Peking – Orbán Viktor és csapata jobban ki sem választhatta volna a stratégiai partnert, akinél a korrupciónak évezredes hagyománya van. Ismerkedjünk meg a világ legnagyobb lopássorozatával, aminek keretében kínai közhivatalnokok 120 milliárd dollárt loptak el a közpénzből, azután elhagyták az országot.
A Kína Bank a Tibetet megszállva tartó pekingi kommunista rezsim kormányfőjének budapesti látogatása előtt tett közzé egy jelentést Hogyan továbbítanak összegeket külföldre korrupt hivatalnokok? Megfigyelési tanulmány címmel. A jelentés a Kínai Társadalomtudományi Akadémia által hozott statisztikán alapul. Eszerint a kínai Kommunista Párt tagjai, kormányhivatalnokok, biztonsági szervezetek vezetői, bírósági káderek, az állami intézmények ügynökei, valamint állami vállalatok élén álló gazdasági személyiségek közül eddig egy kisvárosnyi, 18 ezer ember hagyta maga mögött Kínát örökre 1990 óta, ám nem üres kézzel: hiányzik az államkasszából 800 milliárd jüan, azaz mintegy 120 milliárd dollár is.
A központi pekingi jegybank hangsúlyozza: eddig senki nem tudott pontos és megbízható adattal szolgálni arra nézve, hogy pontosan mennyi pénz tűnt el, így ez a bizonyos 120 milliárd dollár csak egy körülbelüli becslés. Az összeg mindazonáltal csillagászati, megegyezik azzal, amit Kína 1978 és 1998 között oktatásra költött, és több, mint Magyarország éves költségvetése. Egy disszidáló hivatalnok átlagban 50 millió jüant, azaz hétmillió dollárt visz magával, hogy legyen egy kis kezdőtőkéje. S mivel pontos adat nincs, könnyen lehet, hogy a jéghegy csúcsáról beszélünk.
Egyes médiajelentések szerint a vasútügyi minisztérium helyettes főmérnökének, Zsang Suguangnak a felesége, akit nemrég kaptak korrupción, három luxusvillát vett eddig Los Angelesben, megtakarításai pedig, amelyeket amerikai és svájci számlákon tart, elérik a 2,8 millió dollárt.
Miután egyre több Kommunista Kínában a korrupt hivatalnok, a kormány is egyre durvábban csap le rájuk, hiszen alapelv, hogy a rezsimben csak a vezetőség lophat és akinek az megengedi, a többiek nem. Csakhogy az országban a korrupció, a baksis, a hatalommal való visszaélés és a csalás egyenlő magával a normával, így a szökdöső korrupt hivatalnokok tulajdonképpen egy még nagyobb korrupt rendszer korántsem rendszeridegen elemei. Ezért igazán őszinte korrupcióellenes harcot a pekingi rezsim nem folytathat, miután önmagát számolná föl.
Némi idő telik el, míg valaki az országban megszokott, sima korrupciótól eljut odáig, hogy megcsap több millió dollárt, ami felett rendelkezik, így különösen árulkodó, hogy ezek az emberek ennek az időnek az elteltével soha nem buknak le. Igen érdekes az is, miként lehet egy szigorúan ellenőrzött országban külföldi bankszámlára csak úgy milliókat áttranszferálni: segítség nélkül nyilván sehogy. A végső szakaszban a szökni készülő illető külföldre juttatja a feleségét és a gyerekeit; az ilyen, egyedül maradót nevezi a kínai szakzsargon „meztelen illetékesnek”. Őrá már oda kell figyeljenek; nyilván további korrupcióval éri azt el, hogy egyáltalán kiengedjék az országból (ahonnan senki nem utazhat el csak úgy), és ne kapjon az utolsó nap egy teljes revíziót.
A feltevés az, hogy a nagy összeg megcsapásának és a családostul való disszidálásnak van efy meghatározott menete – mondhatni: előre le kell zsírozni a dolgot a megfelelő összeköttetésekkel, és akkor sikerül, a koncból pedig bőségesen jut a segítőtársaknak is.
A kalandnak azonban még akkor sincs vége, ha a tolvaj hivatalnok milliói birtokában sikeresen csatlakozik családjához egy szabad országban. Identitását titokban kell tartania. Ehhez több útlevéllel kell rendelkeznie. Jünan tartomány volt kormányzója, Li Csia-ting öt útlevéllel rendelkezik, és valamennyi valódi.
A disszidenseknek nem árt a hátuk mögé nézni még a leggondtalanabb piás-csajos-kokainos dél-amerikai hétvégén is, mert az anyaország nem felejt. A kiadatás nem igazán játszik, részint mert a delikvens általában olyan országba menekül, ahonnét nem szívesen adnak ki gazdag embert, részint mert odahaza általában in abstentia halálra ítélik, és sok országban eleve ki van zárva, hogy a hozzájuk menekültet hóhérkézre adják. Kínának a legfőbb menekülési célországokkal, az Egyesült Államokkal és Kanadával nincs is kiadatási szerződése.
Ha valami csoda folytán, másutt elkapnának egy kínai tolvaj hivatalnokot, nem valószínű, hogy a pénz is meglesz vele együtt. Az ENSZ-nek létezik ugyan egy konvenciója az illegálisan szerzett vagyonok visszaszolgáltatásáról, a gyakorlatban azonban nem egyszerű rávenni egy bahamai bankot arra, hogy ugyan utaljon már vissza Sanghajba néhány millió dollárt. Kínának ehhez kétséget kizáróan bizonyítani kéne, hogy a pénz csakugyan az övé, azonkívül az akcióban részt vevő országokkal osztoznia kéne az összegen. Mire mindenki levonja, ami neki jár, nem sok marad.
Akiknek sikerül a szökés, márpedig, mint láttuk, sokan vannak ilyenek, az otthon maradottak fantáziáját mozgatják meg: ha neki sikerült, miért ne sikerülne nekem? És amikor lankad a figyelem, elkezdik kidolgozni a tervet. A szökevények között vannak olyanok is, akik magas állásuknak köszönhetően fontos államtitkok birtokába jutottak; nem kizárt, hogy őket olyan idegen hatalmak is biztatják a szökésre, akik szeretnének e titkok birtokába jutni. Ez pedig potenciális fenyegetést jelent Kommunista Kína politikai, katonai és gazdasági stabilitására egyaránt.
Nem véletlen, hogy a pekingi rezsim minden eszközzel véget akar vetni a szökdösésnek és felelősségre akarja vonni azt, akit el tud kapni. Csakhogy a problémát nem fogja megoldani a pénzmosás elleni rendőri harc, a vagyongyarapodás jelentésének kötelezettsége, de még a „meztelen illetékesek” megfigyelés alatt tartása sem.
A hatékony megoldás az lenne, ha átlátható rendszert teremtenének, ahol nem nyílna mód a korrupcióra. Ilyesfajta szándék azonban nincs Pekingben, amelynek urai a hétvégén Európa legvisszataszítóbb tolvajbandájával bútorozkodtak össze.
Ne becsüljük alá a mi fiaink tolvajló képességét.
Lehet, hogy tanítani tudnák a kínai barátaiknak is a kifinomult rendszerüket!
Kína három-négyezer éves hagyományokkal rendelkezik az állami bürokrácia területén.
EZT szokták ők felemlegetni gyakran a fehéremberek előtt , mint felsőbbrendűségüknek ékes bizonyítékát :
” Mikor ti még ti a vasat sem ismertétek és csak pusztai nomádok voltatok , mi már akkor kimutatásokat csináltunk és óriási államot szerveztünk ”
-
Na….éppen emiatt kellene távoltartanunk magukat tőlük !
A fehérember összes lelkesedésével , végtelen tecnikai innovációs képességével , gyarlóságaival és életkedvével csak kiscserkész EZEKNEK a kifinomult aljasságaival és cselszövéseivel szemben !
-
( Csak aztnem értem akkor : miképp lehetséges hogy a Második Világháborút megelőző időkben a Nyugat tartotta életben Kínát a Jappán hódítással szemben és a végén pedig a Szovjet Vöröshadseregnek kellett felszabadítani Kína jappánok által megszállt területeit.A korabeli filmhíradókban könnyesszemű mezítlábas vidékiek meg lerongyolódott városiak ezrei hálálkodtak a bevonuló orosz harckocsizóknak , roppant megható volt. )
Azért ott van egy icipici kockázat, hogy esetleg szétlövik a búrádat, nálunk meg nem igazán, sőt…
Bizony mondom néktek, törpehitlernek meg az ő Nagyturániállambirodalmának van még mit tanulnia a Nagy Példaképtől.
Ahogy a kepet nezem, olyan mintha orban azt mondana, hogy ,,” latod, ez itt mind az enyem!”
Most akkor ki tanul kitől? A kínai svindlit nem ismerem, viszont az Orbán lopási hajlama legalább akkora mint Kína.
Ez a buli a magyaroknak biztos nem jó, ha már Gyurcsány dicséri Orbánt.
Van még egy eshetőség. Orbán ott akar menedékjogot kérni, mivel a venezuelai elnök a Chávez haldoklik, más meg nem fogadná.
Szép tiszta célpont lehetett volna
B Tibor. Éppen van nálam, már vagy 67 éve. időközönként kiszellőztetem. Nos a fatornyos kis falumban élt egy zsidó család. Volt egy vegyesboltja, kis szőleje. Azt senki nem tudta, hogy van e jelentősebb vagyona, vagy se. Nem volt jobbikos. Elég az hozzá, hogy hozzá járt vásárolni mindenki. A szegény akkor volt igazán szegény. Tartott ez mindent a kis boltjában, repülőgéptől gombostűig, mindent. Na, jó repülőt azt nem. Az uzsorások haragudtak rá, mert hitelt is adott. Mit ad Isten, egyszer az egyik gazdaféle gondolt egyet és nyitott nem messze tőle egy olyan boltot. Jelszava az volt, hogy, ha annak zsidó létére megy akkor nekem jobban fog, mint magyarnak. Meg is nyitotta és mentek is hozzá a magyarok. Sajnos az emberünk nem csak magyar, de buta is volt. A zsidó árára rápakol rendesen, hisz Ő magyar. Hitelt is adott. A zsidó is hozzá írt egy keveset a magyar többször olyan keveset. A vásárlók aztán rájöttek, hogy ez hamar meg akar gazdagodni a szegényeken és be kellett, hogy zárjon. Mindenkire haragudott, csak magára nem. Egyszer aztán a kocsmába szóba került a dolog és az egyik, szintén markos egyén megmagyarázta neki, Pucukám Te nem kereskedőnek, hanem baromnak születtél. És béke lett a faluban kereskedő ügyben.
Geyza!
“Kína három-négyezer éves hagyományokkal rendelkezik az állami bürokrácia területén.”
az kizárt, “Kína a dinasztiák nemzete. Az elmúlt 4000 év során 21 dinasztia uralta a kínai trónt. (tehát államról nem beszélhetünk, legfeljebb császárságról.)
1905-ben Sun Yat-sen létrehozta a Kínai Forradalmi Ligát, és számtalan kudarcba fulladt kísérlet után 1911-ben az országszerte gyorsan terjedő lázadás nyomában megdöntötték a Qing-dinasztiát. 1912-ben Nankingban megalakítják a Kínai Köztársaság Ideiglenes Kormányát, melynek ideiglenes elnöke Dr. Sun Yat-sen lett és amely ideiglenes alkotmányt is kibocsátott.
Na ettől az időszaktól beszélhetünk Államról.
Az most már tuti, hogy nem lesz razzia a kínai piacokon, jöhet, az „ADIDOS” meg a többi szemét termék. Jön a kínai veszedelem.
Az most már tuti, hogy nem lesz razzia a kínai piacokon, jöhet, az „ADIDOS” meg a többi szemét termék. .
Ejha ez kétszer ment?
Amikor 1955(!)-ben kijöttem Nyugatra, a VEGYTERV főmérnöke, a Gloetzer Józsi bácsi útravalóul többek közt azt mondta, hogy a távolkelet zsidói a kínaiak – gyűlölik őket mert okosabbak a többinél. Ha arra vet a sors, úgy is kezeljem őket.
.
Egyébként érdemes Googleozni a „Fekete János” Kina címet és akkor olyanokat olvasni mint pl. http://www.vg.hu/vallalatok/kina-varja-a-magyar-termekeket-es-vallalkozokat-39747
.
Fekete János 2003-ban: „Az orosz és az ázsiai piac óriási tartalékot jelent a magyar gazdaságnak”
Orbán csicskása nem is fogott vele kezet.
.
2003 májusában Medgyessy Péter kormányfő meghirdette Magyarország új, keleti orientációjú gazdaságpolitikáját; ennek részeként a miniszterelnök meglátogatta a kínai kormányfőt, azt követően pedig számos magyar-kínai találkozótszervezett.