Tisztelt Olvasóink!
Sok kedves olvasónk kérésének teszünk eleget, amikor megnyitjuk a lehetőséget arra, hogy Önök is saját blogot működtessenek az Amerikai Népszava oldalain. A blogokat előzsürizzük, és amelyeket arra érdemesnek találunk, bekerülnek a belső állományba, és részt vesznek a napi versenyben. A 15 legfrissebb és legtöbb kommentelőt vonzó blog kerül ki a website főoldalán levő válogatásba.
Legyen Ön is egyike azoknak, akik bekerülnek az Amerikai Népszava bloggerei közé!
Blogot indíthat minden 18 éven felüli olvasó, korra, nemre, lakóhelyre való tekintet nélkül.
A blogoláshoz szükséges lépések a következők:
1. Először mindenkinek el kell készítenie saját blogját, profilját a
http://hu.wordpress.com/
oldalon.
2. Május 31-ig el kell készíteni legalább öt friss blogbejegyzést, amelyet a szerkesztőség előzsűriz. A blogok webcímeit május 31 és június 5 között kell elküldeni a nepszava@nepszava.com címre.
3. A zsűri kiválasztja azokat a blogokat, amelyeket befogad az Amerikai Népszava oldalára. A blogok számának nincs felső határa, minden blogot, amelynek színvonalát megfelelőnek ítéli a szerkesztőség, bekerül a belső körbe. Ezek a blogok utána egymással versenyben kerülnek ki naponta a website fő oldalára.
4. A blogok témaköreiben nincs megkötés. Lehet blogot indítani politikai, kultúrális, művészeti, közéleti témákban, vagy akár kertápolásról, konyhaművészetről, borokról. Azt érdemes figyelembe venni, hogy az Amerikai Népszava elsősorban közéleti újság, ezért a legnépszerűbb blogok várhatóan e témakörhöz kapcsolódnak.
5. Régi írásokkal nem lehet pályázni.
6. A pályázathoz semmi egyébre nincs szükség, mint arra, hogy a pályázó elküldje valódi nevét, email címét, blogja címét. A blogok szerzőinek nevét nem hozzuk nyilvánosságra, ugyanakkor a blogger felfedheti kilétét, ha akarja. A blognevek nem sérthetik a jó ízlést.
Várjuk pályázataikat!
Kérdéseikkel és javaslataikkal a nepszava@nepszava.com email címen kereshetnek bennünket.
Olivia Media and Publishing Corporation
kiadó
Jajj, nagyon szépen köszönjük! Máris izgalomba jöttem, bár nem vagyok egy versenyző alkat, de szeretnék bekerülni, és a Népszava.com olvasottság növelésével támogatni a Népszava.com-ot, más eszközeim nem nagyon lévén.
Máris lefoglaltam magamnak a szokásos névvel egy újabb eVitás blognevet. Hát, egy kicsit ki kell ismerni a felületet, elsőre kicsit kusza, de cél szentesíti….
Egy csomó témám van már egy ideje parlagon, legalább most kaptam egy külső ösztökét. Is.
Köszönjük a lehetőséget.
Nem ez az.
Ökörfióka, a véleményt meg is lehet írni. Igaz, nehezebb mint egyszer megnyomni
az egeret.
Na, itt egy poszt, ezt le lehet venni. Ilyenre gondol az AN?
……Tara tegnap feltett egy posztot. Elgondolkoztam, sok minden jutott az eszembe. Volt ilyen 62-ben Ózdon, vegyes házasság, egy cigány asszony és egy munkás, talán kohász, talán bányász. Lányuk a város egyik legszebb lánya volt, családi házban laktak. Egyszer láttam az asszonyt, semmi feltűnő. A lányt is láttam, tényleg szép volt. Meglepő volt, a férfiak eléggé lekezelően szóltak a lányról, ámbár semmi konkrétat nem mondtak. Akkor nem is tűnt fel. Ma más felhangja lenne.
Akkor hajnalonként, délutánonként és este benépesültek az utcák, buszok és fakarusznak becézett, dobozos teherautók hordták az embereket dolgozni. Cigányokat, nem cigányokat, férfiakat nőket. A gyárkapun könnyű volt bejutni. Fiatalok tanultak a honvédségnél gépkocsivezetést, nehéz gép kezelést, (a tankvezetés mellett) sokan először írni-olvasni. Ja, először kopaszon mosakodni, gatyát, fogat mosni.
Az inaszakadt paraszt, a 30 évesen elvénült, fogahullott lányok, a sérvüket térdüknél hordó férfiak, méhük előesésével és vizelettartással szégyenkező, lógómellű asszonyok felemelték a fejüket, hitetlenül, a világra csodálkozva kérdezték: Élhetünk?
És a háború romjain, a giz-gaz között bátortalanul kezdtek virágok nyílni. A kórházak sebészetén reggeltől estig égtek a műtőlámpák, a fekélyes lábakat, ujjnyi viszeres csomókat, sérveket, bütyköket, vérző gyomrokat és görcsölő epéket operáltak, a szülészeteken sok asszony először feküdt ágyban egyedül, tisztára mosdatva, a gyerekgyógyászatokon tetves gyerekeket tisztítottak a nővérek, a belosztályok a lilaajkú, ziháló betegeknek adták a strophantint, digitaliszt és az akkori csodaszereket.
Volt mit tenni. Először kimérték a földeket, aztán elsietve és átgondolatlanul kiszedték a karókat. Az egy tagban fekvő földeken traktorok és mindenféle gépek jelentek meg. DÜBÖRGÖTT A GAZDASÁG !
Nem a hülye Kóka -féle, hanem az igazi. Eltörölték a jegyrendszert és már kétféle kenyeret is lehetett kapni, fehéret és barnát. Meg is lehetett enni.
Na mindegy, ezek apróságok. Nem akarok krónikát írni. Csak annyit szeretnék megjegyezni, az embereknek volt munkájuk. Cigánynak és nem cigánynak egyformán.
Eltűntek lassan a mezítlábas, sokszoknyás cigány asszonyok, zsíros, kajla kalapú férfiak. Kiderült, hogy a lányok seggecskéjén a szoknya ugyanúgy feszült és egy kicsit forróbban csókoltak, a fiúk haja ugyanolyan kócos volt, csak hűtlenebbek voltak,…. Hagyjuk, rég volt.
A munkáról akartam írni. És itt kellene kezdenünk a probléma megoldását.
A MUNKÁNÁL !
Van kedve valakinek folytatni?
Gonoszka! Felcsigáztál. A “Nem ez az.” kijelentésed módfelett titokzatos. Legalábbis számomra. Mintha valami bennfentes körnek jeleztél volna, akik tutira tudják, hogy mi az az “ez”, ami nem “az”. Bevallom, nem elegendő a szellemi ellátmányom e 3 szavad dekódolásához, bár a tudatalattim talán még dolgozik rajta egy darabig, és hátha megajándékoz egy fantasztikus “aha!” élménnyel…
De nagyon hálás tudnék lenni, ha esetleg pár nap múlva mégis elárulnád a megfejtést, mert hátha én mégis más “ezekre” gondolok, amik nem “azok”.
Gonoszka,
folytatni nem tudom, sőt blogolni sem, de ez olyan szép volt, hogy még Molodva is megirigyelhetné.
Lassan tényleg csak nosztalgiával gondolhatunk a MUNKÁRA.
A munka (1920)
Én őt dicsérem csak, az élet anyját,
Kitől jövendő győzelmünk ered,
A munkát dalolom, ki a szabadság
Útjára visz gyász és romok felett.
(1. vsz.) Váci Mihály
Adminnal erről váltottunk néhány szót. A “mezítlábas” blogolókról. Ennek van egy anyagi vetülete is. Jeleztem az elképzelésemet, ami megvalósult végül, az egész
más. Pl. Amit feltettem, vagy tetszik a zsürinek, vagy nem. aztán egyszer fölkerül, vagy nem..
Ez inkább hasonlít Macsákék Icukájára.
Amint látod, Gonoszka ilyesmit is tud írni, színes tintákról álmodva, nem csak
vitriolba mártott klaviatúrával.
Gonoszka, nem ide kell feltenni a szöveget, kommentbe, hanem szerintem azt tudta az AN megvalósítani, amit én is javasoltam, hogy “összeállni” (valamiféle árucsere alapon) egy már működő blogszolgáltatóval, és valahogy azt integrálni ide. Valószínűleg ez igényel a legkevesebb anyagi és egyéb erőforrást. Fölösleges is feltalálni a spanyolviaszt újra, már meglévő eszközöket gazdaságosabb felhasználni – többnyire. Persze ezért nekünk is dolgozni kell: meg kell egy új blogszolgáltatás eszközeit tanulnunk, tehát valahol nekünk se lesz ingyen: időnk és energiánk az ára. De hát mindennek ára van, mint tudjuk, és nem feltétlenül pénzben racionalizálódik.
Legalábbis én így értelmezem a fenti posztban vázoltakat.
Bartus úr! Eltűnt a legfrissebb írása (“Európa első fasiszta állama”), épp ahogy a kommentemet elküldtem. Remélem, nem emiatt
Csak nem valami öncenzúrára kényszerült? Remélem, csak technikai malőr…
Caveman, a tévedésed jelentéktelen, a lényeg, hogy tanultad J. Gy.-t és tudod.
Pontosabban: “Bartus László: Az Unió első fasiszta állama”, mert a Google még hozza találati listán, de megnyitáskor már a “Sajnos nincs találat. Próbálkozzon más kulcsszóval!” üzenettel utasít el az AN.com
e-Vita kedves, egy kattintással le lehet venni a szöveget, csak én nem tudom.
Gonoszka,
Jogos.Öregszem és hülyülök.Tényleg Juhász Gyula.Azért ez nagy égés számomra.
Semmiség, mással/bárkivel előfordulhat.
Csak azzal nem, aki nem ismeri a verset..
Látom hárman vagyunk a témára. Hogy fog itt összejönni az 5 blog?
Gonoszka! Akkor meg kell tanulni! Az AN-nek nincs arra erőforrása, hogy az olvasók szétszórt szövegeit levadássza, velük szöszmötöljön, és nem is erről szól a fenti tájékoztatás / felhívás. Ideje, hogy a ballib partiak vegyék már végre maguknak a fáradtságot, és tanulják meg a korszerű eszközök használatát (is), különben reményről szó se essék. Ezt tapasztaltam 8 éven át a “mieinktől”: a kényelmet, hogy csak várnak valami csodára, hogy valaki más majd megcsinálja helyettük azt, ami az ő feladatuk (is). Hát ezért szállt el a semmibe a demokrácia lehetősége, mert a “demokraták” nem bírták megérteni, hogy nekik is, de főleg nekik, egyenként, külön-kölün is meg kell érte dolgozni. Ha kell, új dolgokat kell tanulni. És csinálni, csinálni, csinálni. Ha ez snassz, akkor teljesen fölösleges verbálmaszturbálni a demokráciáról, és jajgatni, hogy oda lett. Pedig itt se volt – csak a lehetősége, és a ballib part szépen kidobta az ablakon.
Úgyhogy tessék nekifogni, és regisztrálni a Wordpressen, megtanulni a használatát, bebútorozni, blogot indítani, és postolni. Aki ennyit nem(sem) vállal, akkor reklamációnak helye nincs. Oszt jó napot.
Kedves e-Vita,
remélem kinyílt a cikk. nem tudom, mi lehet az oka, nem vettem le, és nálam rendben bejön. Már működik?
Szeretmék megnyugtatni mindenkit, hogy nem akarunk mi itt vizsgáztatni senkit, csak az elején ki akarjuk azt szűrni, hogy trollok bejöjjenek. Aztán behúznánk a blogokat plug-in segitsegevel a website oldalara, aztan a legfrissebbek kerulnenek elore. De majd egyeztetunk. Az a cel, hogy minel tobb mindenki szabadon blogolhasson, es az irasai konnyen elerhetok legyenek.
Üdvözlettel, BL
admin:
Én azért nem nyitok bloggot , mert engemet az tesz boldoggá ha EGYETLEN EGY szóban tudok leírni egy egész novellát.
Ritkán bár , de sikerül.
Egy vagy kétsorosak is megörvendeztetnek .
De hosszúakat írni nem szeretek..olyankor úgy elszoktam komolyodni…nem az én műfajom !
Új műfajt igyekszek propagálni : Az egyszavas novelláét .
Nagyon jó a kezdeményezés ‘ Tényleg a legjobbakat olvassák az olvasók. Én is pályázok ‘ Ha sikerül,ha nem sikerül ‘
A nouvella, amely transcendentalis szélességeket ölel át és a mélyjségek buborékos bugyraiba világít. Copyright by
Gonosz kiadvány.
SZAR .
Kedves Admin, persze, azóta már helyreállt, és az elmentett, de el nem ment kommentemet is újra beírtam, és ezúttal sikerrel. Én sejtem, hogy milyen technikai kacifánt lehet a háttérben, korábban már beszéltünk róla: lehetséges, hogy az a fajta kétfelé tárolása a véleményrovat cikkeinek, ami “történelmi okok” miatt maradt meg a korábbi rendszerből, és e postok kommentjeinek a listája is furcsán viselkedik olykor olykor. Legalábbis IT-szimatom ezt súgja