Amikor Gyöngyöspatán a terror tetőpontján kiképzőtábort készültek berendezni, egyetlen ember volt, aki tudta, mit kell tenni. Egy amerikai, aki felmérve a veszély mértékét, nem habozott. Kimenekíttette a fenyegetett roma nőket és gyerekeket a megtámadott faluból. Lehetett volna ez egy magyar is, de magyarnak nem jutott eszébe. Az amerikai ösztönösen cselekedett, azt tette, amit ilyenkor egy embernek tenni kell. Azt tette, amit ilyenkor minden ember tenne Amerikában. Mint aki szintén Amerikában élek, alátámaszthatom, itt ez a normális reakció. Hasonló helyzetben ez jut eszébe egy amerikainak. Richard Field nem hős, csak egy átlag amerikai. Ahogyan a német labdarúgó válogatott tagjai sem voltak hősök, amikor Tatárszentgyörgyön meglátogatták az ötéves meggyilkolt Robika és édesapja házát. Félreértés ne essék, a német labdarúgó-szövetség kereste meg a legnagyobb német roma civil szervezetet, hogy a magyarországi gyilkosságsorozat áldozatainak segítséget nyújtsanak. A két szervezet delegációja végigjárta a támadássorozat kilenc helyszínét, és „elborzadtak”, hogy magukra hagyva, milyen körülmények között élnek a hátramaradott családok. Németországban vagy Amerikában ez elképzelhetetlen. Nem tudnák a szemüket lehunyni, amíg ez így marad. Így reagálnak a civilizációban, ahová Magyarország nem tartozik. Magyarország nem a civilizáció része. Barbár ország, együttérzés nélküli, önző, öntelt, önigazult, szívtelen emberekkel, akik másokra hárítják saját felelősségüket, majd elnézik mások megalázását, fenyegetését. Azt a viselkedést, amit a magyarok produkálnak a civilizált országok szeme láttára, valamikor a neolitikum, az újkőkorszak kezdetén hagyta el az emberiség. Ez a kijelentés csak Magyarországon belül tűnik durva sértegetésnek, költői túlzásnak, de kívülről pontosan így látszik. Ezt tükrözi a világsajtó, amely elborzadva ír mindarról, ami Magyarországon történik. És utána látják azt is, hogy a fideszes média ezt hogyan interpretálja. Ehhez hasonlót a legsötétebb afrikai országokban nem látnak. Még akkor is így van ez, ha a civilizáció népei ezt nem mondják ki nyíltan, mert udvariasak, csak amikor Magyarország nevét hallják, akkor illatosított kendőt emelnek az orrukhoz, és mélyet szippantanak belőle.
Mindezek láttán nem csodálkozik az ember, hogy a zsidókat a magyar csendőrök mindenki szeme láttára zavartalanul hajthatták a vágóhídra. A magyar emberek legnagyobb közönye mellett. A magyar csendőr olyan volt, hogy Kárpátalján a hegyekben volt egy pici falu, amelyben egyetlen zsidó volt. Három napot kellett gyalogolni, hogy feljussanak a faluba, és előkeressék az öreget. Képesek voltak felmenni azért az egyért, egy hétbe telt, mire lehozták. Betették a marhavagonba, ami elvitte Auschwitzba. Ott pedig elégették. Az új alkotmány preambuluma ezt a korszakot kitörli Magyarország történetéből, mintha nem is lett volna. Bármibe fogadok, hogy a mai Magyarországon, ha olyan kormány kerülne hatalomra, a magyar emberek szemrebbenés nélkül végignéznék, ahogyan a cigányokat sorbaállítják és végigterelik a halálba. Ugyanígy a zsidókat is, ha lenne olyan magyar kormány, mint amilyen Horthy alatt volt, a magyarok ugyanúgy elküldenék a halálba az összefogdosott zsidókat, mint legutóbb. Ez nem kérdés. Ez nem az országon, hanem a külpolitikai helyzeten múlik. Már alakítgatják a csendőrséget. Ezért egy cseppet sem véletlen, hogy a Horthy-korszakot idéző Orbán-kormány az ország alaptörvényében lehazudja a történelmet, letagadja a magyarok gyalázatos szerepét a holokausztban. Ezzel is bizonyítva azt, hogy a magyarok ezt ma készek lennének újra megtenni, ha lehetne. És senki a kisujját meg nem mozdítaná értük. Ez a barbár kor erkölcsi színvonalán álló ország. Pont.
Richard Field egy kalandvágyó ember, az ilyenek mennek el kannibál törzsek közé az őserdőbe vagy települnek le Magyarországon. Az egyik a kikötözött, ebédnek szánt áldozatot menti meg a totemoszlopról, a másik Gyöngyöspatáról menekíti ki a romákat, akiknek a szeme előtt készülnek betanítani azokat a kannibálokat, akiket arra képeznek ki, hogy leöldössék őket. Az egész olyan, mint egy filmben: van egy gonosz kormányzó, aki az ideológiájával, az uszításával a gyilkosok mögött áll. A rendőrség nem a jog szerint cselekszik, hanem az ő magánhadserege. Rendfenntartó ereje nem az áldozatok miatt van jelen a faluban, hanem azért, hogy a támadókat védje. Emberei titokban találkoznak a rablógyilkosokkal, és utasításokat adnak nekik. Megmondják, meddig mehetnek el. A cél az, hogy rabszolgamunkára kényszerítsék a kisebbségieket. Ekkor váratlanul jön a magányos idegen, aki belecsöppen ebbe, és kimenekíti, evakuálja a borzalmak falujából a nőket és a gyerekeket. Ennek híre megy, a külvilág sajtója megírja, a civilizációból telefonálni kezdenek a gonosz kormányzónak a haciendába, hogy a várható népirtás méreteit megsaccolják. A háttérben már tárgyalnak a civilizált országok, hogy készenlétbe kell helyezni a külföldi katonaságot az emberevés megakadályozására. Ekkor a kormányzó szól a tábornokának, hogy vessenek véget átmenetileg a terrornak. Erre egy perc alatt megoldódik az, ami megoldhatatlan volt másfél hónapon át. Kísérteties módon azonnal levonul a rablóbanda, eltűnik a Jobbik, levonulnak a polgárőrök, akik addig hajthatatlanok voltak, mintha csak valamennyien a kormányzó emberei lennének. Talán azok is. Amíg felülről nem jött a parancs, hamis seriffcsillaggal a mellükön terrorizálták az indiánokat. Aztán két pofon nélkül is hazakotródtak, amikor a kormányzónak az lett az érdeke. Nem gyanús ez? A kormányzó pedig mindenkit megnyugtat, tenyérbemászó pofájú szolgája, egy jellemtelen nyálas ficsúr belovagol a tér közepére, és tájékoztatja a házaikba bezárkózott polgárokat, hogy az ellenség provokációja volt az egész, senki nem volt veszélyben. A cigányokat üdülni vitték Csillebércre, ez egy régen betervezett táborozás volt a nagy lombú fák alatt. Azt szeretik, ezért ajándékba kapták. Nem ők menekítették ki a lakosságot. Ez viszont hihető, ezt senki nem feltételezte róluk. Inkább beleköptek a levesükbe. Másrészt, ha ők menekítenek, akkor a cigányok olyan üdülésre mennek, mint legutóbb a zsidók. Egy filmben nagyjából így néz ki a vadkeleti embergyűlölők országa. Ja, és kiáll a kormányzó is, és bejelenti, hogy megvédte a falut. Azt elfelejti mondani, hogy magától. A háttérben pedig elindul lóháton egy csapat, hogy likvidálja az idegent, aki kimentette az áldozatokat. Ez Magyarország. Majd egy fél év múlva kérdezzük meg ezt az amerikait, milyen váratlan események érték, és hogy még mindig Magyarországon van-e, vagy lefosztva, kirabolva, lejáratva, leköpdösve, erkölcsi nullaként leamortizálva elmenekült, és örül, hogy az életét megmentette.
Pedig ez az amerikai csak tükröt állított – akaratán kívül – a magyarok elé, akik most sem néznek bele. Aki mégis, az olyan, mint a boszorkány a Hamupipőkében, magát látja a legszebbnek. Lefogadok, hogy a magyarok többsége most is az amerikait köcsögözi le, és a terroristák oldalán áll. Field nem közvetlenül fizette a számlát, de előtte annyi pénzt adott a Vöröskeresztnek, hogy tekinthetjük úgy, ez az ő pénze volt. Nagyon okosan tette, hogy a Vöröskeresztet bízta meg a humanitárius segítség lebonyolításával. Az eddigi tapasztalatok alapján várható, hogy a Vöröskereszt állami támogatása csökken vagy megszűnik, esetleg létrehoznak vagy felkarolnak egy másik segélyszervezetet, és a pénzt ezentúl az kapja. Ha a Vöröskereszt állami befolyás alatt álló szervezet, akkor hamarosan leváltják a vezetőt. Pontosan úgy, ahogyan az említett filmben történne: miután elmennek a külső megfigyelők, a segélyszervezet vezetőjét nem leváltják, hanem lelövik. Megjegyzem, Magyarországon még él néhány ember az amerikain kívül, de azoknak nem jutott eszükbe, hogy segíteni kellene. Bérelhetnének néhány buszt a romáknak, és kimenekíthetnék a gyerekeket a gyilkosok kezéből. Félnek a gonosz kormányzó bosszújától. Ez a bosszú jelen esetben nem az, hogy agyonlövik őket, hanem elveszítik az állásukat, az előmenetelüket. Esetleg a vagyonuk egy részét, vagy csak nem gazdagodhatnak tovább. Az egzisztencia, a kis hivatal, másoknak a pénz szeretete, mindez fontosabb, mint asszonyok és gyerekek élete. Miért éppen én? De talán bele sem gondolnak. Ha belegondolnának, néhányan talán jól döntenének. De ismerjük el, ez nem könnyű döntés. A gazdag ifjú példázata erről szól a Bibliában. Nagyon nehezen mennek be az Isten országába, az önzetlen, önfeláldozó, mindent feladó szeretetbe, akiknek gazdagságuk van. És ez a “gazdagság” relatív fogalom. Valakinek csak egy bérleményt jelent. Pedig mindent megnyernének, ami fontos, ha a teljes vagyont elveszítik is. És mindent elveszítenek, ami fontos, ha megtartják azt, amijük van. Aki megtartja az ő életét, elveszíti azt. Aki elveszíti, megnyeri azt. De a szegény ember se különb, pedig annak nincs is sok vesztenivalója. Magyarázat pedig mindig van: ez az egész egy demagógia, mert nem voltak a romák igazi veszélyben. Nem az ő feladatuk megvédeni őket, hanem a rendőrségé, ezért fizetik az adót. Érdekes, hogy ezek a gondolatok az amerikainak nem jutottak eszébe. Nem várta meg, hogy kiderüljön, mi lesz a vége. Ha nem lőnek le senkit, akkor se lássák ezt a gyerekek. Ezért nem kell mellébeszélni, az igazság az, hogy fontosabb a pénz, az egzisztencia, a vagyon, a hírnév, a biztonság, a vacak kis állás, a sunyi lapítás, mint az üldözöttek melletti bátor és nyílt kiállás, a kockázatvállalás, az áldozat. A nagy keresztény országban nincs annyi hitük, hogy ha ezt megteszik, Isten majd megsegíti őket. De ha nem, akkor sem érdemes tovább úgy élni, hogy ezeket magukra hagytam, mert becsuktam a szemem az üldözöttek láttán. Ezek a szemek ugyanígy voltak becsukva 1944-ben is. És ha megmarad ez a közömbösség, ugyanígy lesznek becsukva akkor is, amikor a Jobbik kerül hatalomra. Csak akkor már lehet, hogy azok is ott állnak a sorban, akik tegnap nem segítettek. Milyen furcsa. Még a legjobb szándékúaknak sem jutott eszébe, hogy éjszakánként hetek óta az ágy alatt reszketnek gyerekek, és őket most már ki kellene hozni a faluból az anyjukkal együtt. Azt már nem kellene végignézniük, hogy a leendő gyilkosaik a célba lövést gyakorolják. Ez csak egy amerikainak volt egyértelmű. Ez csak a civilizációból érkező embernek evidens. Ez a két kultúra közötti különbség. És ha megnézi az irigy magyar ember New Yorkban a felhőkarcolókat, akkor ne zsidózzon, és ne mondja azt, hogy ezek azért ilyen gazdagok, mert tőle lopták el. Nem, ezek azért ilyen gazdagok, mert egy ilyen esetben nem bújnak a redőny mögé, nem olyan önzően, szűklátókörűen, cinikusan és közömbösen gondolkodnak, mint a klassz magyar ember, aki mindenkinél mindent jobban tud.
Ahogyan a magyar labdarúgó-válogatottnak sem jutott eszébe, hogy látogatást tegyen a rasszista gyilkosságok áldozatainak családjainál. Még arra sem vitte őket a lélek, hogy esetleg csatlakozzanak a német focistákhoz, hogy ők is kifejezzék a szolidaritásukat. Már csak azért is, mert a magyar futballpályák közönségétől nem idegen az a szemlélet, ami egy ötéves kisgyerek brutális legyilkolásához vezetett. Talán a kiállásukkal hatottak volna a rasszista csasztuskákat éneklő szurkolókra. De ők éppen fordítva gondolkodnak: egy ilyenben azért nem vesznek részt, mert ismerik a szurkolóikat, akik nem örülnének ennek. Inkább a távolmaradásukkal üzentek nekik. Most megmondom: ilyen jellemű emberekből, csapatból, soha nem lesz világbajnok. A németekből majdnem lett. Tatárszentgyörgy után azt jósoltam, hogy ez a német csapat ezért a szívéért világbajnok lesz. Mert egy ilyen gesztus, és mindaz, amit ez a szívükben létrehoz, az ellenfelek fölé emeli őket. És igazam is lett volna, ha Ballack az irigységével nem veri szét a csapatot, és nem rombolja le azt az erkölcsi erőt, amivel rendelkeztek. A magyarok nem mentek Tatárszentgyörgyre, nem is fognak soha kijutni a világbajnokságra. Nekik edzeniük kellett, vagy lelkileg készülniük a meccsre. A németeknek nem kellett, így rúgtak este egy sima ötöst a magyaroknak. Nemcsak tudásban, hanem morálisan is az ellenfelük fölé nőttek. Akik sunyítanak, nem egyenes úton járnak, azok mindig ráfáznak. Ha valaki látott westernfilmet, az például tudhatja, hogy az ilyen városok, ahol egy ilyen kormányzó az úr, és ahol a banditák és a seriff ugyanabba a társaságba tartoznak, azok soha nem gazdagok. Azok teljesen elszegényednek. Akik kiszolgálják a kormányzót, azok is szegények maradnak. A kormányzó közvetlen környezetének jut a rablott vagyonból, de azokat egy idő után lelövik, a vagyonukat elveszik. Az ilyen városokban, országokban a port fújja szél, és csak egy mesterség virágzik, a koporsókészítőké. Az ilyen országok ne reménykedjenek. A nagy hazugságokon és ígérgetéseken kívül semmit nem kapnak. Azt hiszik, megalkuvó, korrupt módon túlélhetik, és nekik is csöppen valami. De nem csöppen, csak kevesen élik túl, és azok is rabszolgák lesznek. Nemcsak azok lesznek átkozottak, akik a gazemberségeket végrehajtják, hanem azok is, akik ezt csendben eltűrik.
A filmekben a városnak persze mindig van ellenzéke. Ezek egymással rivalizálnak, lőni egyik se tud, nem is meri használni a fegyverét, csak az intrikához értenek, egy részük titokban a kormányzó embere, az ellenzékinek hitt helyi újság kefelevonatait nyomtatás előtt a kormányzó emberei jóváhagyják. Az akkumulátoros tévé riportereinek a tévé tulajdonosa adja a kérdéseket, aki a kormányzó zsebében van. A csokornyakkendős értelmiségiek átírják a város történelmét, vagy csak nem szólnak, hogy ez hazugság, a kormányzó elődei lesznek a dicső jótevők, ellenzékének tagjai pedig a gonoszok. Magyarország egy rendkívül közhelyes western világa.
Nézzük meg konkrétan, mit tett azokban a napokban, amikor a romákat egy amerikai mentette ki az életveszélyből, például az ellenzék vezérének szerepére készülő Gyurcsány Ferenc. Minden rossz szándék nélkül. Azért választjuk őt, mert ma tőle lehet várni a legtöbbet. Csütörtökön a Facebook oldalán Gárdák uralma címmel írt egy korrekt bejegyzést. Minden szava igaz. De ez csak szöveg, és ennyi. Miközben nem érti, hogy Orbán kormánya miért nem lép fel a nácikkal szemben, eszünkbe jut, hogy miniszterelnökként Gyurcsány Ferenc tüntetni járt a nácik ellen, ahelyett, hogy az államhatalom erejével fellépett volna ellenük. Totális szerepzavarban volt. Amikor a Duna-parti megemlékezésen egy ragyogó beszédet mondott, és a háttérben zúgott a “mocskos zsidók”, mindvégig attól tartottam, hogy mire a beszéde végére ér, a náci csürhe beledobja a Dunába. A Köztársaság miniszterelnökét, akinek joga és hatalma van arra, hogy az erőszakszervezetekkel fenntartassa a rendet, ha kell, kiürítteti a fél várost, hogy egyetlen megemlékezőnek se kelljen hallania hatvanöt év után, amikor kimegy elsiratni a Dunába lőtt édesanyját, hogy “mocskos zsidók”. Annyira tesze-tosza kormánya volt, hogy már azzal gyanúsították, hogy ő áll a nácik mögött. Gyengekezűsége nagymértékben hozzájárult a most kialakult helyzethez. A Jobbik és a Magyar Gárda a Gyurcsány-kormány idején erősödött meg. A felelőssége óriási. Ezt csak azért említjük meg, mert amikor Orbán szemére veti, hogy nem intézkedik, nem használja az államhatalmat, akkor annyit megjegyezhetne, hogy ebből azóta tanult ő is valamit. Aztán pénteken, azon a napon, amikor a romák kimentése zajlott, reggel bejelentette, hogy „keddig lehetőség szerint kerülni fogom a politikai témákat”. Mondja az ellenzék vezetője, annak tudatában, hogy a hétvégére tervezték a gyöngyöspatai kiképzést. Miközben a menekítőakció zajlik, az ellenállás vezére, aki integrálni akarja a demokrácia híveit, a facebookos bejegyzése szerint virágokat ültet, kelkáposzta-főzeléket főz. Ezt lájkolja 225 ember, nyilván a hívei. Ezeknek eszükbe sem jut, hogy ilyenkor esetleg máshol lenne „a Feri” helye. Utána láthatjuk az elültetett virágokat, majd egy másik bejegyzést egy fotóval, amint a macska átszalad a virágok között, ezzel a szöveggel: „És a cicát ki fogja megtanítani, hogy tilos a virágágyásba lépni?” És ő a legjobb emberünk.
Ez idő alatt egy amerikai, akinek semmi köze Magyarországhoz, 300 roma nőt és gyereket kimentett, ezzel olyan nemzetközi sajtóvisszhangot keltve, hogy Orbánék kénytelenek voltak azonnal intézkedni, és betiltani a kiképzőtábort (amit ugye megtehettek volna korábban is, de nem tették). És tegyük hozzá, hogy Gyurcsány Ferenc a legnagyobb hallgatóságot megmozgatni képes ellenzéki politikus Magyarországon, mindezt nem azért hányjuk a szemére, mert az ellenségei lennénk. Nála csak gyengébbek és rosszabbak vannak a láthatáron. De ő is olyan, amilyen az országa. Nem jobb, és nem rosszabb. Virágokat ültet, mialatt romákra készülnek vadászni. Pártját pedig leginkább az a kérdés foglalkoztatja, ki beszéljen a majálison: csak Mesterházy vagy Gyurcsány is? Mialatt ötéves kislányok ágy alatt reszketnek, mert fasiszta állatok menetelnek és fenyegetnek az utcákon. Gyurcsány Ferencnek már három hete ott kellene sátoroznia Gyöngyöspatán. És folyamatosan hívni oda az emberek tízezreit. De ez nem jut eszébe, mert Magyarországon nem így gondolkodnak az emberek. Hasonló esetben Amerikában nemcsak Obama elnök, hanem a korábbi republikánus elnökök is ott álltak volna a megtámadott kisebbségek mellett, megnyugtatva minden ugrásra készen álló amerikait, hogy megvédik az emberi jogokat, a gyengéket, a nőket és gyerekeket.
Kiábrándító. Mint ahogyan az is, ahogyan nem tűrik a kritikát, például ezt, amit jószándékkal írok. Ahogyan híveik sem akarnak semmi mást hallani, csak azt, milyen gonosz Orbán Viktor. De azzal nem kívánnak szembenézni, ami a saját oldalukon van. Hogy nekik is meg kell változniuk. Hogy nem lehet onnan folytatniuk, ahol abbahagyták. Nem érdekli őket, hogy az ellenzék televíziója Orbán Viktor kezében van, ezen morálisan nem háborodnak fel, nem állítják kérdéseikkel a falhoz a tulajdonost, hogy hogyan is van ez. A legfőbb rádiójuk saját magát cenzúrázza, elébe megy az elvárásoknak, annyi tartás nincs bennük, mint egy gyöngyöspatai gyerekben. Miközben a markukat tartják, de ha az érdekeik úgy kívánják, akkor megválogatják a szavaikat, elhallgatnak dolgokat, óvatoskodnak, vagy akár hazudnak, mint a vízfolyás. Az ellenzék, a demokrácia hívei, nem akarnak hallani semmiről, ami nem illik bele az álmaikba. Az “megosztja” a soraikat. Pedig ezért lehet becsapni őket, és ez az oka annak, hogy a politikusok megtehetnek bármit. Ezért teheti meg Gyurcsány Ferenc is, hogy pénteken bejelenti, keddig nem foglalkozik politikai témákkal, miközben fizikai létükben veszélyeztetett kisebbségieket kell evakuálni egy faluból. Ő ez alatt virágokat ültethet és rotyogtathatja a káposztát, mert tudja, hogy ezt soha senki nem kéri majd számon rajta. Ha mégis, akkor azzal legfeljebb nem áll szóba többé. Pedig neki is az tenne jót, ha olyan sajtója lenne, amely számonkéri rajta a közös emberi értékeket. Amerikában ez is másképp van. Amerikában egy politikus azonnal tudja, hogy a választói egyetlen ilyen melléfogást, érzéketlenséget nem bocsátanának meg, ezért ilyet nem engedhet meg magának. Ez abból is látszik, ahogyan egy egyszerű amerikai reagál ösztönösen egy helyzetre, megszégyenítve a virágágyásban macskákat kergető ellenzéki vezetőt. Nem Gyurcsány Ferencnek kellett volna kimentenie inkább a roma gyerekeket? Kik a tanácsadói, kik osztják neki az észt, ha még erre se jönnek rá? Nem vette észre, hogy kormányzása idején elsősorban kommunikációs vereséget szenvedett? Csak remélni lehet, hogy abból a csapatból már kirúgott mindenkit, különben előre mondom, hogy minden terve halálra van ítélve. Ha Gyurcsány Ferenc ezt Amerikában teszi meg, a legközelebbi beszédéhez nem kell színpadot ácsolni, mert egy sámli is sok, annyi ember nem kíváncsi arra, hogy miket hadovál. Nemcsak szépen kell tudni beszélni. A tettek, a reakciók, a felháborodási képesség, az alacsony toleranciküszöb számítanak. Aki csak szép bejegyzéseket ír, de ilyenkor nem tesz semmit, annak Amerikában legfeljebb küldenek néhány csomag vetőmagot és egy fej káposztát. Amit ebben a helyzetben Gyurcsány Ferenc tett, az a Bálint gazda, nem egy diktatúrában az ellenzék erős és bátor vezetője, aki nem tűri, hogy bárkit bántsanak. És ezt nem az ellensége, hanem a jóakarója mondja.
Magyarországnak nagy szerencséje van, hogy ennyire békések és türelmesek a romák. Amerikában ennek a feléért már talpig fegyverben állnának a feketék. Amerre a szem ellát, égnének a fehérek házai, mint a zsír. Az ablakhoz nem merne állni senki. Vona nem találna olyan biztosítótársaságot, aki vele életbiztosítást kötne. Egyetlen éjszaka alatt egyenként lövöldöznék fejbe az összes nácivezért. Egészen addig, amíg meg nem tanulják, hogy a bőre színe miatt senkit nem diszkriminálhatnak, hogy a többség felelőssége az, hogy felemelje a kulturálisan elmaradott kisebbségeket. Hogy nem beszélhet és nem bánhat Isten teremtményeivel senki úgy, mint az állatokkal. Hogy a többségi társadalom hibáit, bűneit, mulasztásait, a rendőrség alkalmatlanságát nem kérhetik számon faji alapon egyetlen kisebbségtől sem. Azt mondja az okos magyar ember, hogy aki védi a cigányokat, az költözzön melléjük. De arról megfeledkezik, hogy ezek nem voltak mindig ilyenek. Magyarország annak issza a levét, ahogyan eddig a cigányokkal bánt. Amikor elküldték a cigány takarítónőt, amikor hiába végeztek el bármilyen iskolát, állást nem kaptak. Amikor a legcsinosabb roma nő megjelenése után is elkezdtek vakarózni és sprézni az irodában. Amikor nem akart senki a cigánygyerek mellé ülni az iskolában. Amikor bármilyen rendesen dolgozott az ingázó cigány, becsülete akkor se volt, és a felét se kapta annak, amit a magyarok. Most ezek ölnek és rabolnak. Ezekből az élményekből táplálkoznak. Amikor ezek történtek, akkor készítették elő a magyarok azt, hogy most már nem tudnak a cigányok miatt élni, nem mernek kimenni az utcára, farkaskutyákkal kell védeni a fát, és húsz forintért agyoncsapják az idős asszonyt. Ezt maguknak köszönhetik a magyarok. Annak, ahogyan a cigányokkal eddig bántak, és ahogyan törődtek velük. Most pedig fel vannak háborodva, elfeledkeznek a saját felelősségükről, hogy állatszámba se vették őket. Erre nem az a válasz, hogy rájuk eresztjük a nácikat botokkal, kövekkel, hanem az, hogy elkezdünk velük emberi módon bánni. Emberi szóval közeledni feléjük. Megtanuljuk tisztelni őket. Akkor nem csapják majd agyon az öregasszonyokat és nem rabolják ki a házakat. Ha már a többségi társadalom életét és biztonságát veszélyezteti egy kisebbséggel szembeni mulasztása, az el nem végzett feladatok sokasága, azért a többség a felelős. És ha önvizsgálat, őszinte megbánás és emberi megoldások helyett elkezdik terrorizálni a magárahagyott kisebbséget, akkor eljöhet egy nap, amikor megunják, és a sarokba szorított állathoz hasonlóan kitörnek. Akkor az Isten kegyelmezzen ennek az országnak, mert az amerikaiak elmondhatják, mennyi sírás és fájdalom, micsoda pusztulás követi azt. Mert ha a magyarok így folytatják, a cigányok elhúzzák a nótájukat, megmutatják nekik a pokol kénköves tüzét. A magyarok adjanak hálát azért, hogy ilyen türelmes cigányaik vannak. És ne várják meg, amíg ők is olyanok lesznek, mint a feketék, mert akkor kő kövön nem marad. Az utolsó órában vannak, hogy észhez térjenek. Ha majd a cigányok porig égetnek néhány húszezres várost, és arra nem a balkáni népirtás lesz a válasz, akkor megtanulják emberszámba venni hátrányos helyzetű embertársaikat. És ha azután valaki tiszteletlenül a szájára meri venni őket, akár egyetlen rasszista mondatot szól, ha kicsúszik a száján a nagyon kedvelt tyúktolvajozás, és ha valaki elkezd a “segélyezésről” beszélni, arra oroszlánként ugrik majd a közvélemény, mert jól emlékszik a leégett házakra, a benne égett emberekre, az égő hús szagára, és aki ezt merészeli megtenni, az olyan ember az életben többet politikus nem lesz. Nem kéne ezen az áron megtanulni.
Végül, a húsvét szelleme nem az, hogy ilyenkor nem foglalkozunk politikával, vagyis tőlünk nyugodtan meg is dögölhet bárki. Hanem ellenkezőleg. A húsvét üzenete az, hogy Isten Fia meghalt minden emberért, magyarokért és cigányokért is egyformán a vérét adta. A saját életét adta értük, nem virágokat ültetett húsvétkor az Olajfák hegyén, hanem a halálfélelemmel tusakodott a Getsemáné kertben, és azt mondta az Atyjának, hogy vedd el tőlem ezt a poharat, ne kelljen kiinnom. Nem olyan egyszerű meghozni a döntést, hogy feláldozom magam, mindenem, a kelkáposztámat másokért. De megéri. Jézus azt mondta, ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied. És vállalta a szenvedést, a korbácsolást, a meggyalázást, a mocskolódást, a karaktergyilkosságot, a vallásos emberek amortizálását, a keresztre feszítést, de annak feltámadás lett a vége. Nem olyan, amilyen gyalázatos az Orbán Viktoré lesz húsvét hétfőn, amikor az élő Istent káromolják, és a keresztre feszített Krisztust gyalázzák meg. Hanem igazi katarzis, feltámadás, megváltozás, igazi újjászületés a Krisztusban. Az önfeláldozás, a másokért való élet, az Isten akaratának való engedelmesség a húsvét üzenete, nem a káposztafőzés.
Amerikában senkit nem tévesztene meg az Orbán-kormány elmúlt másfél hónapos viselkedése. Az a tény, hogy a magyar lakosság elfogadja a nyilvánvaló hazugságokat is, romlottságának iszonyatos mértékét jelzi. Ha a vele szemben álló demokraták ugyanilyen korruptak, ha nem változnak meg, ha nem néznek szembe az igazsággal, ha nem vetik ki magukból és maguk közül ugyanazt a rothadt korrupt, megalkuvó, hamis, sunyi magatartást, ami az egész országot jellemzi, akkor nem lesz újjászületés, hanem jönnek a nácik. Ezért nagy a felelősségük azoknak, akik magukra vállalják azt, hogy a nép fölé állnak, és azoknak is, akik a fejük fölé emelnek bárkit. Először magukban győzzék le azt, amire az orbánizmus épül. Először magukban és maguk között ítéljék meg a gonoszt, utána keressék másokban. Az MSZP-re ezért nem kíváncsi senki. A jelét nem mutatják annak, hogy megbántak volna bármit, vagy egy kicsit is megváltoznának. Amerikának vannak értékei. Vannak evidenciák, amelyek mindenkinek azok. A magyaroknak ilyenek nincsenek. Erről szól a gyöngyöspatai menekítés. Egy magyar se mozdult. Csak az egyetlen amerikai. Ha ugyanolyan érték nélküli, megalkuvó, korrupt ez az oldal, akkor nincs erkölcsi erő, amivel legyőznék Orbánt. Nincs mihez viszonyítva megmutatni, hogy ez mekkora gazemberség. Ezeknek szilárd, mozdíthatatlan elveknek kell lenniük. Azt nem lehet, hogy a mi oldalunkon elnézem. Mert különben nem lesz leváltva a diktatúra, egy érték nélküli társadalomban ugyanis nem tűnik fel az értéktelenség. Ezt kell a demokratáknak először helyreállítani, utána lesznek követőik, utána lesz mire építeni. Ez nem papolás. Ha ezt kispórolják, annak beláthatatlanok a következményei. Nagyon megszívjátok. Ez nem fenyegetés, de nézzetek körül. Már vannak, akik éheznek. Kétszáz ember a saját lakásában fagyott halálra. Ha én vagy egy amerikai lenne az ország vezetője, az ellenzék vezére, egy perc nyugalma nem lenne. Richard Field és honfitársai az első ilyen haláleset után kutatná, hogy van-e még valaki ilyen veszélyben. Magyarországon ez a kutyát nem érdekelte. Így nem lehet élni, ez megbosszulja magát. Az ilyen emberektől undorral fordulnak el a civilizált országok. Kell a szív, kell az érték, a kompromisszumok nélküli igazság. Mert ami működik, ezért működik. Magyarország pedig azért nem működik, mert a cinizmus, a nihilizmus, a közöny másokkal szemben, a megalkuvó, a korrupt gondolkodás, az értéktelenség szétrohasztott mindent.
Orbán persze tovább szította a cigánygyűlöletet, azzal a hazugsággal, hogy „üdülni mentek a romák” Csillebércre. Ezzel még jobban gerjesztette a primitív rasszizmust. „Bennünket mikor küldenek táborozni Csillebércre?” – kérdezi a nagyon okos magyar ember, a világ legtehetségesebb népének tagja, aki részesült az isteni csakrából, ami a Kárpát-medencében van. A magyar kormány megint lejáratta az országot, az ott élő embereket, jogosan szörnyülködik a civilizált világ, hogy egy lokális humanitárius katasztrófa elől egy éppen arra járó amerikainak kellett kimenekítenie több száz nőt és gyermeket. A civilizált világban nem úgy tekintenek erre, mint ahogyan a teremtés legnagyobb csodája, a magyar ember, aki megvonja a vállát, merthogy neki ehhez semmi köze.
Sly! Mesegyártással nem foglalkozom, konkrét eseteket írtam le. Ha maga szerint ezért én náci vagyok és nacionalista, akkor a saját értékítéletével van súlyos probléma, és maga az, aki egy saját maga által gyártott mesevilágban él. Egyébként nagyon átlátszó amit csinál; személyeskedéssel próbálja palástolni, hogy egyetlen konkrét ténnyel sem tudja megcáfolni, amiket fent leírtam. Ja, és nem maga fogja eldönteni, hogy írhatok-e hozzászólást ezen a honlapon. A megoldás nagyon egyszerű. Ha meglátja a nevemet, ne olvassa el amit írtam. Én a maga hozzászólásaival ugyanezt fogom tenni. Bár arra még mindig kiváncsi lennék, hogy hogyan védi meg az olaszliszkaiakat.
Csilla, majd az Admin eldönti, ha ráér.
Sly nem személyeskedett, hanem értelmesen érvelt.
Ha valaki nem lát, arról ő tehet.
Kedves Csilla.
Gondolom azt akarta írni nem “azért molesztált mert cigány volt! Ugye? Csak el nézte,mert a tanár magyar volt.
Most akkor ki mondta a lényeget. A cigány nem azért lop mert cigány,bár menyire is igyekszik bár ki ezt a képzetet kelteni. A cigány azért lop mert éhes,szomjas vagy mert gyarló de nem azért mert ő cigány.Mint ahogyan a pedagógus sem azért molesztált mert Magyar,hanem mert pedofil szexuálisan aberrált jellem.
A leszakadt térségekben munka nélkül tengődő másod harmad generáció nem is tudja s nem is hiszi el hogy lehet másképpen is élni.S a nagy igazsága az életnek hogy “az élet él és élni akar” bármi áron.Tehát a feladat adott,s közhely de természetesen nem “hal osztással”lehet meg oldani.
De hát ugye egy ilyen szociálisan érzékeny empátiára képes,tanult finom hölgynek ezt nem is kell magyaráznom.
S lássa be nem személyeskedem ha azt tenném meg kérdezném öntől hogy szöveg értési gondjai vannak e?Félre ne értsen nem gondolom hogy ön funkcionális analfabéta,s ezért ígérem törekszem az egyszerű tő mondatokat előnyben részesíteni,kerülvén a felesleges s bonyolult vége láthatatlan kör mondatokat.Nem csak nem emlékszem de nem is látóm hogy “mondtam volna” hogy nem írhat vagy csak arra kértem volna ne írjon.
“Csilla” április 28, 16 óra kb. – nem az elütött betűkért kellett volna elnézést kérned………..Remélem érted!
Nos, kemény cikk, de azt hiszem nem sokban tudnék vitatkozni vele. Sőt! Ha idefér egy személyes történet, hát leírom. A férjem Dél-koreai. Két gyermekünk van. (14,16) Naponta használják a tömegközlekedést a gyerekek. Három, illetve négy nyelven beszélnek. Egy ideje Magyarországon élünk. Egyre rosszabb. Egyre több a rasszizmus, ami a gyerekek felé is árad. Naponta kínaizzák, sárgázzák le őket. A fiam verbális megnyilvánulásaiból máris élesen kivehető: másodrendű állampolgárnak és másodrendű embernek tartja magát. Ma Magyarországon. És ez az én hazám?!
Azt gondolom, hogy ebben az országban a legnagyobb gondok közé tartozik, hogy nem tanulták meg az emberek azt az egyszerű dolgot, hogy minden ember egyedi, önálló, és megismételhetetlen, nemre, származásra, bőrszínre és még sorolhatnám tekintet nélkül.
Véleményem szerint minden esetben az egyént kellene nézni!!!
Minden népcsoportban vannak bűnözők, és becsületesen dolgozó, dolgozni akaró emberek, ahogy analfabéták, és még ezt is sorolhatnám.
Saját tapasztalatból írom, hogy a roma ember, ha munkát kap-több szakmája lévén-hiába dolgozik keményebben, mint bárki más, hiába nem iszik, hiába lehet rá számítani, elveszi a hétvégéket a családjától, csak hogy megfeleljen, akkor is őt fogják elbocsátani, hiszen az alkoholista fehér bőrű mégiscsak magyar. Neki kell a megélhetés.
Mit várunk ilyen morállal? Mikor nem a teljesítmény, a tudás alapján sorolják be az embereket, hanem az etnikai, vagy bármilyen hovatartozásuk alapján?!?
Ez engem a mai napig elszomorít, hiszen nem várhatjuk a magasan képzett, több diplomás emberektől sem a megoldást, olyan mélyen rögzült ez a “szokás”. A leendő diplomások között is elterjedt az antiszemitizmus! Mikorra fogunk ebből kinőni?
Mikor jutunk odáig, hogy az emberre, mint egyénre tekintsünk? Hogy függetleníteni tudjuk az egyént a származásától, nemi, akár szexuális identitásától?
Ha valaki tudja a választ, kérem, nekem is írja meg!
Betty
Röviden? Sokára.
Végre bepótolhattam a lemaradásomat a kommentek végigolvasásával, és … noha lezárhatatlan a téma, mégiscsak megpróbálkoznék valami érdemleges javaslattal. Mélységesen sajnálom Csilla tapasztalatát, mert magam is átéltem, de én másféle következtetésre jutottam, mint ő. Azért mert nehéz az együttélés, nem elmenekülni kell, hanem a nehézségekkel kell szembenézni. Nincsen egységes recept, mert ahogy a magyarok is különbözők, úgy a romák is különböznek egymástól, de a megértésük nélkül nem fogunk előbbre jutni. Itt élnek közöttünk, kiirtásukat fel se vesse senki, mert ezen az alapon minket is ki lehetne irtani az erősebb jogán. Amire korábban szerettem volna kilyukadni, hogy a munkahelyteremtés és a gazdaság megerősítése nélkül esélytelen a segélyezés, mert nem lesz miből segélyezni, és a segély hasznot hajtó és értelmes sőt a romák által is szívesen vállalt munka hiányában a szórakozásra és a léhaságra valamint a szenvedélybetegségekre, alkohol és nikotin abúzus kevésnek fog bizonyulni. De vajon ez a kormány gondol-e a gazdaság fejlesztésére? Hallottunk bármilyen programot, vagy annak tervezetét? Ha lennének ilyenek, biztosan kiszivárgott volna. De ilyenek nincsenek, és ez a legnagyobb baj, meg ez a egyik legnagyobb árulás nemcsak a magyar nép, hanem Magyarország minden lakója ellen. A mai magyar értelmiség előtt /és a regnáló hatalom képviselői előtt/ nem lebeg az ország fejlesztésének terve. Tehát, nekünk kell gondoskodnunk előrelátó módon válságtervekről. Fel is ajánlottam a polgármesterünknek, hogy készítsünk válságterveket: 1. Fel kell mérni, hogy a faluban hány családban vannak fél éven keresztül munkaviszonyban nem lévő családtagok. 2. Környezettanulmányt kell végezni, hogy hogyan lehetne őket önsegitő tevékenységekben menedzselni. /Kertjük művelése, – gyomirtás, gépi munkák ingyenes elvégzése, állattartásra való hely kialakítása stb… /egyelőre a segély mellett/. Ha van valamilyen szakmája, vagy hajlandósága valamilyen munka betanulására, akkor abban lehetne segíteni. 4. A falu élőhelyének javítására programot kell kidolgozni. ilyenek pl: A földekhez vezető utak kátyúzása, vízleeresztése, árok tisztítása, útfásítás a későbbi tüzelő és vadon is megtermő gyümölcsök termesztésére való tekintettel. A patakparton tanösvény kialakítása. Egyszóval próbáljon meg a falu egy gazdálkodó önkormányzatot kialakítani, faluboltot, falu műhelyt létrehozni, hogy lehessen hol a többletet értékesíteni, vagy az elromlott szerszámot megjavítani. Tippeljetek milyen fogadtatása volt az ötletemnek? Megkímélek mindenkit a találgatástól. lesöpörték az asztalról. A képviselőtestületig sem jutott el a javaslat. Ebben a hónapban négy helyre törtek be a faluban, /nem romák/ egy időben ezzel a szomszéd faluban 8 helyre. Én nem erőltethetem rá az ötletem olyan emberekre, akik nem akarnak többletterhet vállalni. Feltehető, hogy a polgármester nem akart felesleges kockázatot vállalni. Ő ismeri az önkormányzat pénzügyi helyzetét, és ezzel ki is merültek a lehetőségek. A nép tehát öregszik, és egyre kiszolgáltatottabb helyzetben van, a helyzet éleződik… De azért én nem mondanék le a megoldásról. Nem olyan családból származom, hogy a kudarc elkeserítsen. Magam kezdek el mellékvállalkozni, de majd jönnek a megszorító intézkedések, amiken nem fogok tudni segíteni. De legalább megpróbáltam. A szomszéd család gyermekei 10 éves ikrek önállóan járnak a falu imaházába. Igen embernek kell őket tekinteni! Ha valami eltűnik a házamtól, biztos lehetek hogy nem ők vitték el.
Tisztelt Szántó István,
a fideszes önkormányzatoknak nem érdekük, hogy béke és fejlődés legyen. Ezért is nem kértek az Ön építő javaslatából. Na, meg bele is halnának, ha bárki másnak igazat kéne adniuk.
Igentisztelt Bartus Úr!
Örömmel olvasom egyik kommentjében, hogy e lapokról igyekeznek kitiltani a rasszista megnyilvánulásokat, és a fasiszta propagandát. Teljes mértékben támogatom eme nemes törekvésében, mert érzem, hogy Ön többek közt ezt is hivatásának érzi. Sajnos azt kell mondjam, írásainak 99 százalékával egyetértek. Mint azt talán már tapasztalta egyes kommentelők már azonosítani véltek Önnel, amit írásban megtiszteltetésnek aposztrofáltam mindössze azt kifogásolván, hogy ezt ők a szélsőséges gyűlölködők követték el. Természetesen, távol állok én a cikkeiben tapasztalt tehetségétől és bátorságától.
Akkor,hát mi a sajnos? Bizony az, hogy 64 évvel a Párizsi Egyezmény megkötése után ebben az országban ugyanolyan tömegbázisa virul a fasizmusnak, mint a két világháború között, és ennek megítélésében mi megegyezünk. Mert, ahogy legtöbb írásában, a szavaiból kiveszem, Őn is ezt a sokaságot, ezt az óriási tömegbázist látja a további veszély legfőbb forrásának, és nem röstelli ostorozni a tunyák, és a politikai vakok, no meg természetesen a rövidlátó tömegek világát. Nem győzi felrázni a langyosvízben dagonyázók alvó éberségét, s ha kell (kivont karddal) támadja a legsötétebb alakulatokat is…
Kérem, folytassa ezt az áldásos munkáját. Köszönettel maradok olvasója:
sk.
Kedves sajtkukac,
most már biztosan nem mossa le magáról, hogy én vagyok Ön, és fordítva, annyira egyetértek azzal, amit írt, és őszintén jólesik, hogy érti, érzi és méltányolja azt a szándékot, amit e lap küldetésének és feladatának tekintünk. Akik pedig ostobaságokat írnak, azoknak hiába mondanám, hogy nem szorulok rá arra, hogy magammal levelezzek, és nem is bolondultam meg, hogy ezt tegyem.
)
Minden jót kívánok, és kösöznöm megtisztelő figyelmét.
Üdvözlettel, Bartus László
admin
2011. április 25. hétfő
18:22
Pontosan ezt próbálom tenni. A parttalan duma zavar, de nem csak a hasonló véleményen lévőkkel kell beszélgetni. Őket nem kell meggyőzni arról, hogy emberséggel kell kezelni ilyen természetű problémákat. Azokat kell ráébreszteni helytelen álláspontjukra, akik indulatosan, szinte csak a saját sérelmeiket látva nyilatkoznak, mert ki akarják magukból adni az indulatot. Inkább itt tegyék, mint a Dunaparton a cipők mellett. Ha megnyugodtak, lehet, hogy más érveket is megfontolnak és értelmes vitát is lehet velük kezdeni. Lehet, hogy nem most. Lehet, hogy a következő cikknél. Lehet, hogy olyan esemény fog történni, amit mi előre láthattunk, de ők ezt nem gondolták. Előbb- utóbb rájönnek ők is, hogy van ebben az ügyben komoly felelősségük, és nemcsak üres szájkarate miatt irkálunk itt.
“Ha megnyugodtak, lehet, hogy más érveket is megfontolnak és értelmes vitát is lehet velük kezdeni. Lehet, hogy nem most. ”
Á nem!!!
Egyszerűen megszállják a topikokat mintha fizetnének érte.
Brrrr. Meggyőzni a narancsagyuakat??? Ugyan.
Bár, ha nem is örülök neki, de (nesze neked gondolataim vannak), mikor személyes panaszkodnak, hogy micsoda világ lett itt.
Amíg nem gatyásodnak le, addig bódult állapotban lesznek.
Szkita:
Ne állítsa be a szólásszabadság sérelmének, hogy alpári zsidózó hozzászólásainak nem adunk helyt. Ez itt a civilizáció. Admin
BARTUS UR NAGYON ORULOK ENNEK AMIT LE IRT TELJESEN IGAZA VAN, REMELEM EL OLVASSAK ES FEL EBREDNEK ( ES HELYRE ALL MINDEN )
ISTEN IRGALMAZZON MIDEN MAGYAR EMBERNEK ES ROMANAK ES MINDEN EMBERNEK AKIK MAGYARORSZAGON ELNEK.
Kedves Bartus László!
Feltételezem, emlékszel “maffia-regény” c. könyvedre és arra is, amit az olajügyekről a 170 – 179 oldalakon írtál. Akkor hálás voltam neked, mert egyike voltál azon keveseknek, akik az olajügyekben szembe mertek úszni a szennyes árral.
Most, a fenti írásod miatt, ismét hálát érzek, mert – szándékosan vagy vigyázatlanul – megvilágítottad a magyarországi magyar / zsidó együttélés érzelmi vonatkozásait.
Írásodra válaszolni fogok. Ha erről a felületről nem leszek kirekesztve, itt (is). Ellenkező esetben saját honlapomon és más, számomra elérhető, szájtokon.
Most kimásolom a cikket, valamint az érdekesebb hozzászólásokat és gondos tanulmányozásukba fogok.
Az elkerülhetetlen viszontlátásig üdvözöl:
Szeszák Gyula.
Tisztelt Bartus László és tisztelt Admin!
Örülök, hogy nem csalódtam önökben. Korábbi bejegyzésemet percek alatt törölték. Más kérdés, hogy mielőtt erre került volna sor, képlopóval lementettem a hozzászólást és a piros karakterekkel eléje írt jelzést:
“Your comment is awaiting moderation.”
Folytatás következik.
Szeszák Gyula
Tisztelt Bartus László ” Az Amerikai”
Ritkán van alkalmam és kedvem a magyarországi roma, (zsidó) helyzettel foglalkozó cikkek tanulmányozására, véletlen kapcsán került sor jelen esetben arra, hogy cikkét és a rá reagáló komenteket végig olvassam.
Rengeteg igazság van a leirtakban az Ön cikkében is és a reagálásokban is. Még az ellenvéleményeket sem szabadna egyértelmüen elitélni: – mert -
Sajnos mi itt élünk magyarországon, a mi szüleink nem voltak hős partizánok, Corvinközi szabadságharcosok – csak egyszerüen gyávák vagy földhöz ragadtak és nem hagyták el a hazát, hogy uj életet kezdjenek a tengeren tul, vagy másutt magyarországon kivül.
Tudjuk mi akik itt ragadt szüleink leszármazottjai vagyunk elkövettünk rengeteg hibát mert ugye kevésbé voltunk előre látok mint Önök akik a nagy vizen tul már sokkal több beleérzéssel születtek.
Igaza van nem a cigányokkal van a baj hanem velünk mert régen husz- huszonöt évvel ezelőtt elrontottunk valamit – jelzem ezt nem mi ( mármint a nép), hanem okos vezetőink tették.
Azt hiszem most sem lesajnálásra ostorozásra volna szükségünk inkább valami jó tanácsra, segitő ötletekre.
Könnyű amerikábol osztogatni az észt.
Ha már véleményt alkot, – (teheti szive joga és még igazat is ir) tegyen mellé egy két megoldási javaslatot, hátha valaki megprobálja az Ön okos tanácsait betartani és akkor egykettőre eljön a kánaán magyarországon.
Van cigány ismerősöm, szinte csak jokat tudok rola mondani (1 család)
Ismerek cigány embereket nem a logjobb véleményem alakult ki roluk.
Sok zsidó ismerősöm barátom van, csak jokat tudok roluk mondani.
Átlagos nem vallást gyakorló családban élek, nehezen de nevelem a gyerekeimet, probálom őket tisztességre, mások megbecsülésére tanitani. Ha nem lennék 63 éves elmennék ebböl az országbol, sajnos nem tehetem nekem és családomnak már csak ez jutott.
Szeretem Amerikát de nem szeretem azokat az amerikában élő magyarokat akik távolról akarják az ithoni problémákat megoldani szájjal, vagy az Ön cikkében is tárgyalt demonstrativ segitséggel. Ez a segitség bármennyire is azt állitja egy alapvető emberi érzéseket mutató ember reakciója volt, a magyarországon élők jelentős részének nem jelentett semmit.
Annak a pár száz romának , részben cirkusz volt, a másképpen gondolkozók számára ürügy, hogy ujra beleszolnak a dolgainkba távolról, az egyszerű emberek egy részének pedig akiknek “jóakaró szélsőjobbos barátaik” eküldik a cikkeket felháborodást okozott.
Ennyit a joszándékú segitőkészségről.
Üdvözlettel M.J.
Elhamarkodott megállapításomért elnézésüket kérem, mivel bejelentésemet közzétették.
Amint jeleztem, reagálni fogok Bartus úr cikkére.
Szeszák Gyula
“Bármibe fogadok, hogy a mai Magyarországon, ha olyan kormány kerülne hatalomra, a magyar emberek szemrebbenés nélkül végignéznék, ahogyan a cigányokat sorbaállítják és végigterelik a halálba. Ugyanígy a zsidókat is, ha lenne olyan magyar kormány, mint amilyen Horthy alatt volt, a magyarok ugyanúgy elküldenék a halálba az összefogdosott zsidókat, mint legutóbb.”
Copy right Bartus Úr!
Bartus Úr! Mire a feltételes mód?
Jelenleg éppen ilyen kormánya van Magyarországnak!
Ha nem hiszi járjon utána, vagy legalább nézze a Magyar királyi Tv műsorát.
Fura hogy van annyira korlátolt ember aki vissza jár “minuszólni” egy cikk kommentárjai hoz. El gondolkodtató mennyire beteg lelkű egy két “nemzeti turbó magyar”. Sokat el mond ez önökről.
Egy amerikai tett valami jót,mert úgy érezte,hogy igy kell tegyen ‘ Ez egy természetes reflex ‘ ezért volt támadva Magyarországon ‘ Csak egy dolgot emlitek meg ‘ A magyarországi magyar lerománozza az erdélyi magyart ‘ és csak finoman fogalmazok ‘ Elég szomorú a helyzet ‘ lehet,hogy Horhty Miklós szenté lesz avatva ?
jajhat kedves Bartus, nem is tudja mennyire orulok, hogy magara talaltam, aki olyan kifejezoen fogalmazza meg mindazt, amit en eleddig sokkal erthetetlenebbul, de ugyanerre a lenyegre kihegyezven probaltam tudatni az emberekkel mar kb 3-4 eve a NOL forumon, aminek koszonhetoen fuggetlenul, hogy jot vagy rosszat szolok naponta torolnek az IPm alapjan!
teljesen egyutterzek minden betujevel es rettenetesen szegyenlem is magam a nepem viselkedese miatt….
en sejtettem, hogy orban “segedletevel” az amugy is nehezen keresztulviheto rendszervaltas meg nehezebbe, bonyolultabba, hosszadalmasabba valik, ezert meg idoben kimenekitettem a csaladom Magyarorszagrol, Kanadaban elunk……de azt nem gondoltam annak idejen, hogy ilyen erkolcsi melysegekbe kepes taszitani orban a magyar embereket….en szemely szerint nagyobb csapasnak latom ot es a haveri koret, mint a kommunizmust…igaz azt szerencsemre nem eltem at, de a bekes kadar idokben nekem mint gyereknek es felmenoimnek, akik se gazdagok, se parttagok nem voltak, jo eletunk volt, szegeny, de bekes….az emberek tudtak jatsszani annak idejen, tudtak nevetni es onzetlenul segiteni….egeszen emberi volt minden….nekem ugy tunik, nem az a rendszervaltas lenyege magyarorszagon, hogy egy allami gondoskodason elkenyelmesedett nepet megtanitsanak a labukra allni es okosan, felelossegteljesen elni, gondolkodni, hanem az, hogyan lehet emberi movoltukbol kivetkoztetve allatta idomitani! szornyu! sosem lehet ezt megbocsajtani orbannak es tettestarsainak!
kedves Karesz
de ugy oszinten, miert romanozza le a magyar az erdelyi magyart? vajon milyen osszefuggesben johet ez elo? ezt azert kerdezem, mert mar annyi helyen olvastam, sot elbeszelesekbol hallottam ugyanezt….mivel kozottuk elek itt kanadaban, eros a gyanum, hogy a “leromanozas” csupan a hulye helyi megfeleloje, amiert altalaban meg is dolgozik az, aki kapja!
Nem hiszem, hogy az erdélyi magyarokra románként utalni értékítéletet hordoz. Én eddig csak olyan beszédhelyzetben találkoztam ezzel, amikor valakinek a származási helyére akartak utalni. Persze a szóhasználat nem szerencsés mert érthető okokból bántja az erdélyi magyarokat.
nesin
es azok utan, hogy iszonyuan megbantodnak azon, hogy leromanozzak oket, kikoltoznek svedorszagba, olaszorszagba, franciaorszagba, kanadaba, amerikaba es csupan jelentektelen toredeke vet labat magyarorszagon, ahova o annyira odatartozonak veli magat!? raadasul ugy tunik ezt a sertettseget kapta otthonrol orokul, mert ugye szemelyesen sosem tapasztalta, milyen magyarnak lennie, hiszen eleve a hataron tulra szuletett es a nyelvet is legfeljebb az erdelyi magyarok tartottak meg, az osszes tobbi hatarontuli azt sem igazan ilyen szerb-magyar, szlovak-magyar egyveleget meginkabb zagyvalekot beszelnek , az erdelyi magyarok a romant is magas fokon beszelik, mert fokent!!! azzal boldogulnak a nagyvilagban…..most akkor igazodj el rajtuk min is vannak megsertodve igazan……arrol nem is beszelve, hogy itt kanadaban, gondolom szinten a sertettseguk okan, nameg tobbseguk okan, amit annak koszonhetunk, hogy az 56-osok leamortizaltak a magyar kulturat es az o gyerekeik inkabb asszimilalodtak a kanadai kozossegekbe, a magyar templomban szekely himnuszt huznak a magyarrol megfeledkezven…. elriasztva ezzel a magyarorszagrol jovoket, a nemzetkozi iskolakban pedig a helyi tobbsegnek megfeleloen vajdasagi, vagy erdelyi tanarok tanitjak a magyar nyelvet szinten kirekesztve a magyarorszagrol jovok gyerekeit!!!!
EN VAGYOK MEGSERTODVE, DE NAGYON!
Elolvastam a cikket. Szerintem ez a legjobb cikk, amit valaha olvastam cigánykérdésben. Pedig nem egy cikket olvastam. A tolerancia, amit főleg az édesanyám belém nevelt (köszönet is érte), még ha sokszor köpködnek is miatta a magyarok (pedig hát nem vagyok cigány sem zsidós sem) a legnagyobb értékem szerintem. Vagyis annak tartom magamban.
A BArtus Úr blogján a Polgárjogi harc című írása alatt már írtam a cigányságról, a cigánykérdésről. Nagyjából ide azt emelem majd át. De előtte.
Szerettem volna végigolvasni az összes kommentet, de hát ez iszonyat sok ezért feladtam. Ez a sok komment is mutatja, hogy mennyire értékes ez az írás.
KÖSZÖNÖM. Cigánykérdésben rossz írást még azok sem méltatnak kommentre, akik hátnevezzük nevén a gyereket: lelkük mélyén sajnos ott őrzik, érlelik a náci érték(telen)rendet.
Na akkor emeljük át a véleményem a blogról:
Én egy cigány környéken lakom. A körülöttünk levő utcák között csak a mi utcánkban nem laknak cigányok. Mellékesen a sarokszomszédom (ahol már igencsak sok cigány lakik) a helyi általános iskola igazgatója. Megkérdeztem egyszer tőle, hogy nem bánta-e meg, hogy oda költözött a cigányok miatt. Azt mondta: Nem.
Amit tudni kell a környékről:
1) csendes környék. Csendessége miatt még aki elköltözik innen az is visszajön egy idő után. Csendessége miatt a városból ide jönnek a gyerekeiket sétáltatni, babakocsiztatni a kismamák.
2) sok cigány – talán kevesebb magyar
3) egy nagyon nagyon jó képviselő (ez szerintem a titka mindennek), aki úgy nevelte a cigányokat, mintha a saját gyerekei lennének. Abban az időben volt mellettük, amikor elhatalmaskodott a társadalmi kilátástalanság miatt a zsidózás és a cigányozás. Vagyis pont jókor, pont jó helyen. Most azt hiszem a 3. ciklust viszi. Nincs diplomája, de még azt sem mondanám, hogy hatalmas az empátiája. Inkább azt mondanám, hogy határozottságával, akaratával és mindig a megfelelő helyen levésével tud hatni a cigányokra. Ő az ékes bizonyíték arra, hogyha nem indult volna meg az óriási kirekesztése a cigányoknak, akkor nem lennének azok a sokak által TAPASZTALT rettenetek az országban, amik vannak. Bár mondom: én nem tapasztalom.
4) Minden cigány családban 1, de maximum 2 gyerek.
5) Mindenki szóba áll mindenkivel (cigány-magyar)
6) Képzeld barátságok vannak (cigány-magyar), sőt házasságok is vannak (cigány-magyar)
És egy történet: Az egyik ismerősömnek cigány a szomszédja (ami persze itt nem ritkaság). Elment nyaralni és elfelejtette bejelenteni a cigány szomszédjának, hogy az édesanyja jön majd etetni a kutyát. Az édesanya ment is, de a cigány szomszéd nem engedte be, mert hogy neki a nyaralni ment magyar szomszéd nem mondta, hogy valaki is megy majd a kutyát megetetni. Másfél hétig etette a cigány szomszéd a kutyát, de a házba egy embert sem engedett be. Mellesleg itt elterjedt mondás: Nem kell zárni a kaput és az ajtót, ha cigány a szomszédod. Mi se zárjuk a kaput, s néha még az ajtó is záratlan marad. Ez a legtöbb magyar esetében úgy néz ki, hogy ha a szomszédhoz lopni mennek még akkor sem szólnak. Ha leesett egy cserép a tetődről biztos lehetsz benne, hogy a munkanélküli szomszédod fog szólni, ha olyan nincs, akkor ázhatsz be apuskám. Mert hogy lehet, hogy a sok rossz, amit tesznek a cigányoknak a vele született rendellenessége, de ilyen alapon azt is mondhatnák, hogy az irígység meg a magyar vele született rendellenessége és nem egy szomszédoktól, barátoktól, ismerősöktől felvett rossz szokás.
Soha nem általánosítok se cigányra se magyarra, mert semmit sem tartok vele született rendellenességnek és csak akkor lehetne általánosítani. Csak éppen bemutattam, hogy a magyarra is hatnak olyan külső körülmények, hogy rossz szokásokat kezd el magáévá tenne. Sajnos a magyarok most olyan rossz szokásokat kezdenek el magukévá tenni, amibe belerokkan az ország, mert a fasizmus és a nácizmus felé vezetnek.
Amikor Szögi Lajost megölték a cigányok mindenki azt mondta. “Egyből tudtam, hogy csakis cigány követte el.”
Én erre azt válaszolom mindig: “Amikor tömegmészárlást hajtottak végre Móron egyből tudtam, hogy csak magyarok tehették.”
Mások ugyanis a hatások, amik a cigányok élből való agresszióját előidézik és mások azok a hatások amik a magyarok megfontolt, célzott agresszivitását előidézik.
S hogy mi a szörnyű? Hogy mindkét csoport a cigány és a magyar is halad a vesztébe. Az egyik az elfojtott kiközösítésre adott agresszív válaszaival, azok benne levő lehetőségeivel. A másik pedig a saját problémáinak más népekre való kivetítéséből adódóan épít fel egy náci rendszert, amely megtanítja őt az agresszív válaszokra, a célzott, tömeges és agresszív válaszokra.
Mellékesen még egy adalék. A cigányoknak (többségüknek) van egy jó szokása. Aki tiszteli őket, köszön nekik nem lopják meg. Nem mondom, hogy azok a cigányok akik itt laknak nem lopnak máshol (mert bármilyen hihetetlen enni kell, még JÓZSEF ATTILA is lopott ha éhes volt és fázott, benne van a saját írású önéletrajzában)
A múltkor kaptam egy körlevelet. Az volt benne, hogy a cigányok hogyan élnek putrikban, meg hogy macskát esznek.
Sajnos ez nem cigány kérdés. Egyre inkább nem az.
Egy történetet szeretnék leírni. Ezt egy nagyszerű könyvben olvastam (Scitovsky Tibor: Egy “büszke magyar” emlékiratai. Ezt a könyvet mindenkinek ajánlom. Egyrészt azért, hogy megtudja minden magyar, hogy mikor lehet arra büszke, hogy ő egy “magyar”. Másrészt pedig azért mert a legnagyszerűbb olyan önéletrajzi könyv, amiben mellesleg a szerintem legnagyobb közgazdász, aki valaha is élt felhívja a figyelmet a végre és rámutat arra is, hogy hogyan kellene innen, ebből a végből kikecmeregni).
Na szóval ebben a csodálatos alkotásban írja le valahol, hogy amikor Franciaországban élt a háború ideje alatt (ami felé tartunk), akkor kóbor macskákat fogtak be a francia éttermek és azokat szolgálták fel. Mindenki tudta, hogy kóbor macskát eszik és mégis úgy tettek, mintha nem azt ennének. Az étlapon megjelentek a rendes húsok az illúzió keltés végett. Professzor volt a Cambridgei egyetemen évekig, majd Franciaországban a háború idején macskát evett. Van amikor még csak a cigányok szegények. És utálhatjuk őket érte, hogy szegények és lopni mennek mert éheznek, és a macskát is megeszik. Jöhetnek az állatvédők is. De amilyen kilátások elé nézünk, néz sajnos az egész világ azt kell mondjam: “sokasodjatok kóbor macskák, mert hamarosan nagy szükség lesz rátok.”
Mellesleg az éhségre van egy film, egy igaz történet. Életben maradtak a címe. Ott egymás húsát ették meg.
A lopás éhezési probléma. Amikor pályakezdő munkanélküli voltam szinte csak én voltam munkanélküli magyarként (szerencsére csak fél évig), ma tele vannak magyarral a munkaügyi központok. Maholnap éppúgy éhezni fognak a magyarok mint a cigányok, és maholnap éppúgy lopni fognak a magyarok mint a cigányok. Talán akkor majd leesik az embereknek végre, hogy a lopás szegénykérdés és nem cigánykérdés.
TALÁN. DE TALÁN AKKOR MÁR TÚL SOK LESZ A NÁCI.
És végül válaszok:
Paddington: “Magyarországnak nagy szerencséje van,hogy ennyire békések és türelmesek a romák”irja a szerző.Erről azért Szögi tanár ur lányainak más a véleménye..”
Szögi Lajos lányának a véleményét egy roma kisebbségekkel foglalkozó műsorban meghallgathattad volna, ha te olyat néztél volna. Sírva kérte az embereket mindkét lány, hogy ne csináljanak az apja halálából cigánykérdést, mert náluk, az ő otthonukban soha nem hangzott el a szó, hogy cigány és apjuk értékrendjére, és arra az értékrendre való tekintettel, amit nekik átadott nem is fog. De te ezt nem tudhatod, mert a cigány kérdésektől elzárkózol. Én renszeresen nézem, hallgatom a cigányokkal foglalkozó műsorokat. Én sírtam amikor ez a két ritka értékes lelkű lány a tévének nyilatkozott. S csak remélem, hogy azóta nem felejtették el apjuk értékrendszerét, és nem álltak be azon előítéletes emberek sorába, akik apja gyilkosait kiképezték gyűlöletükkel, előítéletükkel.
Látszat mögé néző: „Más. Sokan emlegetik a tyúklopást. Nos, nem tudom, valaki felfigyelt-e már arra, hogy ha elmegy egy cigánysorra-telepre, kutyán-macskán kívül élő állatot nem lát”. – Kezdem azt érezni, hogy csak én lakom rossz helyen. Vagy jó helyen? Mostanában elég sokat járok a temetőbe, mert márciusban halt meg az édesanyám. A temető közelében minden második házban romák laknak. MInden második ház előtt kecske legel. Nem a magyar házak előtt.
De ez helyes is. A magyarok munkába járnak minek tartanának kecskét meg egyéb állatokat? Bár cigány lakta környéken lakom, de lefele már nem megyek ezért itt nem tudom, hogy hányan tartanak állatot. De most hogy így olvasom soraidat lehet, hogy körbenézek majd a környéken állattartás ügyben.
Látszat mögé néző: „És az hülyeség, hogy elküldik a cigány takarítónőt, dolgozót, ha jól dolgozik! Volt kolléganőm az egészségügyben, aki kilopta a betegek szemét, mindenki gyanús volt, mindenkit motoztak, de őt nem lehetett, kikérte magának, hogy azért inzultálják, mert cigány!!!!!” – Ne haragudj, hogy ezt írom, de ez csak a te képzeletedbe él. A cigány az akit először megmotoznak. Ez mindig így volt és sajnos mindig így is lesz. És ezen nem változtat a te képzelgésed. Ja és nem küldik el a takarítónőt, aki cigány, mert fel sem veszik. Munkaügyes voltam 10 évig. Nem kell bemutatni, hogy egy cigányt hogy utasít el a munkáltató anélkül, hogy megnézné a papírjait. Illetve azt sem kell bemutatni, hogy a már alkalmazásban levő cigánytól hogy akar megszabadulni.
Ateista: „Nem tudok olyan esetről amikor magyarok
tömegesen rárontottak volna cigányra mert az valami sérelmet okozott nekik.” Igazad van. A magyar sérelem nélkül ront a cigányra. Lásd cigánygyilkosságok. Pl. A cigány kisgyerek, akit kivégeztek az aztán nagyon sokat ártott a magyarnak, aki lelőtte. Akaratodon kívül is, de jól fogalmaztál.
“az a magyar aki betéved egy cigánytelepre nem sokáig érzi magát fenyegetettnek csak amíg agyonverik.”
1) a magyar, aki jó szándékkal megy cigánytelepre, azt soha nem verik agyon.
2) te valószínűleg ezt nem tudhatod (mégis beszélsz róla), mert messzire elkerülöd a cigánytelepeket. Írnék neked itt egy diplomás, csodálatos asszonynak a nevét, aki évtizedek óta művészemberként a cigánytelepeket járja, de akkor sajnos kiderülne, hogy honnan származom, amit persze nem akarok. Szóval ebből kifolyólag nem tudhatod meg egy olyan csodálatos embernek a nevét, aki az egész művészetét alárendelte annak, hogy a képzősművészet erejével emelje ki a cigányokat a szarból és juttassa a magyar gyerekeket és a cigány gyerekeket egyre közelebb egymáshoz. Persze kérdés, hogy meddig csinálhatja, mert az állami támogat egy fasiszta, s főleg egy náci uralom alatt úgy hullik majd ki a tevékenysége alól, mint az a Nagy Gyűlölet Könyvben meg van írva.
3) Úgy tűnik nem láttad, amikor egy projekt kapcsán középiskolások mentek ki cigánytelepekre. A véleményük gyökeresen megváltozott a cigányokról. Az a baj, hogy csak nagyon kevesen mennek ki cigánytelepekre. Nagyon kevesen. És te aki beszélsz róla se jártál valószínűleg soha egyben sem. Ami persze nem baj, hogy nem voltál, de akkor ne mondd a középiskolásnak (aki megtette), hogy ki ne menj, mert agyonvernek!
Még egy. És utolsó. Sajnos ezt le kell írnom. Főiskolai élmény.
Szóval álltak a cigányok: sokak értetlenül, mert amelyik cigány eljut a főiskoláig, egyetemig az már általában tanul is mint a güzü, mert hogy ezzel élik túl az általános és a középiskolát is. És ez az egyetlen esélyük ahhoz, hogy majd a munkaerő piacán egyáltalán valaki felfigyel majd rájuk. Ők csak úgy, bután sehova nem kerülnek be. Aztán az egyikkel beszélgettünk és megemlítettem neki a minusz jeleket a nevek mellett, mert hogy a hátsó padból nem lehetett látni, hogy hogy a francba tudta eldönteni a zh-k alapján, hogy ki a cigány. Na ebből természetesen lett nagy ribillió, mivel a Jog tanár nem tudta, hogy a város kisebbségi képviselője (aki egyébként már rendelkezett egy egyetemi diplomával történelemből) is köztük volt.
Volt egy jog tanárom. Amikor az első zh-t megírtuk egyesével szólított fel mindenkit. A keze ügyében egy lista volt nevekkel. Ahogy felálltunk különböző jeleket írt a nevek mellé. A jelek jelentették a későbbi jegyet. Én kört kaptam, ami 3-ast jelentett a későbbi indexemben. De volt aki minusz jelet kapott. MÁr akkor figyeltem (mivel elég közel ültem a pulpitushoz), hogy a minuszosok mind cigányok voltak. Amikor megkaptuk az érdemjegyet a félévre, és mentünk beiratni az indexet a cigányok ott áltak sort a pótvizsgázók között. Mellékesen ismétlem JOG-ból.
Szerencsére kaptunk új jogtanárt második félévre ebből kifolyólag. Tudom, ha magyarokkal történt volna az eset biztos nem váltották volna le a tanárt – ez a magyar reakciója élből. Nem a jogtalanság sérti a fülét, a szemét, ahogy olvassa-e sorokat, hanem az, hogy ha mindez magyarokkal történt volna… Senki nem az eljárást irígyli tőlük, hanem az eljárás megoldását. Pedig egyszer az eljárást kellene irígyelni és a cigány bőrébe bújni és akkor nem itt tartanánk. De visszatérve az új jog tanárunkra. Örültem, hogy leváltották ezt a velejéig romlott, náci jogtanárt, aki mellesleg csapnivalóan rossz tanár is volt. Nem azért mert annál hármas voltam, az újnál meg ötös, hanem azért mert a velejéig romlottnál nem volt értelme tanulni, míg az új tanárnál volt értelme. Sajnos a tanárok 80%-nál ma Magyarországon nincs értelme tanulni. (általános iskolától egyetemig bezárólag).
Igérem Bartus László most egyenlőre nem írok többet, mert mostmár tényleg tanulnom kell az unalmas munkával kapcsolatos irományokat. De ezt még feltétlenül le kellett írnom.
Szervusz bogaras!
Örülök, hogy elolvastalak.
Lányom, mint szociális munkás (ELTE) hallgató, volt Sárospatakon a cigánysoron felmérni.
Csak jó tapasztalata volt . Vérzett a szíve azon végtelen nyomoron, amiben ezek az emberek élnek.
Munkanélküli, szoc.munkás végzettséggel, jeles tanulmányi eredménnyel.
A munkanélküli hivatal egy vízfej, egyáltalán nem értem, hogy egyáltalán minek van.
Anno (97-ben) 53 évesen gimnazista ikrekkel szintén volt alakalmam a magasságos hivatalhoz. Már akkor is tragédia volt a munkájuk.
rupcsi!
Köszi, hogy elolvastál és reagáltál. Tegnap óta, vagy tegnap előtt óta tartozom Bartus László olvasói közé. Ez az egész napos internet előtt töltésem biztos hamarson le fog csendesedni. Nem azért mert majd nem leszek lelkes olvasó, hanem mert tudomásul kell lassan vennem, hogy más dolgom is van.
A lányoddal ellentétben én nem voltam jeles tanuló. Utáltam magolni és ennek hangot is adtam a tanáraimnak. Hiszed nem hiszed egyet értettek vele. A pofátlan puskázásaimon ők röhögtek a legjobban. Volt olyan, hogy írtuk a zh-t és már a tanár annyit szólt rám, hogy a barátnőm nem tudta írni a zh-t, mert potyogtak a szeméből a könnyek a röhögés miatt. Viszont olyan dolgozatokat írtam és erre büszke is vagyok amiket elraktak maguknak a tanáraim, professzoraim. Sőt. Egy idő után azt is elértem, hogy ha nem vettem észre őket, akkor rámköszöntek. Amit hát nem sok ember mondhat el magáról. Amikor letettem az asztalra a házi dolgozataimat már nyújtották a nyakukat, hogy mi a címe. Imádtam írni mindenről. Imádtam azt, hogy általános és középiskola után eljutottam odáig, hogy érdekel valakit az amit írok. A legszebb éveim voltak és a két legnagyszerűbb emberrel, pedagógussal találkozhattam össze ott.
De ez sem jelent semmit. Én is sokáig munkanélküli voltam. Igazán nem kell az ember ebben az országban ha van esze, csak ha van kapcsolata. Hát az nekem nincs.
A lányodtól sem vehetik el a szakma szeretetét. Őszintén örülök neki, hogy ilyen lányod van. A legtöbb szociális munkás sajnos utálja a cigányokat és csak azért megy arra a szakra, mert “kell egy diploma”. Szerintem az egyik leginkább olyan terület, amit a szakma szeretete nélkül senkinek nem kellene választania. Nem tudom hány éves a lányod, de készítsd fel arra, hogy szükség esetén távozzon az országból. Nem baj, ha kint nem tud egyből a szakmájában dolgozni. Lehet, hogy hamarabb el fog helyezkedni külföldön a szakmájában mint idehaza, arról nem is beszélve hogy megcsömörlik majd azoktól, akik a szomszéd asztal mellett folyton cigányoznak és zsidóznak és amikor az ügyfél kimegy az ajtón akkor meg beintenek neki.
Én már valószínűleg nem megyek el. Bár 10 évvel fiatalabb lennék.
Üdv
És mégegyszer köszi, hogy hosszadalmas írásaimat végigolvastad.
Na, a lányom nem egy magolós fajta.
Mivel kb 25 évesen kezdte az egyetemet, nem ijedt meg, hogy érvényesitse az érdekeiket a tanerővel szemben.
Respektálták a véleményét.
Hiába mondom az ikreimnek, hogy húzzanak el innen, még nem értik.
Sem ők, sem a baráti körük. A mai fiatalok depolitizálnak.
Én még most is elmennék, de utána kell néznem, hogy a nyögdíj, és az egészségbiztosítás hogy jár stb.
Az a gyanúm, sehogy.
Csilla!
Ne haragudj, de te egészen egyszerűen meséket találsz ki. Nem mondom, hogy vajmi közük sincs a valósághoz, de hogy úgy felturbózod, mintha a hajad tupíroznád és néhány száz kilométtere tőled az enyém áll az égnek a történeteidtől. Pedig még vajmikeveset olvastam abból, amit írtál.
És még valami azzal, hogy idézem ismét azt írod: “Az államtól ingyen kapott egy szakmát, festő-burkoló” azzal húztad alá nagyon sötét fekete filccel, hogy rasszista vagy. Te, a magyar nem kaptál szakmát az államtól ingyen? Talán nem is egyet. (Én bevallom egészen pontosan 5 szakmát kaptam az államtól.) Talán még felsőoktatásban is taníttatott téged az állam. Ja vagy hogy most jön, hogy te adófizető állampolgár vagy… Úgy ám. Így kell minden rasszista megnyilvánulás alól kibújni.
Csak egy valamit jegyezz meg. Ha mesét írsz:
1) lassan írj, mert hibákat ejthetsz benne, amiből rögtön lejön az embernek, hogy turbózod a történetet de rendesen.
2) ne legyél élből elutasító, mert abból is lejön, hogy turbózod a történetet rendesen.
Na szóval csak lassan a testtel és ne haragból. Ha mesét írsz semmi esetre se.
Mese: Olyanról még nem hallottam, hogy valaki 3 cigány gyerekkel jár egy osztályba és nem tud róla, mert ahogy mondtad NEM TÉMA. Én a környékünkön egy szőke, kék szeműk, fehér bőrű cigányt ismerek. Mondom is az anyjának, hogy nyomja a gyerek fejébe, hogy cigányok között olyan áldással bír, amivel élnie kell. És tanuljon is mint a güzü, hogy kikerüljön a szarból. De hogy egy osztályban három legyen rögtön, akiről nem lehet megállapítani? Ez lenne a mennyország maga, mert akkor lenne értelme tanulni szegényeknek.
Mese: “A bátyja az az igazi lusta fajta. Az államtól ingyen kapott egy szakmát, festő-burkoló, de egy napig nem dolgozott benne, mert túl megerőltetőnek találta.” Aki így utálja a cigányokat száz százalék, hogy nem beszél velük arról, hogy elmegy-e dolgozni, vagy sem. Akar-e dolgozni vagy sem. Csak élből levonja a következtetést. Ja és mese azért is mert a burkoló és a festő soha nem megy páros szakmában. (ha igen akkor ezt tekints tágytalannak, de én úgy tudom nem) Ez nem magyar nyelv és irodalom.
Ja és a szülők akik bent hagyják a 6-8 gyereküket az intézetben. Nem tudom, hogy ezt is hogy a szarban nem lehet megérteni, hogy a sok gyerek nem cigánykérdés, hanem nyomor kérdése. A második világháború után még a mi nagyszüleink szültek 8 meg 10 gyereket. Apámék nyolcan vannak testvérek, anyámék négyen voltak. A kilátástalanság és a nyomor a legtermékenyebb szülő. Kilátástalan helyzetben még életedben nem lehettél, hogy tudd, hogy abban az adott helyzetben:
1) kell társ akivel együtt viseled a kilátástalanságot (sokszor nem egy, nem kettő – és ezek ha hosszas a kilátástalanság akkor a gyerekek lesznek)
2) kilátsátalaság ideje alatt az ember sokszor, nagyon sokszor az életét is eldobná. Mit figyelnek akkor arra az emberek, hogy megfogant-e a következő poronyt vagy sem.
Amíg nem tudjuk nevén nevezni sem a felmerülő problémát, hogy a francba lehetne megoldani azt?
Az írásaimat nem fogom megismételni. Olvasd el őket. Ajánlom szíves figyelmedbe ha még egyáltalán feljössz az oldalra.
Én cigányok között élek. Lehet, hogy akivel fórumoztatok és Bartus Úr nem él cigányok között de én igen. Nem egy évet húztam le mellettük, és velük, hanem nagyon nagyon sokat. És csupa jó tapasztalattal. Pl. egyetlen egy ember van, aki az egész életemben a szia után mindig kimondja a nevem. Ez egy cigány srác. Olyan érték ez egy világban, ahol teljesen elidegenedtünk egymástól, hogy ha egyszer az ember úgy köszön a másiknak: “szia istván”, “szia Péter”, “szia Kata” és nem a helló meg a szevasz olyan ajándékot dob oda a másiknak, hogy nem is feltételezi. Ezt pl. tőle tanultam. Simogatás a szívemnek a köszönése. És néha ha meg akarok ajándékozni valakit egy köszönéssel megdobom egy névvel a szia után. Látszólag ez semmi és mégis nagy dolog. Néha a cigány tanít, csak figyelni kell.
Szögi Lajos és Olaszliszka ügyben olvasd el a fenti kommentemet. És ennyi év után már igazán hagyd békén nyugodni azt a toleráns embert, aki Szögi Lajos volt. Forog szegény a sírjában, hogy még mindig minden rasszista megnyilvánuláskor felemlegetik a nevét. S hogy a jobbikosok zászlajukra tűzik az “arcát”.
MIT VÁRSZ EGY KORRUPT, ERKÖLCSILEG LEZÜLLÖTT NÉPTŐL. AMILYEN A VEZETŐ, OLYAN A NYÁJ. MEGVETTÉK A MOL CSOMAGOT, LEMENT AZ ÁRA, AZ ORSZÁG MÁR BUKOTT RAJTA VAGY 600 MILLIÁRDOT. SZERINTEM ÁTPASSZOLJÁK A HAVEROKNAK OLCSÓN. NA ERRŐL SZÓL MOSTANSÁG AZ ÉLET. KIT ÉRDEKELNEK ITT CIGÁNYOK ZSIDÓK. TÖMIK A ZSEBÜKET, A TÖBBI CSAK ELTERELŐ HADMŰVELET, SZEMFÉNYVESZTÉS. A HATALMAT CSAK A POZÍCIÓK MEGSZERZÉSÉVEL LEHET ÖRÖK IDŐKRE MEGTARTANI.
Régen vágytam már egy kis gusztusos cigányozásra, meg zsidózásra. És lőn. Megjött farcsika67-élapó és lám, nincs többé hiányérzetem.
Társdalomtudományos szempontból is igen figyelemreméltó nézeteit jobban tenné, ha megtartaná magának.
Üdv a fedélzeten bogaras! Remélem még sok hasonló jó színvonalú kommentet olvasunk tőled más témákban is, illetve az értelmes és toleráns emberek közül egyre többen találnak el ezekre az oldalakra.
Külön köszönet Bartus úrnak, amiért önfeláldozó módon (hiszen neki ezeket is el kell olvasnia) megkímél minket a narancskullancsoktól,a fideSStrolloktól és más kártékony élőlények által kiizzadt gennyes szövegektől, ami a magyarországi blogokat olyan mocskos módon elönti, és lassan élvezhetetlenné teszi.
Kekec!
Köszönöm üdvözlésed és a dicséreted. Kb. három napja fedeztem fel a Bartus Urat.
Ez a cikk különösen a szíven csücske. Toleranciám száz helyről táplálkozik. Néha már úgy érzem, hogy az eldobott toleranciákat veszem fel az útszélén, amit tegnap talán még viselt valaki. De régóta nagyon sok helyről táplálkozik. Anyu gyermekvárosi gyerekeket hozott ki kicsi korunkba tolerancia tanulás végett hétvégére. Először azt hittem, hogy a gyerekek miatt hozza őket, de hamar rá kellett jönni, hogy azért hozta, hogy jó emberek legyünk. Bár a gyerekeket is szerette. Anélkül nem ment volna. Régen ez szokás volt ott ahol élek. Ma már a szomszédokat is eltaszítják az emberek mondván: elég nekem a saját gyerekem. Apám még mindig emlegeti a gyermekotthonosok hogy rá tudtak akaszkodni ha arra járt: “Bácsi, bácsi engem vigyen haza! Jó gyereke leszek!” Pedig csak egy hétvégére könyörögték magukat.
Emlékszem, amikor az egyik kislány lopott tőlünk. Én azt hittem soha többé nem hozza ki anyu az otthonból, de ő azt monda: “ha én sem bízok benne akkor ki fog.” A gyerek pedig hozta vissza lopott játékot, amikor anyu mondta neki, hogy jöhet. Kérés nélkül hozta az ellopott játékot.
Sok emlékem van. Anyu nagyon figyelt a tolerancia oktatásra, amire ma már senki sem kíváncsi. Olyan gyerekeket hozott ki, akinek az anyja vasalóval kivasalta a kezét mert rossz volt (ő mondjuk magyar volt), olyat testvérpárt is, akinek alkoholista volt az anyja (ők is magyarok voltak) és volt egy, akit kútba dobott az anyja. Szóval voltak történetek jócskán.
Gondoltam, hogy most nem válaszolok neked, mert hogy lassan csak az én bejegyzéseim lesznek itt, de sajnos ez már egy régi cikk és a magas röptű érdemi vitába nem tudtam így nagyon beleszólni. Látod most is a Csillának írtam és te válaszoltál.
szóval a lényeg a lényeg! meggondoltam magam és most megköszönöm kedvességed!