Kilencven éve zajlott a tulsai faji vérengzés 2011. June 21. Tuesday 10:52 | AN Forrás: New York Times, Wikipedia

Share
Kilencven éve zajlott a tulsai faji vérengzés
A ma 94 éves Wess Young anyjával és nővérével menekült a fegyveres bosszúállók haragja elől. Fotó: New York Times

Tulsa, Oklahoma – Az indulatok azután szabadultak el, hogy 1921. május 30-án elterjedt: egy fekete cipőpucoló megtámadott egy fehér lányt a liftben. Az elkövetőt meg akarták lincselni, ezt azonban a helyszínre érkező fegyveres fekete csoport próbálta megakadályozni. Tűzharc tört ki. A fehér többség végül felperzselte a gettót, több száz embert megölt.

Mr. Young ma is ugyanott él, mint kilencven éve, négyévesen, nem messze a háztól, amely porig égett. Az utolsó élő tanúja az Egyesült Államok történelme legtöbb halálos áldozatot követelt faji összecsapásának, amire senki nem szívesen emlékszik.

Az 1921-es tulsai eseményeket előszeretettel felejtik el az iskolai történelemkönyvek szerkesztői, a tanrend összeállítói, sőt, a szakma sem szívesen foglalkozik ezzel a szégyenfolttal. Pedig lenne mivel, hiszen háromszáznál is többen vesztették életüket, nyolcezer ember pedig hajléktalanná vált. Tulsa városa azonban a 90. évfordulón sem szívesen emlékezik, és a gyászos történéseknek még az emlegetése is vegyes reakciókat vált ki. A tulsai iskolákban csak a szeptemberben kezdődő tanévben fogják először tanítani, mi történt. A túlélők utódainak kártérítéséről szó sem esett.

A politikusok részéről sem történtek érdemleges erőfeszítések. Barack Obama egyszer, még mielőtt elnökké választották, találkozott néhány agg túlélővel, akik száma azonban egyre csökken, ma már legfeljebb negyvenen lehetnek, valamennyien túl a kilencedik ikszen. A legidősebb, Otis Clark 108 éves; egyike azoknak, akik szövetségi pert indítottak a kártérítésért.

A tragédia 1921. május 30-án, délután négykor kezdődött. Dick Rowland, a 19 éves fekete cipőpucoló munka után belépett a South Main Street 319. alatt lévő Drexel Building liftjébe. A legfelsőre tartott, mert ott volt a feketéknek fenntartott külön mosdó. A liftben a 17 éves Sarah Page-dzsel, a lifteslánnyal találkozott, akivel látásból ismerték egymást, mert Rowland munka után mindig ide járt lemosakodni.

Egy tanú az első emeleten sikolyt hallott, kinézett, és látta Rowlandet menekülni. A liftajtóhoz lépve a fülkében találta az ájult lifteslányt és értesítette a rendőrséget. Rowland a fekete gettóban, Greenwoodban lévő otthonába menekült, ahol másnap letartóztatták.

Noha sohasem tisztázódott kielégítően, mi történt a liftben valójában, Tulsában a legvadabb híresztelések keltek szárnyra, és a Tulsa Tribune délutáni kiadása – „Elkapták a felvonóban a lányra támadó niggert” – csak fokozta az indulatokat. A lap egyik cikke népítéletre szólított fel – „Az éjjel meglincseljük a niggert” –, és estére csakugyan több száz fehér ember gyűlt össze a börtönnél ebből a célból.

A Tulsa Tribune készakarva hergelte az embereket

Willard M. McCullough megyei seriff eltökélte, hogy nem engedi megismétlődni, ami egy évvel korábban a városban történt (akkor a fehér Roy Beltont lincselték meg egy taxis kirablásáért és meggyilkolásáért; a rendőrség ehhez még asszisztált is), és megszervezte Dick Rowland védelmét, kiiktatta a liftet és valóságos erőddé változtatta az épületet, majd kiment és megpróbálta hazaküldeni a lincselőket, akik azonban nem hallgattak rá. A tömeg egyre nőtt kinn, és egyre erőszakosabbak lettek.

Eközben a gettóban mintegy huszonöt fekete fegyvert fogott és úgy döntött, Rowland és a seriff segítségére siet. Rowland meggyőzte őket, hogy a fiú él, és hazaküldte a fegyveres csapatot, amelynek felbukkanása azonban végképp felingerelte az immár ezer fős, vérszomjas csőcselékké változott tömeget. Sok fehér azon nyomban hazaugrott a fegyveréért, mások a Nemzeti Gárda fegyverraktárát próbálták feltörni, a Gárda azonban ezt megakadályozta.

Az ostrom alá vett bíróságról húsz évvel később, 1941-ben készült felvétel

A kétezresre duzzadt tömegben azonban így is sok volt a fegyver, és a józanabb helyi vezetők, lelkipásztorok, bírók, a város rendőrfőnök nem tudtak hatni az emberekre. Félő volt, hogy megostromolják a börtönt. A gettóbeli fekete fegyveresek is visszatértek gépkocsikon, amit a fehérek „nigger felkelésként” értékeltek. Eldördültek az első lövések.

A fehérek Greenwood felé szorították vissza a feketéket, közben sokan meg-megálltak a helyi boltokban, hogy pisztolyt, puskát és muníciót vegyenek. A Nemzeti Gárda tömegoszlatásba kezdett. Greenwoodban a bosszútól tartva megkezdődött az emberek menekülése.

A feldühödött fehérek végül megostromolták és felgyújtották magát a gettót. A negyedet még repülőgépekről is bombázták; ez volt 2001. szeptember 11-ig az egyetlen, levegőből végrehajtott támadás az Egyesült Államok kontinentális területe ellen. A halottak száma háromszáznál több volt, nyolcszázan kerültek kórházba, tízszer ennyien hajléktalanná váltak, és hatezernél több gettólakó került átmenetileg börtöntáborokba. A vérengzésnek a Tulsába vezényelt katonai egységek vetettek véget. Dick Rowland meglincselése elmaradt, sőt, később a vádak alól is felmentették.

Greenwood porig ég

Az egykori gettó helyén ma üzletsor, sportpálya, egyetemi campus és autópálya felüljárója található. A járdába illesztett fém botlókövek emlékeztetnek a korabeli üzletekre az egykor szegregált olajváros főutcáján, amelyet „nigger Wall Streetnek” nevezett a politikailag akkoriban kevéssé korrekt köznyelv.

A gettó az ostrom után

A történelemkönyvek a mai napig hiányosak. A három legnagyobb kiadó közül csak egy, a Pearson kiadványai tesznek említést a tulsai tragédiáról, a Houghton-Mifflin Harcourt és a McGraw-Hill szerkesztői ennek eddig nem érezték szükségét – noha a Houghton-Mifflin Harcourt tervezi, hogy a következő kiadásokban már szentel a történteknek egy fejezetet.

Tags: , , , , ,

4 Reader’s Comments

  1. Csak annyit jegyeznek meg hogy az USA kontinentalis teruletet mar erte korabban is legitamadas. Tobbszor is. A Japanok tengeralattjarorol indithato repgepekkel bombaztak az erdoket. Ennek celja az volt hogy a szarazsagot kihasznalva hatalmas erdotuzeket okozzanak. Hala Istennek nem jott be a dolog. Viszont a bombazasok helyen ma turistacsalogato emlekhelyek vannak.

  2. “Az utolsó élő tanúja az Egyesült Államok történelme legtöbb halálos áldozatot követelt faji összecsapásának, amire senki nem szívesen emlékszik.”

    Ez a bizonyos “senki” annyira nem szívesen emlékszik, hogy az indiánokról még a cikkíró is megfeledkezett.

    Hozzátenném, hogy mindkét esetben rasszok közötti (nem pedig faji, vö.: homo sapiens sapiens) összecsapásról van szó.

  3. Az indiánok kiszorítása nem faji összecsapás volt, hanem egy több évszázados folyamat.

    A faji szóhasználat téves ugyan, de annyira beleivódott a magyarba, hogy azt már onnan kiszedni nem lehet. Fajüldözés vagy fajgyűlölet helyett senki nem fog rasszüldözést, rasszgyűlöletet mondani.

  4. selagerre, csak nem Little Big Horn-ra gondolsz? Mert ott fehérek haltak leginkább.

Kapcsolódó cikkek

Csatáry gettóparancsnok volt 2012. July 24. Tuesday | Bartus László/AN-Népszava

Így is lehet: barátság a gettó két oldaláról 2012. June 4. Monday | Les Gapay


KOHÁNYI TÁRSASÁG LÉPJEN BE!
AP VIDEÓ - HÍREK A VILÁGBÓL
Szabad Magyar Tv
Szolgálati közlemény

Felhívjuk vendégbloggereink és olvasóink figyelmét, hogy az alábbi vendégblogok némelyikének legfrissebb posztjai, ill. linkjeik technikai okokból, rajtunk kívülálló, a WordPress.com által bevezetésre kerülő változások következtében nem jelennek meg. Ezért az érintett blog-dobozkák egyelőre üresek. A probléma megoldásán az AN munkatársai dolgoznak. Addig kérjük a bloggereink és olvasóink megértését és türelmét.

Áthidaló megoldásként, a helyzet rendeződéséig itt is felsoroljuk a kárvallott blogok linkjeit, hogy olvasóik mégis el tudják őket érni az AN-ről is:



Az AN szerkesztősége.
2015.03.23.

Videók