1.
A terroristagyanús személyek illetve a terroristák nem köthetők egyetlen államhoz sem, még ha van egy vagy több állampolgárságuk is, míg a CIA az USA (egyik?) titkosszolgálata, így lefülelt ügynökei nem hazátlan kalandorok, hanem megbízást teljesítő kémek vagy más titkos személyek, akit emiatt hazájára hozhat kisebb-nagyobb bajt, ha lebukik. Ez a hidegháborúban sok-sok súlyos válságot hozott, és ha M.o. is elkapnának egyet, akkor akármilyen jó kapcsolatba is lennénk az USA-val, mégis csak diplomáciai-politikai feszültséget teremtene. Ez természetes folyamat minden államba, és biztosra vehető, hogy mint bárhol máshol, úgy nálunk is van CIA, Moszad és más titkosszolgálati ügynökök, mi pedig úgyszintén kémkedünk szerte a világon, mert ez már csak így működik.

2.
Tény, hogy az afgán Talibán bábkormánya és Osama bin Laden al-Kaidája kezdte az egészet, de technikailag ettől még mindig megszállók maradunk, mert nem vagyunk se afgánok, se Afganisztánhoz hű zsoldosok vagy szimpatizánsok. Ez is csak így működik.

3.Az iszlamizmus nem egyenlő az erőszakkal. Több milliárd ember követi az iszlám vallást, és bár van igen sok középkori, embertelen joga és szokása, ám józanul és ép ésszel nem fogják követni sem azokat, sem pedig a terrorista csoportokat még azok sem, akik az utcán nagy ökölrázások és “Halál Amerikára-Izraelre-stb” táblát tartanak a magasba. Mint nálunk, úgy náluk is saját legközelebbi rokonsága, a család és a többi szeretteik az elsők, és mivel a legtöbb arab vagy muzulmán országban diktatúra van, saját és gyermekeik életét nem fogják kockáztatni azzal, hogy feldobják a vérszomjas terroristákat, mert se biztonságon nem kapnak cserébe, se nem érdemli meg a kormány. Számukra nemhogy Amerika, de Izrael is távoli, az ott megölt ártatlanok épp ugyanúgy érdemtelenek, mint nekünk az afgán, a pakisztáni, a palesztin vagy az iraki, mert két külön világ vagyunk és csak annak fájdalmával tudunk azonosulni és osztozni, akivel a legjobban együtt tudunk érezni, akivel a legtöbb a kulturális kapcsolatunk (ergo, ha előzetes információk hiánya mellett megvernek egy magyart Szlovákiába, értelemszerűen ez jobban megérintene bennünket magyarországi magyarokat, mintha ez egy szlovákkal történne). Ha minden iszlámhitű ugyanúgy érezne, gondolna és tenne (ami már Mohamed halála utáni vallásszakadással lehetetlen lett), akkor minden okunk meglenne arra, hogy aggódjunk, de ez nem így van. Az arab világban jelenleg nagyon rossz zsidónak, kereszténynek vagy más nem-iszlám vallásúnak lenni, de ez nem mindig volt így, dhimmi ide vagy oda, gyakran sokkal emberségesebben bántak a vallási kisebbségekkel, mint a középkori Európa, sőt durva széttagoltságuk miatt még több tucat iszlám irányzat is kialakult, akiket az uralkodó felfogás általában megvett, törvénytelennek ítél és üldözz, ezzel pedig ugyancsak az emberi különbözőséget taglalja tovább. Bűnbakkeresésben pedig egyáltalán nem rosszabbak, mint mi; idehaza megy a zsidózás és a cigányozás, ott pedig az amúgy legtöbbször Nyugat által támogatott zsarnokságban a Nyugat/Amerika- és Izrael/zsidó-ellenes propaganda, a lényeg viszont ugyanaz marad; a felelősség áthárítása, sorsunkkal való szembenézés elodázása és a valóság káoszának beismerése. A mérce csak annyi, hogy a közel-kelti népek utálják magukat, szégyenlik, hogy a Nyugat és Ázsia elhúz felettük, ők pedig nyomorba, jogfosztottságba és teljes létbizonytalanságba tengődnek, akiknek pedig van a talpuk alatt valami értékes, jó emberi szokás szerint igazságtalanul eltékozolják azt, így betonozva be a kevésbé szerencsések sorsához vezető egyenes utat.

Te állandóan linkelgetsz, hivatkozol bizonyos iszlámellenes könyvekre és oldalakra. Én a “Dzsihádfigyelőt” szoktam néha-néha megnézni, de emberi ésszel jóval egyszerűbb és valósabb képet alkothat az ember. Ajánlom figyelmedbe Bernard Lewis-Buntzie Ellis Churchill – “Iszlám – Nép és vallás” c. könyvét. Ez az olvasmány ugyanúgy felszólít az iszlámfasizmus elleni harcra, nem teszi különbbé őt a nácizmustól és a kommunizmustól, de nem is fogja átkozni a vallást amiatt, hogy ezen aspektusa okozza majd XXI. század legsúlyosabb veszélyforrását. Józanul, objektívan tárja fel az iszlám kialakulását és különféle állomásait, amit néhol “iszlám humor” ablakokkal próbál még közelebb hozni, így tovább árnyalva az amúgy is tévesen dicsőített “béke” avagy szidott “háború vallását”. Én ennek köszönhetően nem tekintem a muzulmánokat és vallásukat ördögtől valónak, de nem is fogok áttérni a kereszténységről rá.