Ronai and Ronai
AMERIKAI

Deák István: Magyarország egypárti állam lett 2011. április 12. kedd 21:18 | AN

  • Hozzászólások(15)
  • Print Friendly and PDF
  • Betűméret változtatás
Share
Deák István: Magyarország egypárti állam lett

New York – A The New York Review of Books e hétvégi számában Deák István történész, a Columbia University professzora figyelemre méltó cikkben mutatta be a magyarországi helyzetet. A tekintélyes magyar tudós lépésről lépésre vázolja az amerikai olvasóknak a kormányváltás óta lejátszódott folyamatokat. Elfogulatlan elemzése kitér a Magyarország előtt álló problémákra, de kendőzetlenül ír az Orbán-kormány demokráciát fenyegető lépéseiről, a szegénység növekedése nyomában járó szélsőjobboldali előretörésről.

“Gyakorta felpanaszolja a magyar, hogy a világ mit sem tud az ő kis országáról, amelynek pedig jó néhányat köszönhet az emberiség a legnagyobb szabadságharcosokból, matematikusokból, fizikusokból, építészekből, zenészekből, fotósokból, filmrendezőkből, pénzemberekből – no meg háborús bűnösökből” – így kezdődik Deák István elemzése. Majd azzal folytatja, hogy “a nemzetközi figyelem igazából csak bizonyos időszakokban irányul Magyarországra, ilyen volt Kossuth Lajos idején az 1848–49. évi forradalom, Kun Béla 1919-es Tanácsköztársasága, a zsidók tömeges deportálása 1944-ben, valamint az 1956-os szovjetellenes felkelés. Ezen események között az ország gyakorta mintha nem is létezett volna.

A figyelem most ismét megnyilvánulóban, ámbátor csak átmenetileg, s leginkább Európában, főként mert az Európai Unió Tanácsának elnöksége nincs megelégedve az elmúlt időszakot jellemző, az EU gyakorlatát és elveit sértő magyarországi politikával. Magyarország Orbán Viktor vezette jobboldali kormánya egyebek között Nemzeti Média és Kommunikációs Tanácsot hozott létre Orbán pártja, a Fidesz öt tagjából, amelynek hatalmában áll újságírókat és kiadókat akár egymillió dollárra is megbüntetni „immorális újságírásért”.

Bírálói ezen felül azzal vádolják a kormányt, hogy számos autonóm állami intézményt aláás, magyarázat nélkül tesz utcára közszolgákat, valamint magyar állampolgárságot ad bármely szomszédos ország azon lakójának, aki magát magyar nemzetiségűnek vallja. Az Orbán-kormány nemrég mutatta be az új nemzeti alkotmánytervezetét. Ennek preambulumában a javaslat megállapítja a magyar nemzet keresztény történelmét; hogy mekkora fontossággal bír Szent István koronája úgy is mint a történelmi folytonosság szimbóluma, és kerüli a Magyar Köztársaság elnevezés használatát. E fejlemények az Európai Unió történelmében mindenképpen újdonságnak számítanak.

Elképesztő formában nyilvánult meg az Orbán-kormány nyilvános bírálata 2011. január 19-én, amikor Orbán Viktor mint az Európai Unió második számú törvényhozói testülete, az Európai Parlament előtt soros elnökként mutatkozott be. Mivel a soros elnökséget minden hat hónapban másik tagállam kapja, semmi különösebb érdem nem játszik szerepet abban, hogy valamely tagállam miniszterelnöke rövid időre, úgymond, európai elnök lesz. Mindazonáltal a hivatal betöltése jelentős befolyással és presztízzsel járhat.

Orbán Viktornak az Európai Parlamentben való megjelenése azonban ezúttal kezdettől fogva balul ütött ki. Egyes képviselők ragtapasszal ragasztották le a szájukat, így tiltakozva a magyar médiatörvény ellen. Mások a politikai cenzúrát szenvedett magyar lapokat mutatták fel, amelyek üres címlappal jelentek meg. A liberális és szocialista frakciók vezetői kijelentették, Orbán méltatlan az elnökségre, míg a zöldek vezetője, Daniel Cohn-Bendit egykori anarchista diákvezér azt kiabálta, Orbán visszafordítja Magyarországot „egy kommunista megfigyelési diktatúrába”.

Cohn-Bendit kifejtette azt is: Orbán „jó úton jár afelé, hogy európai Chávez váljék belőle”, míg baloldali európai kommentátorok azt állították, a kormányfő „putyinizálni” akarja hazáját. Orbán, akit a vita éltet, ebben a szellemben válaszolt, azt bizonygatva: a tanács elnöki pozíciója nem tévesztendő össze azzal, hogy ő egy tagállam miniszterelnöke, és azok, akik inzultálták őt, Magyarországot sértették meg. Később hozzátette: összeesküvésről van szó, amelyet az országhatárokon kívülről irányítanak. Orbán általában szívesen azonosítja követőit a jó magyar emberekkel, bírálóit pedig ellenségnek, ha ugyan nem egyenesen árulóknak tartja.

A Magyarország európai uniós elnökségének átvételét körüllengő eseményekben nem csupán  a miniszterelnök elleni baloldali és centrista támadások erősödése volt elképesztő, de Orbán európai szövetségeseinek habozása is, akik nem siettek a segítségére. A jobboldali néppártok, amelyek a legnagyobb politikai csoportosulást alkotják az Európai Parlamentben – ide tartozik Orbán és pártja, a Fidesz is – csak lassan kezdték hangoztatni, hogy eltúlzottak az ellene szóló vádak. Magyarországon pedig még áthidalhatatlanabb lett a bal- és jobboldal közti szakadék, miközben a baloldal az ország szégyenének minősítette a kormányfőt, a jobboldal pedig elítélte mindazokat, akik csatlakoztak az Orbán elleni külföldi támadásokhoz Strasbourgban, mondván, „ezek az emberek a saját fészkükbe piszkítottak”.

Az Orbánt egyik legszókimondóbban védelmező írás a kormányhoz közel álló Magyar Hírlap című lapban jelent meg Orbán régi barátja, Bayer Zsolt tollából. Bayer arra használta a magyarországi jobboldal igen régi érvelését, hogy kimutassa, csak a zsidók és a zsidóbérencek lehetnek oly ördögiek, hogy Magyarországot kritizálják:

„Magyarországból ’bűz árad’ – írja valami Cohen névre hallgató, bűzlő végtermék valahonnét Angliából. Cohen, meg Cohn-Bendit meg Schiff. (…) Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben…”

Az utalás mint egész egyértelműen vonatkozik a zsidóságra, valamint egy kis magyar falu mellett, 1919-ben történt incidensre, amikor a fehér ellenforradalmi tisztek a korábbi vörös köztársaság gyanított tagjai mellett az átlagos, politikával nem foglalkozó zsidókat is legyilkolták. A Bayer-cikkben olvasható megvető utalás – „Schiff” – a híres zongoristára, Schiff Andrásra vonatkozik, aki magyar zsidó származású. Schiff a Washington Post január elsejei számában megjelent levelében kritizálta a szerinte Magyarországon végigsöprő homofóbiát, „reakciós nacionalizmust”, antiszemitizmust és romagyűlöletet. Mikor Schiff tudomást szerzett Bayer támadásáról, kijelentette, most már nem merne visszatérni szülőhazájába – a magyarországi jobboldali média pedig ezt a kijelentését használta fel arra, hogy denunciálja őt és más művészeket, köztük Fischer Ádám karmestert, amiért antiszemitizmussal merik vádolni Magyarországot.

A Bayer-cikk megjelenése után magyarok egy csoportja az új médiahatóságtól kérte annak megállapítását, mennyiben tekinthető az írás gyilkosságra való felbujtásnak. A hatóság eleddig nem reagált erre, s Orbán sem határolódott el nyilvánosan barátjától. Le kell azonban szögeznünk, hogy a miniszterelnök nemrégiben biztosította a magyarországi zsidó vezetőket afelől, hogy a zsidóság szabadságjogait gondosan védelmezni fogják. A kormány több alkalommal lerótta kegyeletét az Auschwitzban és a magyar Holokausztban elpusztítottak emléke előtt is. Orbán egy izraeli lapnak adott interjúban hevesen elutasította azt a szélsőjobboldali vádat, amely szerint Izrael egy zsidó világ-összeesküvés keretében „felvásárolja Magyarországot”, azzal a céllal, hogy oda a feleslegessé váló izraeli népességet betelepítse. Orbán ehelyett abbéli reményét fejezi ki, hogy az izraeliek minél több befektetést eszközölnek Magyarországon.

Az orbáni politika elítéltetésére tett egyik legkomolyabb nemzetközi kísérlet az európai értelmiségiek és vezetők 2011. január 7-i Felhívása az európai intézményekhez volt, melynek szerzői helytelenítik „a liberális demokrácia felszámolását”,  a demokrácia „fék- és egyensúlyrendszerének módszeres leépítését” Magyarországon. Követelik, hogy az európai kormányok és pártok „állítsanak fel világos normarendszert a demokratikus értékek (…) tiszteletben tartására”, és büntessék e normarendszer megsértését. A Felhívás első aláírói azok voltak, akik annak idején „a kommunista rezsimek ellen harcoltak Közép- és Kelet-Európában”, köztük Magyarország 1989 utáni első elnöke, Göncz Árpád; Csehország volt elnöke, Václav Hável; Adam Michnik lengyel közéleti személyiség; Konrád György magyar író; valamint Timothy Garton Ash brit történész. Furcsamód a kelet-európai demokrácia megerősítését célzó közös európai küzdelemre vonatkozó felhívás csupán maroknyi európai lapban jelent meg. A New York Timesban sem leltem nyomára. Ugyanez mondható el a sajtószabadság védelmében március tizenötödikén, Budapesten tartott ötvenezres békés tüntetésről, amelynek résztvevői között ott volt Michnik is. Egyértelmű, hogy a nyugati sajtót ma már nem nagyon érdeklik Hável és barátai.

Ugyanakkor sok száz szerkesztőségi cikk és riport számolt be az európai médiában Magyarország új politikájáról. Fő célpontjuk, Orbán Viktor idén lesz negyvennyolc éves; 1998-ban ő volt a magyar történelem legfiatalabb miniszterelnöke. Második miniszterelnöksége 2010-ben vette kezdetét, és követői szerint tizenöt-húsz évig kell tartania. Budapest mellett született, ahol az ország lakosságának ötöde él (ez olyan, mintha Washingtonnak hatvanmillió lakosa lenne!), és tagadhatatlanul profitált a kommunista oktatási rendszerből, miként később a Soros Alapítvány nagylelkűségéből is, amely az Oxfordi Egyetemre küldte őt tanulni. Jogot végzett, a kommunizmus hanyatlása idején az ellenzék tagja lett, 1989-ben hírnevet vívott ki magának azzal, hogy nyilvánosan követelte a szabad választásokat és a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonását. Úgy írták le, mint eltökélt és kegyetlen embert, aki ugyanakkor igen barátságos is tud lenni. Futballjátékosnak is kitűnő, ami nem kis előny Magyarországon.

Sokan emlékeznek Orbán pártja, az ultraliberális gazdasági és politikai elképzelései, továbbá a fiatalság rangjának kivívása okán valaha Európa-szerte nagyra becsült Fidesz korai választási plakátjára, amelyen két fénykép volt látható: az elsőn a vén, csúf Leonyid Brezsnyev forrón szájon csókolja a nem kevésbé vén és csúf keletnémet kommunista vezetőt, Erich Honeckert, míg a második szégyenlős csókot váltó bájos, ifjú párt ábrázolt ezzel a szöveggel: „Tessék választani!”

Csakhamar kiderült azonban, hogy az új parlamentet 1990-ben alkotó főbb politikai pártok között – valamennyi haladónak és „európainak” vallotta magát – a Fidesz nem képes a szavazatok többségét megszerezni. A párt a kilencvenes években liberális-kozmopolitából fokozatosan vált a külföldi befolyással és a „baloldali-liberális értelmiséggel” szemben gyanakvó alakulattá, amely pártfogolni kezdte a kis- és középvállalkozásokat és aktívan űzte a nacionalizmust – mindezek 1998-ban hatalomra is segítették. Ám Orbán és barátai 2002-ben, majd 2006-ban is elveszítették a választásokat a liberálisokkal és a szocialistákkal szemben, amit Orbán csak nagy nehézségek árán tudott megemészteni. Ellenfelét, Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt a haza elárulójának állította be. Arra biztatta a Fidesz követőit, menjenek az utcára. Valahány alkalommal a miniszterelnök felszólalt az Országgyűlésben, a Fidesz képviselői elhagyták az üléstermet. A magyar parlament ismerten viharos történelmében ritkaságszámba ment az ilyen antidemokratikus viselkedés.

A gazdasági válság alatt a szocialista-liberális koalíció összeomlott; ami ennél is rosszabb, hogy a kommunizmus utáni Magyarország két meghatározó pártja, a liberálisok és a mérsékelt konzervatívok egyszerűen eltűntek a politika színpadáról. A szocialistákat a korrupciós botrányok kezdték ki, valamint hogy egyéb hibáik mellett nem voltak hajlandók vizsgálatokat folytatni a 2006-os nacionalista demonstráció résztvevőivel szemben alkalmazott rendőri brutalitás kapcsán. Elutasították azt is, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2009. évi lemondása után országos választásokat írjanak ki. Ennek következményeként a Fidesz és annak kereszténydemokrata szövetségese a szocialisták 17 százalékával szemben a szavazatok 53 százalékát szerezte meg.

Ennél is zavaróbb, hogy a szélsőjobboldali, rasszista, idegengyűlölő Jobbik csaknem annyi voksot kapott, mint a szocialisták, közel egymilliót az összes 3,6 millióból. A mandátum-elosztási rendszer révén Orbán saját pártja és a kereszténydemokraták együttesen a parlamenti helyek kétharmadát foglalhatta el, ami egyet jelent azzal, hogy szabad kezet kapott a kormánynak és az államnak az eddiginél sokkalta nagyobb hatalmat biztosító új alkotmány elkészítéséhez. Pártja ellenőrzi a megyei és helyi önkormányzatok oroszlánrészét is. Kétség sem fér hozzá, hogy különösebb nehézség nélkül megfékezhetné a szélsőjobboldalt. Mindazonáltal aggasztó, hogy rasszista radikálisok csoportja jelenti az egyetlen alternatívát Orbán populista konzervatív mozgalmával szemben.

2011. március 15-én több tízezren vettek részt a Facebookon szervezett budapesti tüntetésen a sajtószabadság mellett. A kivetítőn megjelenő szónok Istvánffy András, a negyedik Magyar Köztársaság megteremtését célul kitűző 4K! szervezet vezetője volt. A Fidesz-kormány, amint megválasztották, nyilatkozatot adott ki, amelyben proklamálta: „negyvenhat év [idegen] megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét”. A manifesztum szerint az elmúlt két évtized traumái után „a nemzet […] újra összegyűjtötte életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez.”

A kiáltvány szerzői szerint most új „nemzeti együttműködés rendszer” lép életbe, amitől nemcsak az ország valamennyi lakosa lesz boldog, de az összes határon kívül élő magyar is. A nyilatkozat nem ismeri el, hogy Magyarország végeredményben független volt 1990 és 2010 között is, amikor mások között Orbán Viktor is kormányfő volt négy éven át. Arról sem szól, miként illeszkedik majd bele az új, együttműködő társadalomba a Fidesz ellenzéke, amelyet az ország „mélységes szellemi és gazdasági válságáért” felelősnek tartanak. Az Országgyűlés 2010. június 14-én emelte ezt a kiáltványt törvényerőre, és elrendelte annak közzétételét valamennyi középületben. A humoristák azóta is profitálnak dagályos megfogalmazásaiból.

A Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata alighanem Schmitt Pál agyszüleménye lehetett, aki hamarosan a köztársaság elnöke lett. Az elnököt a múltban az egész Országgyűlés választotta ki a nagy pártok közötti alkut követően, Schmittet azonban gyakorlatilag Orbán nevezte ki. Amiért is az elnök meglehetősen hálásnak tűnik; elődei rendszeresen küldtek vissza törvényjavaslatokat a parlamentbe további megfontolásra, Schmitt azonban azon nyomban aláír mindent.

Schmitt, az egykori vívóbajnok és a kommunista rezsim volt magas rangú sportfunkcionáriusa magasztalja a nemzeti, konzervatív, keresztény Magyarország megteremtését, amelyben hazafias, egészséges és képzett ifjú generáció tanul „tiszta” magyar nyelven beszélni és írni. Sajnálatos módon maga Schmitt is nevetség tárgya lett újévi üzenete közzététele után, megannyi magyartalansága és helyesírási hibája, valamint amiatt, hogy még a nemzeti Himnusz idézésekor is csúf bakikat követett el.

A kormány és annak kétharmados parlamenti többsége az elmúlt hónapokban lázas tevékenységet folytatott, és máris alapvetően átformálta a politikát és a társadalmat. Az újítások közül a leghíresebb és a legellentmondásosabb a már említett médiatörvény volt, amely kiterjedt hatalommal ruházta fel a médiatanácsot irányító öt Fidesz-tagot. A kilenc évre kinevezettek súlyos büntetéseket róhatnak ki azon újságírókra és kiadókra, akik „immorálisnak” vagy „kiegyensúlyozatlannak” találtatnak.

Most, amikor a média még teljesen szabad, és a szélsőjobboldal hisztérikusan szólít fel a roma és a zsidó lakosság elleni erőszakra, akár azt is mondhatnók, hogy a magyarországi média még szabadabb is a kelleténél. A magyar kormány 2011. február 16-án beleegyezett abba, hogy a médiatörvényt az Európai Bizottság által javasolt változtatásokkal toldja meg. Az Európai Parlament jobbközép koalíciója a törvény technikai változtatásai feletti megelégedését fejezte ki, újabban azonban az Európai Parlament egésze további változtatásokat szorgalmaz. A gond nem annyira a törvénnyel van, mint azzal a hátborzongató hatással, amit a lopakodó cenzúra egyes újságírókra és írókra gyakorol, valamint azzal a sietséggel, amellyel egyes kiadók és a média más főemberei igyekeznek öncenzúra gyakorlásával Magyarország új vezetőit kiszolgálni.

Hasonló a helyzet az egyéb kormányzati reformok terén is. Mivel a jogszabályok újak, az új rezsim ígéreteit és állításait az ellenzéki figyelmeztetések tekintetbevételével kell elbírálni. Itt van például a külföldi befektetőkre kivetett különadó, amely igencsak ingerli a nyugat-európai kormányokat. A magánnyugdíj-pénztárak államosítása kétségkívül kiábrándítóan hat az amerikai Republikánus Pártban azokra, akik ideológiai társutasnak tartották a Fideszt. A Fidesz programja nem az állam gyengítése, hanem annak megerősítése.

Kivált vitatható az az új törvény, amely magyar állampolgárságot ad valamennyi határon túli magyarul beszélőnek. Ez milliókat érinthet, és leginkább a szlovákiai, ukrajnai, romániai, szerbiai és ausztriai magyar kisebbségeknek hozhat jót – vagy rosszat. Az Országgyűlés felajánlása sok kérdést hagy maga után megválaszolatlanul. Mi van például abban az esetben, ha a külföldön élő magyarok követelik, hogy a feleségük igénybe vehesse a három évig tartó gyermekgondozási segélyt? Ez annyit jelentene, hogy olyanok részesülnek jóléti szolgáltatásokban, akik nem adóztak Magyarországon, és soha nem is fognak ott adózni. S mi van akkor, ha például a szlovák kormány úgy dönt, megvonja az állampolgárságot több százezer magyar származású szlováktól, mondván, ők most már magyar állampolgárok? Ugyanakkor sok magyar véli úgy, hazája tartozik valamivel azon nemzettársainak, akik az 1920-as trianoni békeszerződés óta idegen uralom alatt élnek. Más magyarok állítása szerint a kettős állampolgárság motivációja az, hogy külföldön nyernek támogatókat, akik a Fidesz jóvoltából adózás nélkül jutnak képviselethez.

Legalább ilyen komoly kételyeket vet fel az, hogy a kormány szisztematikusan gyengíti az Alkotmánybíróságot, az Országos Választási Bizottságot, a Nemzeti Bankot és a független Költségvetési Tanácsot, miközben hozzá hű tagokat nevez ki az összes grémium csúcspozícióiba. A kormány már kifejezte azon szándékát, hogy ellenőrzése alá vonja a Magyar Távirati Irodát, a köztévét és a közrádiót, bizonyos állami tulajdonú színházakat és múzeumokat, valamint nem egy kutatóintézetet. A kormány ezen kívül újabban jogot formál a közszolgálati dolgozók ok nélküli elbocsátására. A nyertes az Egyesült Államokban is viszi a tétet, de mégsem akkora mértékben, mint Orbán Viktor Magyarországán, ahol nem létezik az állami alkalmazottak védelmét célzó közszolgálati törvény.

S végül: összehangolt szélsőjobboldali akció révén szégyenítenék meg, és nem kizárt, hogy eljárás alá is helyeznék a legismertebb magyar liberális filozófusokat, köztük Heller Ágnest azzal az indokkal, hogy homályosan megfogalmazott célkitűzések fedezésére kértek és kaptak állami pénzeket. Az eljárás számos tudóst fenyeget, közülük sokan nem zsidók, a jobboldali sajtó ennek ellenére a vezető filozófusok zsidó származásán lovagol. Eközben liberálisok, köztük Jürgen Habermas német filozófus összehangolt antiszemita kampányt látnak ennek a vizsgálatnak a követelésében. Mindemögött megbúvik a zsidó tudósok nemzetközi kapcsolatai és sikerei kiváltotta kiadós irigység is. Ami ennél is fontosabb: a magyar társadalom képtelen szembenézni Magyarországnak a vészkorszakban játszott szerepével, amikor a magyar hatóságok és a társadalom egy része több százezer zsidó halálát okozták, míg ugyanezek a hatóságok és egyes állampolgárok megkíméltek, sőt megmentették talán kétszázezer más zsidó életét.

Továbbra is az a kérdés, milyen messzire képes elmenni a Fidesz uralma folyamatosságának biztosítása érdekében. A pártot pillanatnyilag senki sem képes megállítani; a magyar alkotmány által biztosított fékek és ellensúlyok nagy részét kiiktatták; a közvélemény továbbra is szilárdan orbánista, ha másért nem, azért, mert úgy tűnik, ez az ember képes szembeszállni az európai nagyhatalmakkal és a multinacionális cégekkel, amelyeket sok magyar hibáztat a nagyon is valós, egyre markánsabb jövedelmi és lehetőségbeli egyenlőtlenségekben megnyilvánuló problémáiért. A képzett magyarok előtt nyitva áll Európa, tömegekben hagyják el az országot, miért is egyre nagyobb hiány mutatkozik orvosokban és szakemberekben; aki kevéssé képzett, nem talál munkát.

Budapesten és az ország nyugati részein a lakosság az általános gazdasági válság dacára elboldogul; keleten, különösen az északkeleti országrészeken félmillió roma és legalább ugyanennyi nem roma magyar él mélyszegénységben. Sokan éheznek. Ami a kommunista Kádár János uralma alatt meglehetősen sikeres mezőgazdasági termelőszövetkezetek és pocsékoló, de munkaerőigényes nehézipar területe volt, az ma ugar és elhagyott, rozsdásodó gyárépületek földje.

A korábban teljes foglalkoztatottságnak örvendő romák körében a munkanélküliség ma kilencven százalékos. Az egyazon országrészeken élő magyaroknak sem megy jobban, innen ered a meglehetős mértékű romagyűlölet – a cigányokról azt állítják, jobb szeretnek segélyből élni.

Ezekért a gazdasági és társadalmi dilemmákért nem az új kormány tehető felelőssé, noha a Fidesz a múltban megtorpedózta a szocialista-liberális kormány valamennyi indokolt reformját. De bizonyos, hogy jó ideig csakis a Fidesz kormánya tudja ezeket a problémákat kezelni; a szocialisták népszerűtlenek, és eddig még vezető egyéniséggel sem álltak elő; a szélsőjobboldal az emberek nagy része számára elfogadhatatlan. Közben kiemelkedett egy vonzó, új, középutas párt, amelynek neve, az LMP a Lehet Más a Politika szavak rövidítése. A tavalyi országgyűlési választásokon tizenhat mandátumot szereztek, nem meglepő módon azonban nehézségeik vannak annak definiálásával, mennyiben is lehet a politika valóban más.

Ami a Fideszt illeti, a párt szent küldetésének tartja az 1949-es és 1989-es alaptörvényt felváltó új, „forradalmi” alkotmány meghozatalát. A tervezet, amely jelenleg kurta országos vita tárgya, egyértelműen kimondja, mi a párt véleménye családról, hitről és rendről. A Nemzeti Hitvallás névre keresztelt preambulum hangsúlyozza a kereszténység és Szent István Szent Koronája nemzetmegőrzési szerepét; ír „hűségről, hitről és szeretetről”, valamint „a nemzeti kultúra egységéről”. A preambulum kerüli a Magyar Köztársaság kifejezést, csak „Magyarországról” beszél.

A gyakorlati célokat illetően Magyarország egypárti állammá vált. Az egypárti állam nem szükségképp jelent diktatúrát, és még bőségesen van idő sok, eddig hallgató magyar ember számára, hogy egyértelművé tegye a vezetői számára: nem kíván olyan kormány uralma alatt élni, amely hálás, ám hangtalan lakosság felett gyakorol ellenőrzést.

Magyarország volt egykoron a kelet-európai szocialista tábor legboldogabb tagja; Lengyelországgal együtt kikövezte a reform útját a szovjet blokkban. Tragédia lenne, ha most demokratikus intézményei végzetes meggyengülését kéne elszenvednie” – zárul a magyarországi helyzetet bemutató tanulmány.

VN:F [1.9.3_1094]
Értékelés: 4.7/5 (14 szavazatból)
VN:F [1.9.3_1094]
Értékelés: +21 ( 23 szavazatból)
Deák István: Magyarország egypárti állam lett, 4.7 out of 5 based on 14 ratings

Címkék:, , , , ,

  • Hozzászólások(15)
  • Print Friendly and PDF
  • Betűméret változtatás
Share

15 Reader’s Comments

  1. A cikk írója (n.b. a “a haza bölcse” névrokona) érezhetően próbált visszafogottan fogalmazni, de sajnos nagyon jól látja a helyzetet. :-(

    VA:F [1.9.3_1094]
    Értékelés: +17 (17 szavazatból)
  2. Visszafogott, de rális írás. Tisztelem érte. Ha a professzor úr itthon szenvedné el a fidesz már most létező egypárti diktatúráját, talán elvesztené a higgadtságát. Távolról nézve minden kisebbnek látszik.

    VA:F [1.9.3_1094]
    Értékelés: +15 (15 szavazatból)
  3. Most tartunk ott, mint az 1947-es választás után. A koalíciós partnerek vagy beolvadnak, vagy megszűnnek, vagy ellehetetlenülnek. A végén maradt a Magyar Kommunista Párt, illetve most a fidesz.

    VA:F [1.9.3_1094]
    Értékelés: +11 (13 szavazatból)
  4. Maximálisan egyetértek minden szavával.A magyar nép nagyon sötét.Majd megtudják illetve tapasztalni fogják milyen az a magyar “demokrácia”.

    VA:F [1.9.3_1094]
    Értékelés: +15 (17 szavazatból)
  5. Tisztelt Deák Úr!
    Mint Magyarországon élő magyar köszönöm helyzetértékelését.
    Azonban engedje meg, hogy három ponton pontosítsam megállapítását:
    1./ “Orbán, akit a vita éltet” megállapítása nem valós. OV kerüli vitát. Ezt bizonyítja, hogy a választás előtt sem volt hajlandó a kihívásokra válaszolni.
    Ő az újságírók, szerkesztők, vitapartnerek helyett kizárólag mikrofonállványok előtt, a saját hallgatósága előtt hajlandó megnyilatkozni. S kinyilatkozik,mert meggyőződése, hogy csak az Ö igazsága az egyedül hiteles.
    2./” ..a közvélemény továbbra is szilárdan orbánista,…” megállapítása enyhén szólva pontatlan. A választóknak csak alig több mint a fele ment el szavazni, így az összes választó 37 százalékával érte el 53 százalékot és az itteni szabályok alapján el a névlegesen működő KDNP-vel a 2/3-os többséget. A közvélemény egyre kevésbé “orbánista” csak a cenzúra miatt a más vélemény nagyon szűk teret kap, hovatovább csak az internet marad fórumnak. Ezt bizonyítják a szombati tüntetésről megjelent sajnálatos módon öncenzúrázott híradások.
    3./ “Közben kiemelkedett egy vonzó, új, középutas párt, amelynek neve, az LMP”.Lehet hogy kívülről vonzó, de itthon az Orbán előző időszakban gyakorolt karaktergyilkosság folytatólagos elkövetése miatt MSZPés GYF ellenes. Minden megnyilatkozásuk megkérdőjelezi az ellenzék összefogásának lehetőségét. Amíg ebből nem gyógyul ki SA, addig nem lesz ütőképes, összefogásra képez ellenzéki,kornányváltó erő és összefogás.
    Pedig arra van és lesz szükség Magyarország európai útra való visszavezetésében. visszavezetésében .

    VA:F [1.9.3_1094]
    Értékelés: +14 (16 szavazatból)
  6. Csak egy, még egyetlen egy választást adjon még nekünk a “történelem ura”! Úgy elkergetjük ezt a bandát, hogy Kadhafival fognak bujkálni a sivatagban!

    VA:F [1.9.3_1094]
    Értékelés: +12 (14 szavazatból)
  7. Sajnos az én véleményem szerint az LMP a fidesz lepkehálója a röpködő közép elkapására. Amint azt a mostani zuglói szavazás is bizonyítja: ha összefogtak volna az Mszp és az LMP, másfélszer felül tudták volna múlni a fideszt – de az ellenzék megosztásával az LMP a fideszt juttatta győzelemre.
    Nem érdekelnek az ideológiai sallangok: a tény, hogy az LMP a fidesznek segített.

    Egyébként pontosan ugyanez történt Esztergomban: csak a polgármester leváltására sikerült az ellenzéknek konszenzusos jelöltet állítani – az összes körzetben meg indultak egymás ellen – hát persze, hogy minden körzetet a fidesz vitt el, és csak kompenzációs listáról kaptak 4 helyet az ellenzéki pártok.

    Tehát még egyszer: nem érdekel mivel ideologizálják: az eredmény minősíti
    az LMP tevékenységét: aszerint pedig a fidesz segédcsapata!

    VA:F [1.9.3_1094]
    Értékelés: +5 (9 szavazatból)
  8. Én szerényen csak azt szeretném mondani, hogy a CÍm egy szavával nem értek egyet, ugyanis szerintem a FIDESZ NEM PÁRT, HANEM “GYALÁZATOS CINIKUS TERRORISTA RABLÓBANDA. Egy normális demokráciában már régen a PSZICHIÁTRI KLINIKÁN feküdnének ágyhoz leszíjazva.

    VA:F [1.9.3_1094]
    Értékelés: +5 (9 szavazatból)
  9. Keserű gúnnyal a következőt tudom ehhez hozzátenni: Ismét egy balliberális ármánykodó!
    A FIDESZ-hadak rövidesen meg fognak jelenni, s a két felbérelt külfödi országimázs-javító tanácsadó cég iránymutatásával fogják követelni a helyesbítéseket.
    Borzasztó, hogy nem akarja megérteni a világ, hogy a fülkeforradalom új rendszert hozott létre, ahol a szaályokat az Egyszemélyes Politikai Bizottság hozza.
    Mindemellett minden tisztelletem azoké az embereké, akik Deák professzorhoz hasonlóan nyiltan felemelik a szavukat a demokratikus rendszer megdöntése ellen, s erre felhívják a világ figyelmét. Mert jó, ha látják, hogy miközben a világ demokratikus része következetes harcot folytat az elnyomó hatalmak ellen, illetve az ezek ellen fellázadt polgárok szabadságharcát segíti, aközben Magyarországon, az UE egyik tagállamában a demokrácia felszámolása és egy párt teljhatalmának kiépítése és bebetonozása folyik.

    VA:F [1.9.3_1094]
    Értékelés: +3 (5 szavazatból)
  10. Nagyon jó írás, de egy dologban nem értek egyet. ,,Orbánt a vita élteti.” Ha valamit kerül, mint a pestist, az pontosan a vita. Van annyi önismerete, hogy tudja, nincs meg a szakmai felkészültsége ahhoz, hogy bárkivel is érdemben vitába szálljon. Gondoljunk csak bele; csupa olyan emberrel veszi magát körül, akik nem jelentenek szellemi kihívást a számára. És még egy dolog. Úgy emlékszem, hogy sok évvel ezelőtt Vaclav Havel azt írta, hogy Orbán Viktor nagy veszélyt jelent Európára. Emlékszik még erre más is?

    VA:F [1.9.3_1094]
    Értékelés: +4 (6 szavazatból)
  11. Remek, bár visszafogott helyzetelemzés.
    Még egy apró kiegészítés:a szovjet csapatkivonás kapcsán: “A magyar közvéleményben meggyökeresedett nézet szerint Orbán Viktornak 1989. június 16-án, Nagy Imre és a többi 56-os mártír újratemetése alkalmából a Hősök terén mondott beszédében hangzott el először nagy nyilvánosság előtt a szovjet csapatok kivonásának a követelése. Tévedés.

    A követelés nyilvánosan három hónappal korábban, ]1989. március 15-én, a Szabadság téren hangzott el. Cserhalmi György akkor ott olvasta fel az 1989-es 12 pontot, amelyek egyike az volt, hogy vonják ki Magyarországról a szovjet csapatokat. Az eseményt közvetítette a rádió, a tévé, és a sajtó is hírt adott róla.

    Az érdem tehát azé a bizottságé – egyik tagja a 168 Órát soraival időnként megkereső Domonkos István volt –, amely az 1989-es 12 pontot megfogalmazta, és Cserhalmi Györgyé, aki vállalta, hogy a követeléseket a legnagyobb nyilvánosság előtt felolvassa.”
    De ezt a Führer annyiszor hazudta, hogy már saját maga is elhiszi. Nem csoda, hogy Deák professzor urat is megtévesztette ez a “politikai legenda”
    (a forrásért pedig köszönet a Political Legends – forráskutatopic csapatának).

    VA:F [1.9.3_1094]
    Értékelés: +6 (6 szavazatból)
  12. és a forrás maga: http://www.168ora.hu/itthon/csapatkivonas-32827.html

    VA:F [1.9.3_1094]
    Értékelés: +4 (4 szavazatból)
  13. Egy szakállas vicc a Rendszerváltás idejéből:
    -Mi a szocializmus?…Út a kapitalizmusból a kapitalizmusba.
    Ennek Bölcsvezér által átformál alakja:
    -Mi a többpártrendszer?…Út az egypártrendszerből az egypártrendszerbe…

    VA:F [1.9.3_1094]
    Értékelés: +5 (5 szavazatból)

Írja meg véleményét!

 
Kapcsolódó cikkek

Szégyenkezve nyomják majd az igen gombot 2011. április 17. vasárnap

Mutassatok nekünk egy pártot! 2011. április 16. szombat | Föld S. Péter

Fotók az alkotmány elleni tüntetésről 2011. április 16. szombat | AN

KOHÁNYI TÁRSASÁG LÉPJEN BE!
AP VIDEÓ - HÍREK A VILÁGBÓL
AP VIDEÓ - HÍREK A VILÁGBÓL
Szabad Magyar Tv
Szolgálati közlemény

Felhívjuk vendégbloggereink és olvasóink figyelmét, hogy az alábbi vendégblogok némelyikének legfrissebb posztjai, ill. linkjeik technikai okokból, rajtunk kívülálló, a WordPress.com által bevezetésre kerülő változások következtében nem jelennek meg. Ezért az érintett blog-dobozkák egyelőre üresek. A probléma megoldásán az AN munkatársai dolgoznak. Addig kérjük a bloggereink és olvasóink megértését és türelmét.

Áthidaló megoldásként, a helyzet rendeződéséig itt is felsoroljuk a kárvallott blogok linkjeit, hogy olvasóik mégis el tudják őket érni az AN-ről is:


Az AN szerkesztősége.
2015.03.23.

RSS e-Vitae
RSS kanadaihirlap
RSS torokmonika
Videók

videos