – hiszen pont ezek azok, akiket nem tud a fidess média gépezete manipulálni, mert lógnak az interneten, és a külföldi cikkeket eredetben olvassák, tehát
    jobban is látják, hogy innen menekülni kell, amíg nem késő.
    Anikó az (első) mínuszt tőlem kaptad, amiért szerinted az előző kormányzat 8 évig nem csinált semmit. Azért tartunk itt, ahol, mert Te és a hozzád hasonlók beszopták ezt a fidess propagandát, és elhittétek, hogy “ennél csak jobban lehet csinálni” és a fidessre szavaztatok.


KOHÁNYI TÁRSASÁG LÉPJEN BE!
AP VIDEÓ - HÍREK A VILÁGBÓL
Szabad Magyar Tv
Szolgálati közlemény

Felhívjuk vendégbloggereink és olvasóink figyelmét, hogy az alábbi vendégblogok némelyikének legfrissebb posztjai, ill. linkjeik technikai okokból, rajtunk kívülálló, a WordPress.com által bevezetésre kerülő változások következtében nem jelennek meg. Ezért az érintett blog-dobozkák egyelőre üresek. A probléma megoldásán az AN munkatársai dolgoznak. Addig kérjük a bloggereink és olvasóink megértését és türelmét.

Áthidaló megoldásként, a helyzet rendeződéséig itt is felsoroljuk a kárvallott blogok linkjeit, hogy olvasóik mégis el tudják őket érni az AN-ről is:



Az AN szerkesztősége.
2015.03.23.

RSS e-Vitae
Videók

Blogok