Bartus László: A Kohányi Társaság elé 2011. június 8. szerda 14:10

Olvasóink kérésére a megalakuló Kohányi Társaságról szeretnék bővebben szólni.

Az úgy kezdődött, hogy amikor az Amerikai Népszava website elindult, kerestük a kapcsolatokat. Szerettünk volna azok mellé állni, akik hasonlóan gondolkodnak. Akik a demokráciát demokráciának, a törvényt törvénynek, a szabadságot szabadságnak gondolják.

Mi azt tűztük célul, hogy egy szabad, normális világ szemléletét közvetítsük. Az igazság kimondásának jogáról nem szeretnénk lemondani. A megfélemlítettség nélküli szabad világ nézőpontját kínáljuk. Mi nevén akarjuk nevezni azt, ami van. Mi nem akarunk többet, csak azt, hogy ne kelljen újra hazugságban élni, mondjuk ki azt, amit jogosan gondolunk. Ne legyen magasabb rendű szempont, mint az igazság. Ennek jegyében fogalmazzuk meg azokat a gondolatokat, amelyek egy szabad országban, demokráciában élő ember számára evidenciák. Ez csak Magyarországon tűnik egyeseknek túlzónak vagy radikálisnak. De mi nem szoktunk ahhoz, hogy napról-napra, lépésről-lépésre egyre kevesebb a szabadság. Ezért nem tudunk, és nem is akarunk ilyen fejjel gondolkodni. Véleményünk összhangban van a szabad világ sajtójával. Amikor például azt mondjuk, hogy Orbán Viktor fasiszta államot épít, akkor nem vagdalkozva fasisztázunk, hanem a fasiszta állam korrekt, majdhogynem tudományos igényű definícióját adjuk. Nem teszünk mást, mint a tudományos definícióval összevetjük az Orbán-kormány intézkedéseit. Arról nem tehetünk, ha valaki nem tudja megkülönböztetni a fasiszta államot a náci diktatúrától. Máskülönben Mussolini diktatúrája sem úgy nézne ki 2011-ben, mint 1925-ben. A környezet, a külsőségek, a megformálás módja, a díszletek mások, de ami a lényegi tartalmat illeti, ugyanaz lenne. De nem erőltetjük rá a véleményünket senkire, mindenki legyen a saját értelme szerint meggyőződve. Nem kell egyetérteni mindennel, amit mi írunk. Nem vallásalapító vagyok, akinek hinni kell minden szavában, hanem újságíró, aki gondolatokat vet fel, és amihez képest mindenki kialakíthatja a saját álláspontját. Véleményünket egyéb külső körülmények, vagy más emberek, nem befolyásolják. Mi nem függünk még közvetve sem a Nemzeti Együttműködés Rendszerétől, gondolkodásunkat nem befolyásolják egzisztenciális szempontok, önigazolásra sincs szükségünk. Az általunk képviselt értékek a demokratikus, szabad világ fundamentumai. Nem találtunk ki semmi újat. Nem mentegetjük Orbán Viktor rendszerét. Amit mi erről mondunk, az a világ bármely demokráciájában természetes, nem is lehet vita tárgya. Mi ezt a szabadságot szeretnénk népszerűsíteni, a félelem nélküliséget közvetíteni az otthonélők számára is. Megerősítést, menedéket, otthont szeretnénk nyújtani azoknak, akik Magyarország határain belül is ugyanígy gondolkodnak, és azok nem kevesen vannak. Legyenek biztosak abban, hogy a hiba nem az ő készülékükben van. Nem kell azt gondolniuk, hogy megbolondultak, a világ bolondult meg körülöttük. És ha vannak, akik be akarnak simulni ebbe a világba, megtehetik, de mi nem vagyunk azok.

Meggyőződésünk, hogy nem kell külföldön élni ahhoz, hogy ugyanarra a következtetésre jussunk. Speciel én akkor is ugyanígy gondolkodtam, amikor az év nagyobb részét Magyarországon töltöttem. Még könyvet is írtam erről. Orbán Viktor kijelentései és a szélsőjobboldali ideológiák közötti párhuzamokat én már 2001-ben megírtam. Most legfeljebb olyan helyen töltök több időt, ahol ezekkel a nézeteimmel nem számítok deviánsnak. Magyarországon belül is nagyon sok ember látja ugyanezt ugyanígy. Közülük sokan velünk együtt várják azt, hogy tehessenek végre valamit, hogy csatlakozhassanak valahova, ahol legalább együtt lehetnek másokkal, akik hasonlóképpen gondolkoznak. Mi ilyen helynek szánjuk az Amerikai Népszavát. Pásztor nélkül való juhokként kóborlunk sokadmagunkkal, és sorban számoljuk fel az illúzióinkat, csalódva hol ebben, hol abban, és nem találjuk azokat, akikhez csatlakozni lehetne. Eközben azt látjuk, hogy a bujdosók, az együttműködés rendszerétől szenvedők, mint a bibliai Dávid harcosai különböző barlangokba menekülnek, keresik a közösséget. Csak éppeen Dávid nincs még sehol. Az egyik ilyen barlang az Amerikai Népszava. Akik idejönnek, ugyanúgy gondolkodnak, mint mi. Ugyanazt keresik, amit mi. És mi szeretettel látjuk őket.

Úgy látjuk, sokan megszerették ezt a helyet, és jól érzik itt magukat. Ennek mi örülünk, és nagyon sajnálnánk, ha be kellene zárni a website-ot. Már felelősséget is érzünk azok iránt, akik hozzánk tartoznak. De ma is mínuszba fordult a számlánk, mert a Kohányi Társaság tagdíjaihoz egyelőre nem nyúlunk, hogy vissza tudjuk adni, ha nem lenne elég a pénz a folytatáshoz. Egy családdal a hátam mögött már nem hozhatok olyan áldozatot, ami a családot veszélyezteti, mivel a tartalékaink elfogytak. Ezért be kell vonnunk az olvasókat a fenntartásba, különben be kell zárnunk. Ennek módjára azonban sajátos formát találtunk ki.

Miután nem lehet kihez csatlakozni, arra gondoltunk, miért várunk mi még mindig valaki másra? Kire várunk? Miben reménykedünk? Fel kellene ismernünk, hogy mi magunk vagyunk azok, akiket keresünk. Mi magunk vagyunk azok, akiknek meg kell tenniük azt, amit másoktól hiába várunk. Ne várjunk senkire, hozzuk létre azt a társaságot, amelyhez szívesen csatlakoznánk, amelynek szívesen lennénk tagjai. Itt úgyis kialakult már egy törzsgárda, akik sok tekintetben összecsiszolódtak. Mi az, amit bárki tudhat, amit mi nem? Ráadásul, ha mi csináljuk, legalább nem kell bosszankodni senki bénaságán.

Ezért úgy gondoltuk, hogy a Kohányi Társaság legyen nekünk a válasz arra, hogy nincs Magyarországon olyan politikai erő, amelyet szabadelvű demokrata jó szívvel követhet. A Kohányi Társaság felkínálja a csatlakozás és a cselekvés lehetőségét. Nemcsak arról van szó, hogy a tagdíjjal adományt adunk az Amerikai Népszavának, hanem létrehozzuk azt a közösséget, amit eddig nem találtunk. Azonos értékrendet valló emberekkel várjuk azokat, akik próbálják megőrizni integritásukat, szellemi önállóságukat, a szabadsághoz való normális viszonyukat. Egy olyan közösséghez való tartozást hirdetünk, amely a hazugsággal szembemegy, és tenni akar azért, hogy a sötétség elmúljon. A Társaság ennek részeként fenntartja és alakítja az Amerikai Népszavát, amely köré szerveződik, és annak segítségével egy erős bázist hoz létre az önkénnyel szemben. Egy olyan szerveződést, amely szükség esetén cselekvésre is képes. Amely hallatja hangját, jó ügyek támogatására szólít fel, ha kell, mozgósítja a tagjait, hogy véleményét a törvényes keretek között kifejezésre juttassa. Ha lesz olyan politikai erő, amely képviseli az általunk is vallott jogállami célokat, amely az ízlésünknek is megfelel, akkor mögé állunk. Ha kell, akkor demonstrációkat szervezünk, amely minden alkalommal a Washington szobortól indul. Nemcsak pénzügyi támogatókat keresünk az AN mellé, hanem az önszerveződés lehetőségét kínáljuk azok számára, akik hasonló értékrendet vallanak, és tenni akarnak végre valamit. De ez semmi kötelezettséggel nem jár, mindenki olyan mértékben kapcsolódik be, ahogyan szeretne. A Társaságnak megalkotjuk az Alapszabályát és megválasztjuk a vezetőségét.

A cél nem csupán az, hogy legyen egy újság, hanem az, hogy Magyarországon álljon helyre a jogállam, ne fasiszta államot idéző látszatdemokrácia legyen, hanem igazi demokrácia, és félelem nélküli szabadság. Ezt munkálná a Kohányi Társaság, amelyhez eszköz az Amerikai Népszava. Nem a Kohányi Társaság van az Amerikai Népszaváért, hanem az Amerikai Népszava a Kohányi Társaságért, és a magyar szabadságért.

Az önkényuralom nagymértékben a propagandára és  ahazugságra épül. Nem lehet felvenni a harcot sikerrel máshol, mint a média területén. Ezt kell először felismerni. Ebben pedig mindenkire szükség van. A Fidesz elfoglalta és kisajátította a közmédiát, a sajtó többi része fölé pártmegbízottakból álló Médiatanácsot rendelt. Nem véletlen, hogy a médiabirodalomba nem tartozó sajtót anyagi és egyéb eszközökkel igyekszik ellehetetleníteni. A még szabad és független sajtó egy részét – lásd: Metropol – felvásárolják, más részét adminisztratív eszközökkel – lásd: a Klubrádiót fenyegető veszélyeket – elhallgattatják. Egyre kevesebb olyan sajtótermék létezik, amely szabadon és nyíltan fejtheti ki tevékenységét, és még közvetett okok miatt sem kényszerül öncenzúrára. Az Amerikai Népszava a kevesek egyike. Ezért már az is nagy fegyverténynek számít az elnyomással szembeni harcban, ha a Kohányi Társaság fenntartja és segíti az Amerikai Népszavát, és ezzel megőrzi a demokratikus nyilvánosság egy szeletét. Aki birtokolja a média feletti hatalmat, az birtokolja a lelkek fölötti hatalmat. A demokraták hivatalos képviselői ezt nem értették meg, ezért óriási hátrányban vagyunk. És a veszély az, hogy ha a kisemberek nem állnak össze, ha a demokraták híveiben nem lesz annyi harci szellem, hogy kezébe vegye saját sorsát, akkor a meglevők egy része is bezárhat, köztük az Amerikai Népszava is.

A baloldal és a liberálisok politikai képviselete összeomlott. Egyelőre nem lehet látni, lesz-e hiteles vezetője a demokratáknak. Ezért népmozgalmat kell indítani, alulról szerveződő közösségeket kell létrehozni, amelyek nem másokra várnak. Nemcsak a napi ügyekre kell választ találni, különben nem jutunk el a lényeghez, nem tudjuk a demokratikus követeléseket megfogalmazni. Ezért a Kohányi Társaság a szabadságnak egy mélyebb gyökeréhez nyúl, nagyobb távlatokban gondolkodik, gazdagabban merít a szabadságpárti magyar történelmi hagyományokból, univerzálisabb értékekhez ragaszkodik.

Mint említettük, Kohányi Tihamér Kossuthnak és George Washingtonnak állított szobrot, az egyiket Clevelandben, a másikat Budapesten. A Kohányi Társaság e szellemi örökség folytatója. Ennek megfelelően elsődlegességet tulajdonít a szellemi és erkölcsi értékeknek, mert az anyagi jólét a demokráciából és a szabadságból következik. Ahogyan azt a jólétről Kossuth mondja: „amit kegyelemből adnak, amit a jogokról való lemondás árán vásárolnak meg, tartós jólétet soha nem szül; s így mindenekelőtt óvjuk meg a szabadságot, a mely már van; mit itt veszítünk, azt békés úton vissza nem nyerjük tán soha is; és azért jogainkból semmi áron! s míg itt egy részről mindig őrködünk, más részről emeljünk a szabadságnak sáncai közé mindig többeket. Szabadság nem veszít, ha megosztatik, sőt mindenkor nő és erősödik. Midőn ezt tesszük, az anyagi fejlődést is legsikeresebben mozdítjuk elő; mert ha igaz, hogy csak azon jólét tartós és állandó, mely a nemzetből fejlett ki önként és szabadon: a szellemi érdeket kell kifejteni, hogy a jólét kifejlődhessék önként, szabadon.”

A Kohányi Társaság jelmondatának javaslom ezt: „Jogainkból semmi áron!”

Kossuth szavaival bővebben kifejezve: „Boldog csak úgy lehetek, ha minden sérelem ellen biztos vagyok; biztos csak úgy lehetek, ha személyem s vagyonom minden önkény ellen a hatalmas törvény egyenlő oltalmának alatta nyugoszik; és így szabadság csak ott létezik, hol törvény uralkodik, s szabad csak úgy lehetek, ha törvénynek szolgája vagyok. Ez így lévén, szívem mélyében meg vagyok győződve: hogy a polgári társaságnak minden tagjait, bár az a nemzeti felségnek felkentje, bár egyszerű magános polgár legyen is, pompás csarnokot vagy törpe vityillót lakjék is, egyedül e valódi szabadság teheti a földi életében boldoggá, boldogságában biztossá, biztosságában nyugalmassá.”

Ebből következően Kossuth ezt a programot adja a szabadelvű Kohányi Társaságnak: „Jog és szabadság időnknek jelszava, és ennek nem romboló revolutiókkal, hanem törvényes úton kell uralkodásra jutnia; erőszak nélkül, mert a czél nem szentesíti az eszközöket, s én erkölcshöz szeretem kötni a politikát, és azért véteknek tartanám a jogot jogtalan eszközökkel kivívni. A közvéleménynek felemelése, erősítése, tisztítása, s a közvéleménynek szilárd, de nyugodt hirdetése, ez az, amivel czélt érhetni. És itt az elvek s nézetek egyesítve és minden törvényszeres iparnak közös irányzata a legelső feltétel. Azért hirdesse kiki, messze hatólag, vagy kis körben, amint a sors engedi, híven a dicső jelszavakat. Ez a vezérelv életemben, s hinni fogom; hogy nem hiába éltem, ha irántuk csak egy keblet is melegre gyúlaszthatok. S ha mindnyájan ezen elvet követjük, az elemeikben gyenge szózatok összepontosulva, orkán erejére növekedendnek.”

A közvélemény felemelése, erősítése, tisztítása, ez a célunk.És ha ez sikeres lesz, akkor orkánná növekedhetnek a gyenge szózatok, sok keblet gyúlasztva ezekért az elvekért. Ehhez hívjuk és várjuk a Kohányi Társaságba mindazokat, akiknek fontos a jog és a szabadság. Felkínáljuk e célokra az Amerikai Népszavát, legyen ez a Kohányi Társaság lapja. A társaság gyűjtse egybe a szabadság híveinek minél nagyobb táborát. Erősítse meg anyagilag és szellemi értelemben is a lapot, hogy az szakmailag is minél inkább alkalmas legyen e feladat ellátására, a célok megvalósítására.

Felhívásunkat június 2-án tettük közzé. A mai napig 35 fő csatlakozott a Kohányi Társasághoz, a befizetett tagdíjak összege 1313 dollár. Ebből egy hónapra időarányosan 245 dollárt használhatunk fel. Köszönjük mindazoknak, akik eddig csatlakoztak.

Az Amerikai Népszava biztonságos működéséhez azonban pontosan tízszer ennyi tagra van szükség. Vagyis: mindenki hozzon magával még tíz embert.

Kérjük olvasóinkat, ha a fenti célokkal egyetértenek, lépjenek be a Kohányi Társaságba. Havi 7 dollárral kellene támogatni a szabadság ügyét. Aki nem tud kártyával fizetni, annak átmenetileg adunk egy budapesti számlaszámot, amelyre forintban fizethet. A számlaszámot kérje a nepszava@nepszava.com email címen.

Szeretnénk, ha olvasóink átéreznék a Kohányi Társaság révén történő támogatás fontosságát. Nem nagyon akarnék itt siránkozni, mert az nagyon taszító. De kérem, vegyék komolyan, ha az olvasók megfelelő számban nem lépnek be a Kohányi Társaságba, akkor a website-ot határozatlan időre be kell zárni. A bezárás helyett azonban inkább fejleszteni kellene. A nyomtatott újságunkat eltartják a hirdetők és az előfizetők. Az online piacon a hirdetési feltételek mások, előfizetést pedig nem kérhetünk, a tartalmat nem árulhatjuk pénzért. Ezért más módon kell bevonnunk azokat, akik fontosnak tartják a szolgáltatást. Ugyanakkor nemcsak pénzt kérünk, hanem a Társaság révén önszerveződést, cselekvési lehetőséget is kínálunk.

A lap látogatottsága azt mutatja, hogy olvasók vannak, csak olyanok nincsenek még elegen, akik veszik a fáradtságot, és akik áldozni tudnak havi 7 dollárt az újságra. Rendszeresen napi 8-10 ezer olvasóból eddig 35 fő csatlakozott. Nem hibáztatunk senkit, megértjük mindenki anyagi helyzetét, de ha a Kohányi Társaság tagdíja nem tartja el a lapot, akkor azt úgy tekintjük, hogy jelenleg nincs rá igény. Ebben az esetben sem esünk kétségbe, hanem tudomásul vesszük, hogy az Amerikai Népszava website túl korán indult meg, nincs még rá feltétlen szökség, nem kész még annyira a helyzet, a társadalom, hogy felismerje a benne levő lehetőséget és szükséget, és áldozni tudjon rá. Nem neheztelek, nem vagyok csalódott, ez azt mutatja, hogy létezésünk még nem szorító társadalmi szükséglet. Ez akár jó hírnek is tekinthető. Ne érezze magát kellemetlenül senki. Én sem vagyok jobb, ha valami nem égetően fontos, elhanyagolom. Mi hiszünk Istenben, és rábízzuk magunkat. A piac nem téved. Ha most nem, akkor később. Abban az esetben, ha most még nem égetően fontos a létezésünk, akkor minimálisra faragjuk a költségeinket, visszavonulunk a nyomtatott lapba, egy ideig még magyaroszági híreket sem fogok olvasni. Ez sem hangzik rosszul.

De mindent megteszünk azért, hogy ne vesszen kárba az a sok munka, pénz, áldozat, amit eddig befektettünk, és ne essen szét az a közösség, amely az újság körül kialakult. Nagy kár lenne érte. Kérem, vegyék komolyan. Ha nem lesz annyi tagja a Kohányi Társaságnak, amennyinek havi 7 dolláros tagdíja fedezi az Amerikai Népszava fenntartási költségeit, akkor július 1-vel a website-ot határozatlan időre bezárjuk, a tagdíjakat visszautaljuk, és a fent vázolt programot elhalasztjuk akkorra, amikorra kiáltó szükség lesz rá, kész lesz a magyar társadalom ennek befogadására. Nem kell aggódni, mi itt leszünk, és egy nap alatt újrakezdjük, amikor arra szükség lesz.

Ezt csak a tisztánlátás végett írtam le, de bízunk abban, hogy nem így lesz.

Ha valaki banki átutalást választ, vagy a tagdíjon felül egyéb adománnyal kívánja támogatni munkánkat, ahhoz az alábbi banki adatokat tudja használni:

Olivia Media and Publishing Corporation

250 W 57th Street Suite 732 New York, NY 10107-0732

JPMorgan Chase Bank, New York

Számlaszám: 748525052

Routing# 021000021

Swift Code: CHASUS33

Kártyával itt lehet a tagdíjat befizetni: klikk.

Végtelen hálával köszönjük a támogatást!

Hajrá Magyarország! Hajrá Amerikai Népszava!