Berlin – Magyarország kormánya elbúcsúzik a felvilágosodás eszméitől. Az országban veszélyes kultúrpesszimizmus uralkodik – írja a Die Welt honlapján megjelent, Vissza a hunokhoz című cikkében Krisztina Koenen. A liberális német politikai napilap cikkét a Galamus hírportál idézte.
Néha a kultúra többet árul el a politikáról, mint maga a politika. És talán a kultúrára vetett pillantás segít jobban megérteni, mi történik jelenleg Magyarországon. Az ember feltehetné magának a kérdést, hogy minden tudományos ismeret ellenére miért létezik általánosan elterjedt, nagy szükséglet a magyarok származástörténetének újraírására, arra, hogy a hunokkal, a szkítákkal és a sumérokkal hozzák kapcsolatba őket, hogy végül Mezopotámia legősibb „árja” népeitől származtassák őket. Azt is kérdezhetné az ember, honnan ered a „szent” szó inflációja, és hogy miért került be a politika szakralizálása még az új alkotmányba is, amely az „Isten áldd meg a magyart” mondattal kezdődik. Szent az Árpád-zászló, amelynek eredetét szintén a korai magyar törzsi történelembe vezetik vissza, amely azonban a magyar nyilaskeresztesek, a német nemzetiszocialisták testvérpártja jelképeként vált híressé és hírhedtté. Mostanra már nem hiányozhat egyetlen nyilvános rendezvényről sem, autósok ezrei viselik járművükön, és szívesen kombinálják az 1918-as határok közötti Nagy-Magyarország térképével. Szent a magyar korona is. A nagy tiszteletben álló tárgy „a magyar nemzet legerősebb jelképe” – mondja Orbán Viktor miniszterelnök, amikor a korona is belekerült az új, Orbán pártja (valaha Fiatal Demokraták Szövetsége, ma Magyar Polgári Szövetség) által sebtében elfogadott új magyar alkotmány preambulumába. Ezzel feltárul az is, miért száműzték ugyanebben az alaptörvényben Magyarország nevéből a „köztársaság” szót.
A felvilágosodás gondolatvilágának, a racionalitásnak, az értelmiségieknek és a tudománynak ma nehéz dolga van Magyarországon. Talajrög, vérségi kötelékek, törzsi összetartozási jelképek, vélt mitikus gyökerek tűnnek az egyetlen valónak a tudományos firlefanccal szemben. Örömmel fogadnak mindent, ami irracionális, ezoterikus. Minél sötétebb, annál jobb, éppen úgy, mintha egy nép megkönnyebbült volna, hogy végre már nem kell racionálisan gondolkodnia. Ha a felvilágosodás a világ varázslatosságának felszámolása volt, akkor Magyarországon most éppen a visszavarázslás folyik. De ez gonosz varázslat, mert belföldön is, a külvilágban is sok ellenség leselkedik, hogy romlást hozzon az országra, akik állítólag a következők: zsidók és cigányok, szlovákok és románok, a konszernek, a pénzügyi tőke, a Nemzetközi Valutaalap és gyakran az Európai Unió is, a liberálisok, a baloldaliak és a romlott értelmiségiek. A mitologizált Magyarország ostromlott vár, és így – hogy csak egyetlen példát említsünk – a vita a Nemzetközi Valutaalappal, amely 2009-ben, az EU-val együtt, 20 milliárd euróval járult hozzá, hogy az ország megmeneküljön az összeomlástól, szabadságharccá szublimálódik a törökökhöz és az osztrákokhoz hasonló idegen megszállók elleni honvédelem hagyománya szerint.
A hősies honvédelem kultuszának – a nemzet kiveszésétől való félelemmel együtt – hosszú története van Magyarországon. Ez a nemzeti öntudatban nemcsak a közel 200 éves török megszállás és az osztrák monarchiába való bekebelezés idején volt jelen, hanem, szinte attól kezdve, hogy a magyar törzsek megérkeztek a Duna és a Tisza vidékére. Úgy tűnik, a környező szláv népek nyomását, a nyelvi sziget magányosságát rögtön a bőrükön érezték. A 20. század elején a hanyatlástól való félelem új dimenziót kapott. A külső fenyegetés a történelmi Magyarország feldarabolásával kézzelfoghatóvá vált, a trianoni békeszerződés megfosztotta Magyarországot területe kétharmadától és megpecsételte az osztrák-magyar monarchia szétverését. Ehhez a belső morális hanyatlás pánikszerű érzékelése, „kínzó kulturális szorongás” járult, ahogy Frutz Stern a kultúrpesszimizmusról szóló könyvében írta. A harmincas években színre lépett egy csapatnyi író és művész, akik magukat „népi íróknak” nevezték, és lázadtak a modernség és következményei ellen: az elmagányosodás, a hit elvesztése, a nagyváros bűnei, az iparosítás és a paraszti közösségek lassú széthullása ellen. Felléptek a szemükben elit és romlott városi kultúra és különösen a Nyugat című folyóirat ellen, amely ezt a „romlott” szellemet programszerűen képviselte. A népi írók szeme előtt már akkor az országnak a faluból és a paraszti kultúrából kinövő megújítása lebegett.
Mint akkor, Magyarország ma is olyan ország, amely egyszerre él két században. Az egyszerű és egészséges élet, a népi bölcsesség tárházának idealizált paraszti vidéke soha nem létezett. A magyar vidék jelentős része ma is a 19. században rostokol. Gyakran mérhetetlenül szegények az emberek (különösen a romák által lakott területeken), szellemileg és fizikailag egyaránt röghöz kötöttek, és kevéssé képzettek. Budapest, a főváros azonban a 21. században él, sokszínű, modern életformájával, művészekkel és külföldiekkel, luxussal és divatokkal, valamint a szinte minden őrültséggel szembeni toleranciájával. Budapest véleményvezér rétege liberális, egy kicsit baloldali és egy kicsit fertőzött a kapitalizmus-ellenességtől, de még mindig nyugati orientáltságú, az új gondolatok legtöbbje iránt nyitott. Két világ egy országban.
A „romlott” fővárossal szemben a modern nemzeti mozgalom megszületése óta mindig újra meg újra a bizalmatlanság és a megvető elutasítás csapott fel. A nemzet kiveszése miatt kialakult fóbia újjáéledése óta új életre kelt a gyűlölet is Budapesttel és minden városival szemben. „A 20. század történelmét a túlnépesedett és embertelen nagyvárosokban írták. Olyan lett, mint a levegő, amelyben született: sápadt, beteges, ideges… A vidék a jövő életmódja.” Az idézet a jelenből, Orbán Viktortól, Magyarország miniszterelnökétől származik.
Az ilyen kultúrpesszimista fantáziák mindig akkor válnak különösen veszélyessé, ha átlépik a politika felé vezető határokat. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, legkésőbb a hatalom 2002-es elvesztése óta, a kultúrpesszimista ideológiára tett fel mindent, és ezt egy további, rendkívül veszélyes vonással egészítette ki: az erőszak és a forradalom kultuszával. A Fidesz az idő múlásával egyre nagyobb megvetést tanúsított a jogállami intézményekkel és eljárásokkal szemben, és az utca hatalmát dicsőítette. A párt egységesen gondolkodó és érző nép létét feltételezte, amely az utcán nyilvánítja ki és követi céljait. A mesterségesen kialakított nemzeti szükségállapot igazolta – és igazolja a mai napig – az erőszakot és az autokráciát, valamint a nép bizalmát a karizmatikus vezér iránt. A többi pártot ellenségnek nyilvánították, idegennek, nép- és hazaárulónak minősítették, kizárták a magyarság soraiból. A történelmi forradalmakat kritikátlanul dicsőítették, végül Orbán a legutóbbi választások kapcsán „a szavazófülkék forradalmáról” beszélt, amelyet egy sorba állított az 1848-as és az 1956-os forradalommal. Ha nem is a Fidesz alapította a hírhedt Magyar Gárdát, a rasszisták és erőszakra hajlamos egyének fosztogató bandáját, szellemileg és a gyakorlatban a párt készítette elő a talajt, amelyen a gárda létrejöhetett. Tétlenül nézte, amint a romák ellen kiengedték a palackból az antiszemitizmus és a fajgyűlölet szellemét, s hogy mindkettő a közbeszéd ma már nem is kifogásolt részévé vált. Azzal az igénnyel pedig, hogy Orbán és kormánya a mintegy hárommillió, határon túl élő magyar legitim képviselője, tudatosan függőben hagyta a kérdést, hogy ilyen körülmények között mit jelenthet a nemzet egységéről szóló szlogen.
E fikcióknak nem csupán vidéken vannak befogadói. Gyógyír ez mindazoknak a gyökereiket és orientációjukat vesztett lelkeknek, akik az 1989 óta bekövetkezett drámai és jelentős változások során csak veszítettek. Az ötven évig tartó kommunista uralom olyan viszonyokat konzervált, amelyek Nyugaton már 1945 óta széthullóban voltak. A kommunisták a tulajdonosi réteggel a társadalomnak éppen azt az osztályát eliminálták, amely gondoskodhatott volna annak dinamikájáról. Miközben a kapitalisták és a földbirtokosok eltűntek, fennmaradt egy olyan parasztság és proletariátus, amely az országtól nyugatabbra a nyolcvanas években már csak múzeumban létezett. Keleten csak 1989 után kezdődött meg az a folyamat, amely Nyugaton több mint 50 évig tartott, és amely Magyarországon és a többi posztkommunista országban alig néhány év alatt ment végbe. Az embereknek pedig nem csupán a kommunizmusból a piacgazdaságba való váltást kellett megemészteniük, hanem minden korábban létezett biztonság és identitás széthullását is. Minden cseppfolyósnak, hihetetlen tempóban változónak látszott, úgyhogy hamarosan már senki sem tudta, hol van és hová tartozik. És mintha ez nem lenne elég, mindehhez jött még a globalizáció is, a talán valami támaszt nyújtani képes határok és korlátok eltűnése. A rend és a tekintélyelvűség iránti vágy ilyen körülmények között szinte magtól keletkezik, különösen egy olyan országban, amely évszázadokon át olyan autokratákkal szerzett tapasztalatokat, mint Ferenc József császár, Horthy Miklós és Kádár János.
Erre a közérzületre támaszkodik Orbán Viktor, aki pártját már rég egyeduralkodóként irányítja. Kezdettől fogva karizmatikus vezéregyéniség volt, csak ez kevésbé tűnt fel, amíg liberális és baloldali liberális eszméket képviselt. De már annak a könnyedségnek is meg kellett volna szólaltatnia a vészszirénákat, amellyel a hatalom megszerzése érdekében megváltoztatta politikai álláspontját. Felemelkedéséhez hozzájárult az ország teljes elitje. Nem volt olyan párt – kivéve az időközben a korrupcióban rég kimúlt Szabad Demokraták Szövetségét (SZDSZ) –, amely a lakosságot tisztességgel és óvatosan átvezette volna a változások sziklái és örvényei között. Ellenkezőleg: mindannyian saját maguknak harcoltak ki előnyöket, és a hatalom megszerzésének lehetőségét keresték.
Pusztító szerepet játszottak ebben a kádári párt romjaiból keletkezett szocialisták is. Horn Gyula pártja kezdettől három különböző érdekvédő szervezetből állt: az egyik az emberarcú szocializmusról álmodott, a másikban a baloldali liberálisok tömörültek, a legnagyobb csoport pedig a hatalomra és pénzre éhes cinikusokból állt. Ez utóbbiak pártbeli és állami hivatalaikat személyes gazdagodásra használták fel, miközben a népet ajándékokkal nyugtatták le. Ennek az eredménye lett a magas eladósodottság és a tarthatatlan államháztartás. A kevés reformert, mint amilyen Békesi László pénzügyminiszter vagy legutóbb Gyurcsány Ferenc miniszterelnök volt, kíméletlenül a vesztükbe kergették, akár a legaljasabb árulással is. A korrupció megmérgezte az országot. A szocialisták viselik a felelősség legnagyobb részét azért, hogy Magyarországon már jó ideje mindenki undorodik a politikától, és hogy a nemzeti nagyságról és a kemény rendcsinálásról szóló ígéretekkel kétharmados többséget lehet szerezni.
A hatalom meghódítása óta Orbán egyetlen kivétellel azt teszi, amit ígért. Erős, központosított, tekintélyelvű kormányt hozott létre, amely megszabadult a demokratikus intézmények szinte minden bilincsétől. Ezektől vagy megvonta a hatalmat, vagy saját híveivel töltötte fel őket, illetve ezt a két módszert egyidejűleg vetette be, mint például az alkotmánybíróság esetében. Az ígért népközösség, a „magyarok közössége” az egészségesekből és teljesítményekre képesekből jön létre. Mindenekelőtt a felső középosztály részesül támogatásban. A kormány nagyban végzi azt, amit social engeneeringnek neveznek, az alulról felfelé való újraelosztást, amelynek a célja egy új, erős, nemzeti gondolkodású elit megteremtése. Ez az elit személyesen Orbántól, a Fidesztől és az általuk vezetett államtól függ. Orbán megveti a nemzetközi pénzügyi gazdaságot, és ez olyan nézet, amely a magánéletükben is súlyosan eladósodott magyarok körében igen népszerű. A fizikai munka kultuszát hirdeti, amelyet beleíratott az alkotmányba is. És ez is találkozik a vélt régi jó világba való vágyakozással. Amit nem folytathat, az az állami pénzek nagyvonalú osztogatása, mert ezena téren az EU és a pénzügyi piacok a meghatározók, ami persze jól illik a „Magyarország ostromlott vár” képhez.
Vajon történelmi szükségszerűség volt-e, hogy a magyar jogállamiság alig több mint húsz év után felmorzsolódóban van? Nem. Ez az elitek bűnös kudarcának a következménye. Hiszen más országok, amelyeknek ugyanezzel a feladattal szembesültek, mint Csehország, Szlovákia és Lengyelország, végül más utat választottak. Bizonyára voltak feltételek, amelyek Magyarországon kedveztek ennek a torz fejlődésnek, különösen a 20. század történelmének őszinte feldolgozásának hiánya és a továbbélő meggyőződés, hogy a magyarok Közép-Európa uralkodó népe (Herrenvolk). Nehezítette a helyzetet a Budapest főváros és az ország többi része közötti éles ellentét, valamint a szekértábor-építés a lakosság körében. Gyors változás nem várható. Nincs kilátás olyan pártra, amely véget vetne a hízelgésnek-dörgölőzésnek, liberálisan gondolkodna, ismét a felvilágosodás felé fordulna, és letenne arról az eszméről, hogy az állam az uralkodó párt tagjainak zsákmánya. Egyelőre úgy tűnik, az európaiak sem fogják fel, „mely szörnyű veszélyeket rejt egy kultúrpesszimizmusból született politika” (Fritz Stern).
Krisztina Koenen gyászos képet fest a kilátásainkról. Remélem, hogy ebben téved.
Elég jó cikk.
Egyelőre úgy tűnik, az európaiak sem fogják fel, „mely szörnyű veszélyeket rejt egy kultúrpesszimizmusból született politika” (Fritz Stern).
Miről is kommentelünk itt naponta?
Ed.Carping: Nem a valóság, hanem annak égi mása? Ne a festőt okold, ha a kép valósághű! Távolról már nem egyes fákat, hanem ERDŐ-t lát a szemlélő. Ráadásul sajátságos szemszögből – ami mindig igen tanulságos.
A lényeg: “Gyors változás nem várható. Nincs kilátás olyan pártra, amely véget vetne a hízelgésnek-dörgölőzésnek, liberálisan gondolkodna, ismét a felvilágosodás felé fordulna, és letenne arról az eszméről, hogy az állam az uralkodó párt tagjainak zsákmánya”
Mi baloldalon ott vagyunk, ahol a honfoglalás után voltunk: Tönkre vertek minket, ha a gyüjtőpárt folytatja a zsákmányszerző kalandozást a nép belepusztul.
Gyurcsánynak igaza van: vagy át tudja alakítani az Mszp-t a kor követelményeinek megfelelően, vagy ha ez nem megy, új pártban kell folytatni, különben esély sincs (Orbán szerint vagy 40 évig) a változtatásra.
Egyébként meg akkora az űr, hogy ha hamarosan nem tölti be – majd fellép valaki más. (ahogy Bajnai a válság kezelésénél: minden történelmi szituáció kitermeli a neki megfelelő embereket)
Pontos és jó elemzés akármennyire is kellemetlen tudomásul venni.
Kekec: Ez a 40 év erősen emlékeztet a Kádárizmusra.
Mi lesz itt? Gulyásdiktatúra? Ötvös Csöpi filmek új név alatt? Legvidámabb barakk?
Mit lehet erre irni? A magyar nep jo resze volt annyira sotet, hogy rajuk szavazott, mert ezt meg azt igert…holott semmi programjuk nem volt, csak a szajuk jart. De hat ez kell a nepnek, kenyer es cirkusz, hat megkaptak! Megcsinaltak a forradalmat a fulkekben, aztan vartak a mannat, most meg nagyot koppannak! Sajnos sokaknak a jozan esze nem volt eleg ahhoz, hogy csak abba belegondoljon, ha nincs penz, nem lesz dozsoles, sirtak a 300 forintos vizitdij miatt, most meg a tobbszoroset fizetik ki, csak maskepp. Ostoba embernek nem kell sok, csak igeretek, meg egy bunbak, akit lehet okolni a nyomorert, maris odaall tapsikolni a barom, habzik a szajuk, aztan marha elegedettek, hogy majd most itt milyen rend lesz! Mire felebrednek, belelog a kezuk a bilibe es kezdodik minden elolrol, csak most mar akkor is meg kell nyalni a kezet, amelyik enni ad, ha ut.
Mindig ezt hangoztatom : Ez az egész az MSZP bűne !!
Elfelejtettek történelmet tanítani az iskolákban. Annélkül pedig hogy tudná a felnővekvő generáció , hogy honnan jön , semmit nem tud ! Hülye elavult mondákon kívül.
És mostmár nemis fogják megtudni mert az idióta mondavilágból készítenek tananyagot.
Geyza, a tortenelmet mindig elnyomas alatt irjak at, mint a meseben. Nemsokara kiderulhet meg az is, hogy zorban az istentol ered es griffmadar koltotte tojasbol, akarom mondani turul:D Szereto szulei nyomorban de szeretettel neveltek a jurtaban, jaktejjel itattak es a bibliabol olvastak neki minden este, mar harom evesen rovassal irt es ugy focizott, hogy bearanyozodott a laba nyoma is a pusztaban. Aztan elment szerencset probalni es tole ered a fajtatiszta racka magyar nemzet:D,a leszarmazottja pedig megszuletett, hogy joletet es boseget hozzon az orszagra, es nyomorba dontse, aki nem arja. 2/3 arja volt, de legalabbis suketnema es vak:D
Oseink forognak a sirjukban, de van remeny. Jezus is szolt az igaz embernek, mielott elpusztitotta Szodomat es Gomorrat.
Megdöbbentően igaz. A faluból a városba “felszármazott” gyökértelen emberek sokasága, valamint a falun maradt föld nélküli volt TSZ-parasztok hatalmas tömege (nomeg a hirtelen meggazdagodni akaró földtulajdonos “gazdák” is) kitűnő befogadó masszának bizonyult a diktátor számára, egy . ú j h u n . m a s z l a g . beadásához.
És ne feledjük azt se, hogy anno “a Szen Korona nevében” végeztek ki ártatlan embereket a mondvacsinált, hazug provokációkra létrehozott statáriális bíróságok. Ami pedig most következik az a kérdés, még miféle paragrafusokat hoz a 2/3 az új ellenségkép kiformálására.
Milyen kar hogy MO-n mar egyetlen osmagyar leszarmazott sincs es fogalmuk sincs arrol milyen is lehetett egy osmagyar,csak beszelnek a vakvilagba.
Ha egy kormány a kormányzáshoz dilettáns, közérthetően: hülye, akkor szólamok, de legfőképp látszat politizálással igyekszik felszínen maradni.
Az igazság hoz hozzá tartozik az is hogy az EU néppártjai is segítettek abban, hogy a kiskutya elkanászosodjon. Rendben van a magyar szavazók egyharmada bunkó, mert rájuk szavazott, de az EU néppártjait is hasba tudta akasztani, többek között a Német jobboldali néppártokat. A magyarországi választások előtt alelnöküké választották, aztán ráfejeltek a kurvahajcsár püspök barátjával is. Nos a németek már sokszor jégre vittek bennünket.
A magyar vervonalba a tortenelem soran rengeteg mas nep keveredett, gondolok itt a torokokre, a tatarjarasra, az az utani betelepitesekre, az oroszokra…az egyeni sorsokrol nem is beszelve, ami nem baj.
A baj az, hogy valamiert ez az orszag elhetetlenne valik es errol tehetnek valakik, vervonaltol fuggetlenul.
Ebben az országban valóban nincs már genetikai magyarság, kevert nép vagyunk, de azért még nem kellene hülyének lenni.
Valami más baj van itt.
Elfáradt az értelmesebb magyar.
Nyolc évig szajkózta a felcsúti parasztgyerek, hogy a baloldal és emberei ilyenek meg olyanok.
Értelmesebbje persze nem hitte, de mégis ezektől a dumáktól egy részük megcsömörlött a politika irányában.
Nem ment választani.
A hülyéje és megvezetettje persze rohant az elmebetegre voksolni, aminek eredménye (LMP kifejezett segítségével) a 2/3.
Most szívjuk tíz-húsz évig.
Megérdemeljük.
:evil:
Cataflam!
A legszomorúbb barakra inkább számíthatunk.
Örülök ennek a cikknek, még akkor is, ha szomorú képet fest rólunk. De legalább már odaát is látják azt amit mi itt.
Lehet, hogy sokra nem megyünk vele, de legalább van olyan réteg, aki tudja, hogy itt mit művel a hatalom.
Az értelmiségiek kinyírása kapcsán nekem kína jutott az eszembe, ja ,meg az, hogy orbán arra nyit.
Hat a baloldal is eleg nagy sz#$r, meg a jobb oldal is. A legnagyobb baj hogy azok akik kozepen voltak balra (SZDSZ) meg jobbra (MDF/FIDESZ/Kisgazada) tolodtak.
NIncs olyan ero ami balanszban tartana az orszagot. Nagyon nagy baj van. Ha a nep nem megy ki az utcakra tuntetni, “mindenki egyszerre” akkor a szbadsagnak annyi. A mostan valtozashoz uj vezeto kellene, egyenleore nincs ilyen. A baloldal korrupcioja lenditette jobbra a merleget, Vicc Tor ezt hasznalja ki. Emiatt a kilenges miatt kaphatott szot a Vona fele vonal. Nem mintha a jobboldal kevesbe lenne korrupt, de igy legalabb van kid vadolni a problemakkal. A FIDESZ es az MSZP egyutt tette tonkre az orszagot, most megy az egymasra mutogatas. Csak nehogy polgarhaboru legyen a vege…
A minap újra néztem egy Melocco Miklóssal készített interjúmat. Az idős szobrászművész az országot járja, hogy optimizmust öntsön a népbe, amelyet amúgy nem sokra tart. “Meg kell mondani az embereknek, hogy mit csináljanak, mert önmaguktól képtelenek feladatokat találni…” hangoztatja. Vagyis masszának tekint bennünket és a “motiválatlan jókedvre” biztat, azaz taxatíve kijelentette, legjobb lenne, ha mindenki hülyén vigyorogna és nem foglalkozna közügyekkel. Szerintem ő is érzi, hogy baj van, és csak egyetlen út: bambán elfogadni azt, ami van. Mondja mindezt egy kreativitásából élő ember.
Na most, erre kellene gombot varrni.
Ki is az új alkotmány Istene?
http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=74093:magyar-identitas-kontra-nem-magyar-identitas-i-resz&catid=9:vendegek&Itemid=66
Minden család foglalkozzon a saját gyengeségeinek elemzésével. Minden nemzet foglalkozzon a saját (török-iszlám) problémáival. tessék azt megoldani és utána oktatgatni. van akinek mindent lehet? Az újságírókat nem választottuk meg, hanem ránk nyomulnak erőszakosan agyat gyúrva. Be lehet fejezni a mocskolódást, nem kell a negatív erőszakos propaganda, mint a Kádár korban. A nyugattól sem kell.
T. alugy! Írtad: “Rendben van a magyar szavazók egyharmada bunkó, mert rájuk szavazott, de az EU néppártjait is hasba tudta akasztani, többek között a Német jobboldali néppártokat. A magyarországi választások előtt alelnöküké választották, aztán ráfejeltek a kurvahajcsár püspök barátjával is. Nos a németek már sokszor jégre vittek bennünket.”
Nos Te is azt teszed, amivel hülyítik a zembereket! Te is kívül keresed az okot, azaz nem mi vagyunk a hülyék, hanem minket mindig megaláznak, tévútra visznek, …mi nem tehetünk semmiről!