Egyenlőtlen bánásmód miatt indított pert egy szövetségi ügynökség a több száz indiai és thaiföldi vendégmunkást amerikai szervező közvetítő ellen. Éhbér, embertelen körülmények és megaláztatás volt a kizsákmányoltak osztályrésze.
A szövetségi Equal Employment Opportunity Commission (EEOC) keresete szerint a Global Horizon nevű, a kaliforniai Beverly Hillsben bejegyzett cég több mint ötszáz indiai munkást szerződtetett mississippi és texasi hajógyárakba, továbbá kétszáz mezőgazdasági munkást Hawaiira és Washington államba. Az EEOC állítása szerint a vendégmunkások emberhez méltatlan körülmények között éltek, és a bérezésük sem volt megfelelő, mert annyi mindent levontak a fizetésükből, hogy abból a végén nem maradt semmi.
Az EEOC kvázi emberkereskedelemről beszél annak ellenére, hogy a munkások rendelkeztek megfelelő vízummal. A törvény értelmében a vendégmunkásoknak is ugyanaz a bánásmód jár, mint az amerikai munkavállalónak, senki nem tekinthető másodrendűnek, hangsúlyozta Olophius Perry, az EEOC Los Angeles-i irodájának vezetője.
A hatóságok nem most avatkoznak be ebbe az ügybe először. Tavaly letartóztatták Mordechai Orian izraeli állampolgárt, a Global Horizons Inc. tulajdonosát, majd szövetségi bíróság vádat emeltek ellene kényszermunka szervezéséért. Orian jelenleg házi őrizetben, elektronikus megfigyelés alatt vár tárgyalására.
Az ültetvényeken alkalmazott munkások 8,50 és 9,50 közti órabérben szüreteltek az ananásztól a szójababig mindent, de 12 és 25 ezer dollár közti közvetítési díjat vontak le részletekben a bérükből. Ezenkívül levonták a szállás és ellátás költségeit is, míg a végén kifizetnivaló nem maradt. Útlevelüket elvették, s kitoloncolással fenyegették meg őket arra az esetre, ha panaszkodnának. Voltak, akik így is hazamentek, de mintegy négyszáz embert érint az ügy.
Nem járt jobban az az ötszáz indiai sem, akiket a Signal International LLC hajógyáraiba közvetítettek ki Mississippiben és Texasban. Velük húszezer dolláros közvetítői díjat fizettettek, de csak később közölték azt, hogy mekkora „lakbért” kell fizetniük koncentrációs tábort idéző elhelyezésükért. Helyenként huszonnégy emberre jutott egyetlen lakókocsi és két vécé.
Magyarországon pedig diadalittasan jelentették be, hogy az állam több, mint 700 millió forinttal támogatja a MAGÁNERDŐ társaságokat (!) azért, hogy havi 28.500 forintos segélyen élő tartós állástalanokat alkalmazzon – segélyük szüneteltetése mellett – havi 32.000 forintos félminimálbéren, 10 százalékos önrésszel, tisztázatlan munkajogi körülmények között.
Ez azért már állami rabszolgatartás, nem?