Nem lehet tudni, mekkora szerepe volt Puch László interjújának abban, hogy Gyurcsány Ferenc nem hagyta el az MSZP-t. Ahogyan a pártigazgató felszólította őt a távozásra, arra csak egy jó válasz van, a maradás. Ami, persze, ezt az egy szempontot leszámítva, a lehető legrosszabb válasz. Arra viszont jó volt Puch László kiállása, hogy nyilvánvalóvá tegye, ki az MSZP igazi irányítója. Vélhetően ez is volt az interjú célja. A két szembenálló fél nem Mesterházy és Gyurcsány, hanem Puch és Gyurcsány. Nem mintha Mesterházy Attila nem szabadulna szívesen az ambíciózus volt miniszterelnöktől, de az igazi ellenfél a háttérben Puch László, és ellenfelek mindazok, akik az ő kezében vannak. Az interjúban maga erősítette meg, hogy Mesterházy Attilát ő találta ki, ő tette meg pártelnöknek. Puch László ezzel nyilvánosan deklarálta, hogy ebben a pártban ő az igazi főnök. Nem lennék szívesen Mesterházy Attila helyében.
Fentiekből következik, hogy ebből a szempontból kell értékelni Gyurcsány Ferencnek azt a döntését, hogy az MSZP-ben marad. Ha így döntött, tudnia kell, hogy a párton belüli csatát Puch Lászlóval kell megvívnia, a pártpénztárnoki rendszerrel, és azokkal, akiket Puch László mozgat. Ha ezt nem tudja, akkor nem tudja, mire vállalkozott.
Az külön tanulmányt érdemelne, hogy a magyar pártfinanszírozási rendszerben hogyan válhatnak pártpénztárosok informális vezetőkké. Miképpen lehet egy-egy párt a pártpénztáros foglya. A fekete és szürke pénzek rendszerében soha senki nem tudja, hogy a pártnak valójában hol és mennyi pénze van. Legtöbbször az elnök sem. Azt sem, hogy melyik forint honnan származik. Ebben a rendszerben a pártok pénztárosai lesznek a kulcsfigurák, mindenki tőlük függ, egy idő után a pénztárosok belátásán, jóindulatán múlik, mire lesz pénz és mire nem. Az adminisztratív személyből politikai döntéshozó válik: abból lesz valami, amire ő pénzt ad. Amit ő nem támogat, az nincs. Mint az említett interjúból kitetszik, pártelnököt is ő választ. Akit ő nem támogat, az bukásra van ítélve. Kivéve, ha valaki őt félre tudja állítani. Ez azonban lehetetlen, mert a rendszerből fakadóan az egész pártelitet kellene félreállítani a megyei elnökökig bezárólag. Mindenkit, aki a pénztárostól pénzt kapott. És máshonnan kell pénzt szerezni, ami ebben a rendszerben majdnem lehetetlen. Ahhoz meg kellene tanulni benyúlni a saját zsebbe.
Egy ilyen helyzetben ugyanis mindenki, és mindenki munkája, a pártpénztárostól függ. Vele kell jóban lenni. És mivel a pártfinanszírozás olyan, amilyen, mindenki tudja, hogy a pártpénztáros pénze többnyire nem tiszta. Ezért legyen bármilyen szép és nemes a feladat, ha ebből a pénzből támogatják, maga se lesz tiszta. Aki elfogad támogatást, úgy ézi, korrumpálódik. Nem tehet ugyan mást, de szennyesnek, korruptnak érzi magát, és lekötelezetté válik, miután a pénzt – amit normális esetben legálisan kellene megkapnia – a pénztáros jóindulatából nyeri. Mindenki zsarolható lesz, mindenki kiszolgáltatottja a pártpénztárosoknak, rosszabb esetben hűbérese. Arról nem beszélve, ha nemcsak a feladathoz kap valaki pénzt, hanem azért is, mert “már olyan sokat tett a pártért”. Egzisztenciális függőség is létezik a világon, és mivel senki nem jut másképp a munkájához szükséges feltételekhez, csak a pénztáros nagyvonalúsága által, senki nem érzi magát olyannak, mint aki a pártpénztárossal szembefordulhat. Ez ugyan hazugság, mert a pénztáros nem a maga pénzét osztja, de a hatás mégiscsak ez. Emiatt nem lehet belülről szövetségesekre számítani.
E folyamat eredményeként a pénztárosok döntéshozókká válnak. Mivel a feketén megszerzett pénzeket el kell dugni, ellenőrizhetetlenné kell tenni, ezek a pénzek láthatatlanokká és ellenőrizhetetlenekké válnak a párt demokratikus fórumai, nyilvánossága és vezetése számára is. Ez előidézhet olyan helyzetet, hogy a pénztárosok a pártnak szerzett pénzekkel úgy bánnak, mint a sajátjukkal. A párt nevében sarcolják meg az állami vagy nem állami cégeket, a százmilliókat azért kapják, mert a párt nevében kérik, de utána nem a párt rendelkezik felette, hanem a pénztáros. Úgy bánik a párt láthatatlan pénzével, mintha az övé lenne. Normális esetben annyi lenne a dolga, hogy amikor szólnak neki, hogy nyissa ki a kasszát, kinyitja, és ha megmondják neki, hova mennyit kell fizetni, akkor oda elküldi. De ebben a rendszerben már a pénztáros mondja meg, mire ad pénzt, és mire nem, mit fejlesszenek, és mit ne. Majdhogynem ő mondja meg a stratégiát, a párt irányvonalát, célkitűzéseit. Ez pedig abból fakad, hogy minden párt fekete pénzekből él. Egy ilyen rendszerben a pénztáros manipulálhat, a pénzt személyes hatalma kiépítésére fordíthatja. Az van, amit ő mond, amire ő pénzt ad. Az kerül helyzetbe, pozícióba, akit a pénztáros támogat. A párt demokratikus szabadsága és önállósága – finoman szólva – átalakul.
Ez azt a veszélyt hordozza magában, hogy a pénztáros intelligenciáján, vezetői képességein, tisztességén múlik, hogy mi lesz egy párttal, és az általa képviselt érdekközösséggel. A párt akkorára tud nőni vagy zsugorodni, amekkora a pénztáros intelligenciája. A párton belül addig van béke, amíg a párt vezetése engedelmeskedik a pénztárosoknak. Amíg nem kérdőjeleződik meg a szerepük, addig viszonylagos nyugalom van, a függőségek és kiszolgáltatottságok rendszerében megszületnek valamiféle kompromisszumok. Ha azonban olyan vezető kerül hatalomra a pártban, akit a pénztáros nem támogat, esetleg a megválasztott vezető véget akar vetni a pártpénztárosok fent leírt, informális, átláthatatlan uralmának, akkor olyan hatalmi harc indul el, amely szétverheti a pártot, szétverhet egy kormányt, vagy a szakadék szélére képes sodorni egy országot. Magyarország Őszödtől kezdődő kálváriája és lepusztulása, az égő Budapest látványa, a demokrácia leépítése, antidemokratikus alkotmány készítése, a köztársaság felszámolása, akár ilyen egyszerű összefüggésekre is visszavezethetők.
Ez a modell tarthatatlan. Vagy a pártpénztárosi rendszer mellett dönt egy párt, annak minden következményével együtt, vagy az ellenkezőjéről. Középút nincs. Puch László és Gyurcsány Ferenc addig fér meg egy pártban, amíg Gyurcsány Ferenc alkalmazkodik. Meghúzza magát. Ezt üzente neki a pártigazgató. Az a pártpénztáros, aki ilyen hatalmat épít ki, aki kezében tartja a pénzt, és a pénz által a párt erős embereit, az nem fog lemondani erről a hatalmáról. Ennek megtartása érdekében képes minden eszközt felhasználni, hogy ellenfelét tönkretegye, lejárassa, eltávolítsa. Kész lehet arra is, hogy felhasználja akár a politikai ellenfelet is ebben a harcban. Valakinek buknia kell. Nem tudni, hogy tisztában volt-e vele, de amikor Gyurcsány Ferenc bejelentette, hogy az MSZP-ben marad, akkor ennek a harcnak az újrakezdése mellett döntött.
És ha már itt tartunk, vannak még szélesebb összefüggések is. Az 1989 utáni demokrácia számos példát mutatott arra, hogy a pártpénztárosok függetlenedni képesek a pártjuktól, és szoros, jó kapcsolatokat ápolhatnak a halálos ellenségnek számító másik párt pénztárosával. Emlékezhetünk a Fidesz-MDF székházügyre, ahol a pártpénztárosok közös ügyleteket bonyolítottak, egymással szimbiózisban éltek, a piacot felosztották, és egyáltalán nem ellenségként, hanem üzlettársakként tekintettek egymásra. Legutóbb a két kereskedelmi rádiófrekvencia felosztása vetette fel annak gyanúját, hogy miközben a Fidesz és az MSZP a nyilvánosság előtt gyilkolja egymást, politikusaik vehemensen egymásnak feszülnek, a pénztárosaik nagyon jól megvannak egymással, és jól felosztják a piacot egymás között. Békésen seftelnek egymással.
Ebből aztán komoly bizalmatlanság fakad, mert felmerül a kérdés, hogy ha ilyenek kiderülnek, mi az, amit nem látunk? Milyen alkuk vannak még a háttérben? Ki kinek dolgozik? Nem válik-e egyik pártpénztáros kiszolgáltatott helyzetbe a másiktól? Puch Lászlónak a Figyelő interjújában felteszik a kérdést a sokfelé terjengő szóbeszéd alapján: mi köze van neki Simicska Lajoshoz? Milyen szerepe lehet a Simicskával való kapcsolatnak ahhoz, ahogyan az MSZP szétesett? Éppen csak azt nem kérdezték meg, hogyan lehetséges, hogy az MSZP a világ legkorruptabb pártjaként vonult be a Guinness Rekordok könyvébe, de az ellopott pénznek nyoma sincs. Fél évvel a nyolcéves kormányzás után semmiféle tartalékkal nem rendelkeznek, néhány hónap után megélhetési problémákról lehetett hallani. Pedig évek óta tudhatták, hogy ellenzékbe mennek, amit túl kell majd élni. Eközben a rivális Fidesz nyolc éves ellenzéki létben, elszakítva az állami források megcsapolásától, virágzó milliárdos médiabirodalmat épített fel. Miből? Az előző négyéves kormányzásuk tartalékaiból? De akkor hol van az MSZP pénze? Hogyan lehet egy párt annyira balfácán, hogy a korrupcióról, a lopásról, mindenkinek ők jutnak eszébe, de sehol nincs az ellopott pénz, a százmilliós lopásokról hirhedt tolvajok szegények, mint a templom egere. Hol a pénz? Tudja azt valaki? Belelát valaki a párt titkos kasszájába? Ismeri az MSZP kezén átfolyt pénzek útját és célállomását?
A jó viszonyról szóló pletykák ma már odáig vezetnek, hogy sokan a párton belül is azt állítják, hogy Simicska Lajos irányítja háttérből az MSZP-t, az MSZP kilopott pénzeinek egy része pedig a Fideszhez vándorolt. Ezek nyilvánvaló képtelenségek, de jól mutatják a gyanú légkörét, és azt az abszurd helyzetet, amit a pártfinanszírozás rendszere létrehozott. Azért az nem véletlen, hogy ilyen kérdéseket tesz fel egy újságíró. Ezt nem magától találja ki. Puch László ezeket a feltételezéseket legendáknak nevezte, nyilván joggal, de azért az igaznak látszik, hogy a pénztárosok között valamiféle egyeztetés és meg nem támadási szerződés létezik. A Fidesz nagy tisztogatása csak egy bizonyos szintig terjed, amennyi nekik elég az MSZP szétveréséhez. A fekete pénzekre épülő pártfinanszírozási rendszer leleplezése csak az egyik oldalon történik meg. Mintha a másik fél nem ugyanebből élne húsz éve. Kaya Ibrahim, bányák, tokaji nem jegyzőkönyvek, A-reklám, B-reklám, C-reklám, felsorolni se lehet. Valami nem stimmel. És ha ez így van, akkor egy nagyon szűk körben döntenek Magyarország sorsáról, és nagyon kicsinyes szempontok alapján.
Az egész ország kiszolgáltatottja ennek a pártfinanszírozásnak, a pártpénztárosok átláthatatlan hatalmának és láthatatlan együttműködésének. Abba már ne is gondoljunk bele, hogy a gazdasági, a pénzügyi és a kulturális életben ki mindenki függ ezektől a pénztárosi döntésektől. Ami Magyarországon zajlik, az a pártfinanszírozás következménye és eredménye. Ez a rendszer ezt hozza létre. Ez az oka annak, hogy Magyarországon a demokrácia megbukott, a jogállamot felszámolják, kiábrándultak az emberek a rendszerváltásból, nem talál az ország kiutat magának. Ezt pedig a Fidesz egyszemélyes tulajdonosa ügyesen kihasználja a maga javára. Ha lemondunk romantikus összeesküvés-elméletekről, akkor azt kell feltételeznünk, hogy a politikai versenyfutás azon dőlt el, melyik párt pénztárosa képes a párt érdekei és a párt vezetője alá rendelni magát. Hogy a fekete és szürke pénzek saját zsebbe folynak, ismeretlen helyekre tűnnek el, vagy a pártot szolgálják. A párt vezetője rendelkezik felettük vagy a kölcsönös függőségek rendszerét hozzák létre belőle. Lelkileg a pártelnöktől függ a pénztáros vagy fordítva?
Nemcsak az MSZP foglya a pártfinanszírozás rendszerének, hanem a Fidesz is. Azzal a különbséggel, hogy a Fidesznél a pártpénztáros az elnök keze alá dolgozik, az MSZP-nél pedig fordítva. A Fideszben a vezető az erősebb, a pénztáros vakon bízik benne, és a fekete pénzeknek legalább nagyobb részét a párt céljaira használják.Viszont a párt itt sem tud megszabadulni soha a vezetőtől, aki a pénztárossal össze van nőve. Emlékezzünk meg azokról, akik megkérdőjelezték Orbán Viktor vezetését a pártban. Nem kell nagy részvétet gyakorolnunk, mert a Fideszben még ezt is dörzsöltebben csinálják: úgy állították félre a riválisokat, hogy kaptak valamit. Még Wachsler Tamás is kapott egy kisgazda honvédelmi államtitkárságot. Hasonlítsuk ezt össze azzal, ahogyan az MSZP elárulta, hátba döfte és lemészárolta Gyurcsányt. Viszont, akik a Fideszben Simicska Lajos pénzügyi zsonglőrmutatványait kifogásolták, nem értették a szlogent, hogy joga van mindenkinek hülyének lenni, és megtámadták a pénztárost, azoknak mindnek távozniuk kellett a pártból. Sokat mesélhetne erről Fodor Gábor. Ez ugyanis a rendszer lényegét, szíve közepét érintette.
Visszatérve: mivel nem legális a bevétel, nem helyettesíthető a pénztáros. Legfeljebb egy ugyanolyannal, de ez sem könnyű, mert ehhez is érteni kell. És akinél a fekete kassza kulcsa, az a főnök. Ez a szisztéma kizárja a nyugati típusú demokrácia létrejöttét, működését. Ebből csak egy olyan rendszer jöhet létre, amilyen a Nemzeti Együttműködés Rendszere, a fülkeforradalommal és a centrális erőtérrel. Maffiavezért termel ki a rendszer, mert a pártfinanszírozás jelenlegi rendszerében a pártok pontosan úgy gazdálkodnak a fekete pénzekkel, mint a maffia. Emlékszünk még arra, amikor kopasz fegyveres biztonsági őrök védték a Fico Kft. székhelyét, mint egy ukrán maffiaközpontot? Először a pártból lesz maffia, aztán az állam működik maffiaként. Védelmi pénzeket szednek (mindentől megvédenek), lefoglalnak cégeket, megfenyegetnek, vissza nem utasítható ajánlatokat tesznek, kirabolnak, felülírják a törvényeket, nem tűrnek ellentmondást.
Amikor Gyurcsány Ferenc úgy döntött, hogy az MSZP-ben marad, akkor azt az utat választotta, hogy ezt a rendszert felszámolja. Ha így döntött, azt is elhatározta, hogy a pénztárosokkal ezt a harcot megvívja. Az talán másoknak is feltűnt, hogy Puch Lászlóval majdnem egyidőben mondta a Fidesz is, hogy Gyurcsány távozzon az MSZP-ből. Ez közös célnak látszik. Az más kérdés, hogy ezt a harcot honnan lehet sikeresebben megvívni a pénztárosi rendszer ellen, az MSZP-n belülről vagy kívülről. Tisztában kell lennie azzal, hogy a másik oldalon hatalmas érdekeket sért, sok ember egzisztenciáját veszélyezteti, nagyon erős ember az eltökélt ellensége. Nem képzelheti azt, hogy bármit tehet ebben a pártban anélkül, hogy ezt a modellt és ezt a hatalmi gócot fel ne számolja. Ha nem teszi, ugyanaz várhat rá, amit egyszer már átélt. Vesszőfutás. Őszödi beszédeket mindig lehet találni.
Ha az említett helyzetből indulunk ki, akkor Gyurcsány Ferencnek egyetlen esélye van, hogy az évértékelő beszédében elmondott programot az MSZP-ben megvalósítsa. Ha tudomásul veszi, hogy nyilvánosság elé állt az igazi ellenfele, aki hadat üzent neki és megfenyegette. Ha felmérte, hogy ezt a harcot sikerrel megvívhatja, és kezében vannak azok a fegyverek, amelyekkel ezt a háborút megnyerheti. Tudnia kell, hogy a párton belül senkire nem számíthat, csak azokra, akik soha nem szorultak rá a pártpénztáros jóindulatára és támogatására. Tudnia kell, hogy az ellenfelei jól szervezettek és felkészültek, semmitől nem riadnak vissza. Az ellene való harcban az MSZP és a Fidesz érdekei azonosak, és számíthat arra, hogy ellene a háttérben újra összefognak. Tudnia kell azt is, hogy a pártpénztárosi rendszert csak úgy buktathatja meg, ha leleplezi a párt pénzeinek esetleges ellopását, ha volt ilyen. Csak akkor nyerhet, ha bebizonyítja az árulást.
Gyurcsány Ferencnek azt is tudnia kell, hogy győzelemre csak akkor van esélye, ha lemond arról a pénzről (legyen az bármekkora, ha valahol létezik), amit a pártpénztáros felhalmozott, vagy amit a jövőben képes megmozgatni. Neki új, az eddigitől független pénzforrást kell teremtenie, nem az eddigi módszerekkel. Neki már úgy kell most bánnia a pénzügyekkel, mint az általa megálmodott következő köztársaságnak. Pénzre viszont szüksége lesz, ami újjászervezi a pártot és a demokrácia, az “új köztársaság” barátainak erejét. Tudnia kell, hogy ez a pénz honnan lesz. Tud-e független pénzforrást találni? Ő nyúl a zsebébe? Meg tudja győzni a demokratikusan gondolkodó milliárdosokat, hogy létrehozzanak egy pénzalapot az önkényuralom ellenzékének? Ha abból indulunk ki, hogy egy volt miniszterelnöknek, akiről az a hír járja, hogy maga is milliárdos, adakozásból szednek össze egy sátor bérlésére való összeget, ahol beszélhet, az elég lehangoló. Talán nem tudott róla. De ha ennyit akar rászánni, ebből köztársaság nem lesz. Én nem vagyok millárdos, de ha beszélni akarok, kibérelek egy sátort. Az a baj, hogy a többi millárdos magyar demokrata is így áll a közös ügyekhez: életüket és vérüket, csak a pénzüket nem. Ezért virulnak a pártpénztárnokok. Előbb-utóbb, mindenki náluk köt ki.
Végezetül fel kell tenni a kérdést: érdemes-e az MSZP-n belül megvívni ezt a harcot? Nem lett volna érdemesebb hagyni ezt a pártot, ha nem is tud, nem is akar olyan lenni, mint amit ő szeretne? Hogyan lehet ezt a pártot úgy átalakítani, hogy azt a közvélemény valaha is elfogadja? Ne feledjük el, hogy ennek a pártnak nagy tehertétele, hogy valóban az egykori MSZMP utódpártja. Lehet harcolni a komcsizás ellen, de tudomásul kell venni, hogy ez állandóan kijátszható kártya lesz ellenük. Meglehet, a magyar társadalom valóban azt akarja, hogy azok a politikusok, akiknek a gyökereik ott vannak, most már tűnjenek el. Az MSZP múltja a jobboldallal való kölcsönhatásban a másik oldalon is megakadályozza egy konzervatív párt létrejöttét, mert ebben a politikai versenyben készen kínálja magát a populista antikommunista demagógia. Ez még olyan értelmes és nagy reményű fiatalemberekből is képes esztelen vadorzót csinálni, mint amilyen egykor Orbán Viktor volt. Nagy a csábítás, hogy elég az ellenfelet csak lekommunistázni. Az viszont már mentális és intellektuális probléma, ha valaki maga is bedől saját propagandájának, és elhiszi, hogy híveivel kizárólag ő képviseli Magyarországot. De az országnak jót tenne, ha az egykori állampárt örökösei, akik ráadásul mostanra teljesen lejáratódtak, visszavonulnának. Ezt a pártot nem lehet átalakítani, és ebben a formájában nem érdemes megmenteni. Ha vége lesz a Fidesz őrjöngésének, mindkét oldalon polgári, demokratikus, egymást tiszteletben tartó, mérsékelt pártoknak kell létrejönniük, és ami eddig volt, azt elfelejteni, mint egy rossz álmot.
A mostani helyzetben azon lenne érdemes gondolkodni, hogyan lehet a diktatúrával szembeni ellenállást kiszabadítani a pártpolitikai keretek közül. Ma az MSZP remdelkezik azokkal az eszközökkel, parlamenti frakcióval, infrastruktúrával, amelyek valamennyire még alkalmasak lehetnek az ellenállásra. Ellenállás azért nincs, mert ugyan birtokolják ezeket az eszközöket és lehetőségeket, de nem tudnak élni velük. Az MSZP-től békében kellene elválni, nem szabad leírni, megbántani, ellenségként kezelni, kiközösíteni őket, mert ma még nekik van egyáltalán valami demokratikus politikai eszköz – és tegyük hozzá: szándék – a kezükben. (Az LMP-t felejtsük el, az egy vicc.) Inkább bekapcsolni kellene őket abba a társadalmi folyamatba, ami a kiút felé vezet. A fent leírt struktúrán változtatni egyelőre úgysem lehet. Van egy közös érdek. Ezt fel kellene ismernie az MSZP-nek is, és nyitnia kellene, át kellene adnia, meg kellene osztania az eszközeit, amilyen mértékben csak lehet, a társadalom különböző demokratikus közösségeivel, szervezeteivel, szakmai és tudományos műhelyeivel, erősítenie kellene a civilszférát, azt is támogatni, ami nem tartozik a párthoz. Szétosztani mindent, hogy megerősödjenek és ne kimúljanak a demokratikus közösségek, intézmények. Ha ezek felmorzsolódnak, ha a közösségek, szervezetek, intézmények atomizálódnak, akkor vége. Ha párt kereteiben gondolkodnak, nekik is végük van.
Az MSZP akkor tévedt el a nagy sötét erdőben, amikor befelé fordult, belső harcaik, a belső mutyik kötötték le őket, elhanyagolták a társadalmi kapcsolataikat. Még saját szimpatizánsaikat is, nincs ember, akinek ne volnának sérelmei velük szemben a saját táborukból. A túlélésüknek is az egyetlen lehetősége, ha nyitnak, ha nemcsak azzal foglalkoznak, ami a párté. Ha kilépnek a Fidesz-MSZP pártcsatározásból, és a társadalmi kapcsolataikat építik, a rajtuk kívül álló demokratikus intézményrendszert erősítik. El kellene engedniük barátságban Gyurcsányt, még támogatniuk is kellene. Ha okosak lennének, nem harcolnának, hanem megegyeznének, hogy nyitnak egy szélesebb frontot, megosztanák a szerepeket, legyen több a zászló és több a tábor. És támogatni kellene minden más olyan kezdeményezést, amely erősíti a társadalom ellenállását. Felmérték már ezt? Keresik a kapcsolatokat? Egyezkednek? Vagy csak pártpolitizálnak tovább, és szóvivőik asszisztálnak a Szijjártó-cirkusz előadásaihoz? Vagy építik a széles társadalmi összefogást? Ha ezt teszik, akkor hasznára vannak a hazának. A történelem és a szavazók pedig majd döntenek a sorsukról. Ha ezt megteszik, legyen ez a döntés bármi, még pozitívan írhatják be magukat a történelembe.
Könnyen lehet, hogy a szociáldemokráciának két lépcsőben kell kinőnie az egykori állampártból. Az első volt, amikor kimondták az MSZMP megszüntetését, a második az lesz, amikor kimondják az MSZP megszüntetését. De ezt is lehet két lépcsőben. Először kiválik a Gyurcsány-csoport, majd követi a többi. Ha okosak, előre leosztják a szerepeket, ahelyett, hogy lemészárolnák egymást. Az MSZP átalakításában gondolkodni reménytelen vállalkozás. Egy politikailag és erkölcsileg kompromittálódott pártot nem lehet megújítani és átalakítani, csak megszüntetni.
Ezért nem tartjuk jó döntésnek, hogy Gyurcsány Ferenc az MSZP-ben marad. Az a harc, amit ezzel elindít az MSZP-n belül, azt a kevés energiát is másra fordítja, nem a demokrácia védelmére. Ebben a harcban pedig könnyen vesztésre van ítélve. Ő nem tud olyan eszközöket használni, amire itt szükség lenne. Ha megbuktatná az embert, még megmarad a rendszer. Azért kellene most dolgozni, hogy olyan változás következzen majd be, ahol a jelenlegi pártfinanszírozási rendszert lehet megszüntetni, ami kiveti magából azokat, akik nem demokratikus szabályok szerint működnek. Feltételezzük, hogy Gyurcsány Ferenc annak tudatában jelentette be, hogy az MSZP-ben marad, és nem alakít új pártot, hogy ezt a háborút nem tudja megspórolni. Nem gondolhatja, hogy az általa javasolt programról meggyőzheti majd az MSZP vezetését, és az belátja, hogy igaza van, és önként követi őt. Nem szabad emberek döntéséről van szó. Ha csak arra számít, hogy majd az idő megoldja, majd csak lesz valahogy, teszi a dolgát, és jóra fordul a helyzet, akkor könnyen bukásra ítélheti magát. Mi változik 2012-ig? Sokak szemében ez így csak egy hitegetés. Miközben sokan komolyan bíznak benne, és várnak tőle valamit. Ha “alkalmazkodik”, ahogyan a pártigazgató kérte, akkor mellékszereplő maradhat.
Újra kellene gondolni, újra kellene tárgyalni. Meg kellene egyezni az MSZP-vel, megosztani a szerepeket, még talán az eszközöket is, és békében elválni úgy, hogy a közös célokért együttműködnek. Ez naiv elképzelés ugyan, de ennek lenne értelme. Előrelatóan lezongorázni a következő néhány évet. Az MSZP részéről is ez lenne a bölcs döntés. Ha Gyurcsány Ferenc mégis marad, és megvívja az elkerülhetetlen harcot, akkor neki egy esetben van esélye: ha leteszi a nyilvánosság elé, ki adta át a Fidesznek az őszödi beszédet. Ha tud valamit, és demokrata, ezt meg kell tennie. Joga van tudnia az országnak, hogy ki idézte elő ezt a katasztrófát, ami Magyarországon bekövetkezett. Az őszödi beszéd átadása megbénította a kormányzást, soha nem látott belpolitikai válságba sodorta az országot, csatatérré változtatta Budapestet, kevés híján államcsínyt, puccsot hajtottak végre, végezetül pedig a demokrácia felszámolásához vezető kétharmados fülkeforradalmat idézett elő. Ki volt az, aki képes volt elárulni a pártját, feláldozni az ország jövőjét, aki képes volt saját miniszterelnökét odadobni az ellenségnek, csak azért, mert a párton belüli pozícióját gyengíteni akarta, meg akarta ő buktatni? Feltehetően azzal állnak majd most is szemben.
Nevet akarunk.
Gábor
“A nyílvánosságra kerülés ideje a gyanús, mert, ha az MSzp-ből vitték volna ki, akkor nem az önkormányzati választások “előestéjén” kerül ki a köztudatba, mert az az egész párnak ártott. (igaz előbb is ártott volnaí)”
Orbán már júliusban Tusványoson egyfolytában azt hajtogatta, és a sleppje Pesten már júniusban is, Deutsch Tamással az élen, hogy a kormány hazudott. Naponta ez harsogta minden magyar adó.
Nekik már júniusban megvolt a felvétel, el is mondták rendszeren, hogy hazudott a kormány, de nem továbbították a felvételt sajtó felé, mert bombaként akarták robbantani az önkormányzati választásokra időzítve, hogy az MSZP-sek elveszítsék a mandátumaikat és taroljon a Fidesz.
Sikerült. Azóta sem tért magához az MSZP.
Hanna
“ma már úgy látom, kevés az idő egy új párttal startolni a választásokig. Amennyit nyerne GyF az új párt jelentette tiszta lappal, annyit veszítenénk is”
Hány éve látja úgy az MSZP mindenkori vezetése, hogy kevés az idő bármilyen megújuláshoz kezdeni? Öt, tíz, tizenöt éve? Lassan egy emberöltő óta teszik a semmit, és pár tucatnyian mégis milyen jól megélnek belőle!.
Tisztelt Bartus úr öröm volt számomra olvasni írását. Kár, hogy ez a magyarországi újságokban nem jelenik meg, pedig akkor sok ember tisztában látna, és át tudná értékelni párt hovatartozását.
Gyurcsány Ferencnek most kéne lépni, még van idő kiépíteni egy új párt programját, és azt megmutatni.
Reagálás Kekec 20-án 17,34-kor írt véleményére.
A Kapolyi féle út szerintem nem járható. Lejárata magát a szénbányászattal, külföldi szén behozatallal, villamos ipari ténykedése sem sikerélmény. Túl nagy felület, több oldalról támadható.
neroka
“Egy új párt megalapítása nem nagy összeg, nem kell hozzá vagyon, de ahhoz, hogy eredményes tudjon lenni, ahhoz már sok milliárd kell! Az pedig nincs!”
Jobb is, hogy nincs sok milliárd, mert az ugyanolyan pénzért csápoló és közpénzeket megcsapoló párt lenne, mint a mostaniak. Pártot vagy bármit azok alapítsanak, akiknek a szívügyük egy bizonyos téma. Például a politikai változás elérése.
Nem ideológia kell hozzá, ahogy a Fidesznek nincs is, elég hozzá párezer lelkes és tettre kész és önkéntesként dolgozni hajlandó ember, akik változtatni akarnak a közállapotokon, a közéleten és a közérzeten. Amikor van miért dolgozni, akkor vannak és lesznek támogatók is. Ennyi tagja a DK-nak (Demokratikus Koalíció) is van már pár hónapja. Aki teheti, az dolgozik az ügyért, aki nem, az anyagilag támogatja. Aki egyiket sem, szurkol nekik, hogy sikerüljön politikai szinten a változást elérni. Máris többen vannak.
Ennyi a siker titka, milliárdok nélkül. A legjobb valuta a politikai vizó, a hitelesség, és a felvázoltak mindenkori megtartása.
Ha azok és olyanok propagálják, akik hitelesek a környezetükben, sikeres lesz az új formáció milliárdok nélkül is. Ha olyanok, akik már lejáratták magukat, szórhatják a milliárdokat plakátokra, propagandára, reklámra, akkor sem lesznek eredményesek. Most már nem, mert elegük lett a választóknak a drágán elôadott átvágó showkból és azt követô elszegényedésbôl.
Itt van a kutya elásva: leginkább az erkölcsi hitelességen múlik a politikai siker, és nem a szürke-fekete pártmilliárdokon. Az a baj, hogy ezt a pártok korifeusai sem tudják, mert nem az önkéntes tevékenység örömébe, hanem a minden apróságért hat- vagy hatvanszoros árat fizetés ördögi körébe nôttek bele. Ehhez a mégoly sok milliárd is kevés, az eredmény pedig a sorvégi vegetálás.
proaktiv! A DK-val csak annyi a baj, hogy az MSZP égisze alatt működik. (Van több baj is vele amúgy.) És hát mégis csak necces, ha csóri mezítlábasok törik magukat, adakoznak a saját pénzükből, miközben a nem kicsi pártkassza jó kis maffiás ügyleteket finanszíroz, és ráadásul az is a csóri mezítlábasok pénze. És most úgy néz ki, hogy a csóri mezítlábasok azért dolgoznak ingyér’, hogy aztán az MSZP nevű őskövület, a betokozódott megélhetési politikusokkal netán továbbra is életben maradjon, és továbbra is ugyanúgy zártkörű klubként működve a pártpánzekre hajtson, és lesz@rja a választókat. Nem beszélve arról, hogy a DK is nagyjából ugyanazokból áll, mint a másik demokratikus “szervezet”, amelynek tagjai még egymásra sem kíváncsiak, nem óhajtanak egymással kommunikálni, egymásra figyelni, korszerű eszközöket, módszereket tanulni. Hát ha egymásra is magasról sz@rnak, akkor mégis hogyan akarnak tömegbázist építeni, embereket megnyerni? A DK ugyanazt a megkövült elvet követi, mint apukája, az MSZP: több kicsi, felülről vezényelt, elszigetelt zártkörű klub lesz/van, amelyiknek csak saját kicsi köre a fontos, ahol a pozíciók, az egyéni ambíciók fontosabbak annál, mint hogy egymással összefogjanak, egymásnak segítsenek. Khm a DK izék tk. az MSZP tojásai. Kicsi mszp-fiókák bújnak ki belőlük, de a szülő-nevelő az ősapa MSZP saját képére és hasonlatosságára formálja. Örökíti pl. a “csak hódolat illet, nem bírálat” elvét. (Vigyázat: a mínusz szavazatok engem igazolnak!)
Ezt valóban el kellett olvasnom. Ilyen szempontból nem ismertem a dolgokat és gyanítom, hogy a maga mélységében soha nem is fogok tudni belelátni (nem is akarok). A maffia-hasonlat több mint helytálló, és ha ez így igaz, akkor Gyurcsánnak a legsötétebb, legarcátlanabb, leggátlástalanabb emberrel, emberekkel kell a saját pártjában szembe néznie, a tisztuló harcot megvívnia. Osztom Bartus László véleményét, hogy jobb volna egy új kezdemény, egy más formálódó valami, mint a tódozott-fótozott, a múlt millió sebéből vérző MSZP. Az ember persze a végtelenségig lojális és naiv és hisz abban, hogy az MSZP kicserélődhet, belülről megújulhat, leteheti valahogy múltjának nehéz ballasztját, – mely inkább valós súly, mint büszkeségre érdemes valami -, és akkor eljő a tisztesség, a tisztaság, az új remény és távlatok világa. Egy férges almából nem lesz ép alma, az csak rohad tovább, s mint ilyen Schiller és Proust író uraknak műveik megírásában kiváló ihlető, de csak ennyi és nem több, ami a maga nemében a rothadó alma védelmében bizony nem is kevés. Bartus úr már megint olyan húrokat pendített meg, amelyek fájnak valakinek, valakiknek biztosan, de mindaddig mindez csupán l’art pour l’art viszketés, amíg a valóban fájó döntések meg nem születnek, melybe Puch és a hozzá hasonló háttérben működő maffiózok beleremegnek, összeomlanak és eltünnek. Gyurcsán egymaga egyedül ehhez nagyon kevés, lehet persze a gyufa, mely a tüzet lángra lobbantja, nem tudom, nem látok bele a mélységekbe, bevallom, nem is akarok. Boldog vagyok, hogy ezektől az ügyektől távol lehetek, de mindenképpen felháborít, hogy az MSZP, az a párt, aki mellett mióta felnőttileg élek voksaimat tettem le, ilyen kétes üzelmeket, átláthatatlan korrupciós ügyeket, egyetlen – a maga nemes értelmében vett – baloldali érzelmű ember számára sem vállalható múltat tud felmutatni és lehel ki mind a mai napig magából. Mihancsik Zsófiának is igaza lehet, aki ezt a pártot bűzlőnek nevezte és mégis a demokrácia elveinek – a maga bűzlő voltában is – fenntartójának. Mihancsikkal is egyet értek. Bűzlőn kétes távlatok…
Köszönöm, Bartus úr, hogy megírta..
Hónapok óta írom, és évek óta vallom mindazt, amit írtál.
De: Kiáltozunk a pusztába.
Igen, fel kellene ismerni, hogy az elsődleges feladat a plurális erőtér, a demokrácia intézményeinek helyreállítása, megerősítése lenne szükséges, ahelyett, hogy egy olyan nevetséges pártcsata folyna, ahol az egyik fél már régen lelépett a pástról, a másik meg ott szerencsétlenkedik rajta és a vakvilágba csapkod a kardjával, miközben az egyik vígan döfködi a páston kívülről.
Igen, létre kellene hozni a demokratikus erőtér egységét, egy – történelmi – pillanatra, és el kellene söpörni a a demokratikus páston kívülről csapkodó gazembereket.
Hittel vallom, hogy a Fidesz kinavigálta magát a demokráciából, ezért ma Magyarországon mindenki baloldali, aki a demokrácia talaján áll, a konzervatívoktól a szocialistákig.
Ugyanígy hittel vallom, hogy az MSzP is annak a küszöbén áll, hogy kinavigálja magát ebből a közegből, ha nem képes felismerni, hogy a feladata jelenleg nem az, hogy – nevetségesen – a maga hegemóniaigényét hirdesse, hanem az, hogy minden eszközével segítse a demokratikus erőtér újrateremtését.
Puch László vagy egy tökéletesen alkalmatlan ember, még szürke eminenciásként is, ha nem ismeri fel azt az igazságot, hogy az ellensége ellensége a barátja, vagy annyira torz eszmeiségű silány gazember, hogy cinikusan játszik az ország sorsával.
Józan gondolkodó ugyanis képes felismerni azt, hogy abban a pillanatban amikor kiépül az – Orbán Viktor által annyira óhajtott – egypártrendszer, a biodíszletként felállított virtuális ellenzékkel, az ő pénzcsapjai is végképp elzáródnak, és mindenképpen feleslegessé válik. Életben is csak az fogja tartani, hogy túl sokat tud mindkét félről.
Persze ezt az őscinikust ez sem zavarja majd különösképpen, gondolom már tervezi, hogy hátralévő éveit Nassauban fogja tengetni a Cable beachen, miközben harsányan fog röhögni Simicskán, hogy az életfogytig lesz kénytelen leisztolni a Fidesz finanszírozási igényeinek szolgálatában.
Szóval a maga szempontjából ez egy kiváló felállás.
Az ország pedig beledöglik. Na és?
És igen. Az MSzP nem fogja hagyni, hogy Gyurcsány átalakítsa. Az elitjének túl sok vaj van a fején. Még elolvadna, ha kimennének a napra.
A Demokratikus koalíció pedig – úgy vélem gazdasági és infrastrukturális megfontolásból – bent kell maradjon a pártban, holott intellektuálisan már régen eltávolodott attól a felfogástól, amit az képvisel, és amit képviselni képes.
Hülye egy harc, bár pragmatikus(nak tűnő) megfontolás ez.
A demokrácia térfele pedig üres marad.
Ha nincs összefogás, ha nincs önző módon önzetlen segítség az MSzP részéről arra, hogy – legkésőbb – 2014-ben eltakarítsák a szélsőjobboldali szemetet az országból, törpepártokká marginalizálva őket, akkor évtizedekre berendezkedhetünk egy önkényuralmi kormányzásra, általános nyomorra, mindaddig, amíg egy újabb nemzedék meg nem elégeli az örökös miniszterelnököt és vérrel ki nem zavarja őt mind a történelemből, mind az életből.
Pedig ezt nagyon könnyen meg lehetne előzni.
Ha a – jelenleg egyetlen – (nagyjából) szervezett erő, a 2014. évi választásokra nem hegemón igénnyel lépne fel (amelyet tragikus módon Gyurcsány is megerősített a beszédében), hanem egyenrangú partnerként tekintene minden demokratikus erőre, és – akár a maga erejének a rendelkezésre bocsátásával is – egy választási nagykoalíció megszervezésében venne részt, azzal a céllal, hogy abban a ciklusban konszenzusosan helyreállítsák a demokraták a jogállamot, akkor út nyílhatna arra, hogy a következő kurzusban akár kormányzó erővé nője ki magát.
Így azonban nem marad más, mint egy szerencsétlen törpe, aki óriásnak képzeli és látja önmagát, mert nincs mellette senki és semmi, amihez mérhetné a termetét.
A törpék pedig könnyen a cipőtalp alá kerülnek, mert jártunkban keltünkben inkább előre, mint lefelé nézünk.
Érdeke-e azonban ez a rövidlátó MSzP elitnek? Nem. Ők se a múltban nem voltak, se a jelenben nem képesek perspektivikusan gondolkodni.
Így aztán csak reménykedhetünk, hogy létrejön egy kormányváltó erő (mert a remény hal meg utoljára), ám ennek feltételeit, utolsó gaztetteként, ez az “elit” igen nagy valószínűséggel el fogja játszani.
Kedves “proaktív”!
Azt hiszem igazad van.
Sajnos szerintem soha nem tudjuk meg az igazságot, de a jelek valóban azt is alátámasztják, hogy belülről vitték ki.
Ugyanakkor végérvényesen nem zárnám ki a “Cég”-es verziót sem. A Fidesznek nagyon komoly titkosszolgálati kapcsolatai vannak (voltak és lesznek).
Egy árnyékCég, megfelelő téglákkal a “hívatalos Cégnél” sok ügyes dologra lehetett képes.
Mostmár nem annyira van szükség erre a hálóra, mert pl. ezt a hozzászólásomat is Veled egyidőben olvahatják a “fekete-öltönyös fehéringes” urak és ezzel egyidőben azt is tudják, hogy milyen pénzek mozognak a bankszámlámon, milyen az egészségi állapotom stb.
Üdv. Gábor
Neroka, de hát én is pont ezért javaslom a már meglevő Szocdem. pártot. Annak van szervezete, infrastruktúrája – és tényleg szövetségesként működött az elmúlt években, nem kellene nulláról indulni. Na meg pont Obama választási küzdelme igazolta, hogy az interneten való szervezés és igen: az apró adományok gyűjtése is csodákra képes. Azt meg csak halkan írom, hogy Orbánék ebben a nagy dübörgésben rá fognak lépni jó néhány tyúkszemre, tehát a háttérben szerveződhet egy támogatói kör is. Viszont Gyurcsány több információval rendelkezik, tehát ő tudja, hogy miért nem lép most. Lehet, hogy korai, lehet, hogy tényleg a Kongresszusra vár, lehet, hogy arra, hogy tovább fokozódjon a kijózanodók – tehát a lehetséges támogatók száma.
Egyébként az értelmiség nagyon sokat tett azért, hogy Orbánék hatalomra jussanak: talán ideje lenne az Mszp kormányzásának “tehetségtelen, tunya, stb” minősítése helyett korrekten értékelni, hogy végül is 2006-tól 2008-ig végrehajtottak egy szükséges kiigazítást – világbajnoki teljesítményt nyújtva! 10 %-ról levitték 4 %-ra az államadósságot: és pont az értelmiségnek nem kellene összekeverni az ekkor beütött VILÁGgazdasági válságot az ő tevékenységük eredményével. Bajnai profi módon TARTOTTA, amit Gyurcsány elért – egy igen nehéz helyzetben. De tartotta – és nem elérte! Tehát nem kellene lebecsülni ennyire amit Gyurcsány valóban elért (már a gyógyszerkassza konszolidálásán, a + 1 mrd eurós uniós csatlakozási alkun, stb-n kívül) Ennek elhallgatása, lebecsülése – az Orbánéknak használ: “még mindig ők a jobbak” Egy frászt!
Gyurcsánynak igaza volt az egyik blogjában: “Jobban kormányoztunk és DEMOKRATÁK maradtunk!”
Egyébként meg – ha már senki más nem teszi – meg kell védenem az Mszp-t is.
Az ugyanis nem kizárólag “őskövületekből” és vezetőségből áll, Gyurcsányt például a mezei párttagok vitték be vállukon a hatalomba, tehát igenis van a pártban lehetőség, Gyurcsány tehát nem a vezetők, hanem a tagság miatt marad.
Ráadásul azt azért el kell ismerni, hogy még a vezetőség is követte egy az ízlésüktől igen-igen távol eső liberális úton az ország érdekében, holott lehetett látni, hogy ezzel elveszítik a népszerűségüket – azaz a jövőben a hatalmat. Mégis összeszorították a fogukat és végigcsinálták – az ország jól felfogott érdekében. Vagyis “megcselekedték, amit megkövetelt a haza”
Az már egy egészen más kérdés, hogy a kommunikációért felelős személyek úgy működtek, mintha a fidesz fizetési listáján lennének: ingyen senki sem lehet ENNYIRE hülye! És még most is EGYEDÜL Gyurcsány kísérel meg valamiféle magyarázatot adni (pl a Röpirat az Mszp-ben)
Tudomásul kell venni, hogy az MSZP alapvetően szocialista párt, tehát fő szempontja a kisemberek, bérből és fizetésből élők védelme, tehát nem “megrögzöttség”, ha ezen értékekhez akarnak visszatérni egy liberális ámokfutás után. De még arra is képtelenek, hogy a saját védelmükre azt elkommunikálják. Ahogy a magyar mondás tartja? “Aki hülye, haljon meg!”
ami egy régi görög mondáson alapul: “Akit az istenek el akarnak veszejteni, előbb az eszét veszik el” Pedig a szocialisták mindig is jók voltak az agitációban és propagandában (modern nevén: kommunikációban)
Először tehát ki kellene cserélni a kupiban a lányokat. Aztán lehetne fellendíteni a támogatást. Gyurcsánnyal vagy anélkül, a gyurcsányi úton, vagy másikon. De ez a helyben totyorgás egyre jobban leépíti a renoméjukat.
Szomorúan egyetértek. Az öszödi beszéddel valóban nem az volt a gond, hogy káromkodott, hanem az, hogy elmondta: elég a kispályás harácsolásból és el kell kezdeni dolgozni. Hát nem kezdtek el…
Nem vitatkozva a cikk tartalmával, inkább egy kicsit más szemszögből is rávilágítanék a pártfinanszírozás kérdésére. Emlékezzünk a 2006-ban nyert koalíciós pártok választási ígéreteire. Nagyon lényeges pontok voltak, hogy végre valódi piacgazdaságot építenek, harcolnak a protekcionizmus ellen és a modern Európához csatlakozunk.Kinek nem kedveztek ezek a programok? Elsősorban a mára már milliárdossá lett, kommunizmusból örökölt “kapitalistáknak” és a rendszerváltáskor bizonytalan módon vagyonokra szer tevő “nagyvállalkozóknak”.Ezek az emberek tisztában vannak saját korlátaikkal és azzal, hogy valós piaci körülmények közt könnyen elszállhat a vagyonuk és azzal együtt befolyásuk is. Ők azok akik a Fidesz és a Jobbik nacionalista elképzeléseit támogatják, ha kell elvtelenül is, hiszen nincsenek elveik. Nekik köszönhető az elmúlt évtized jobboldali túlsúlya a médiákban és az, hogy ma már ott tartunk, a kormány ugyan kimondatlanul de ki akarja űzni az országból a konkurenciát jelentő külföldi magánvállalkozásokat és a tőkét. Orbánék az élet minden területén növelik az állami befolyást, ahol tehetik visszaszorítják a piaci viszonyokat.Nem véletlenül támogatják ezt az elképzelést a magyar milliárdosok.Egy esetleges új párt vagy pártok ebből a körből nem számíthatnak pénzügyi támogatásra csak a már megszokott gáncsoskodásra. Nem vagyok pesszimista, ennek ellenére a valódi ellenzéki pártok finanszírozása kérdésében nem vagyok bizakodó sem.
A Bartus írása alapján azt kell mondanom, hogy ha a pártpénztárnok Puch a főcsővezető, és ezt hagyták kifejlődni azok a vezetők, akik még mindíg ott vannak az első vonalban, akkor alkalmatlanok. Persze ez így túl sommás! Gyurcsány már korábban tisztába akarta tenni a pártfinanszirozást, azt hiszem akkor naív volt, ha azt hitte a vezetők támogatni fogják, ki is csinálták. Elég nagy merészség most tőle, hogay ismét meg akarja vívni a harcot, de biztosan felmérte a helyzetet, ha nem akkor…ő sem alkalmas. De ezt kizárom, mint lehetőséget!
Igen azt hiszem az a jó irány, ha az MSZP-n belül elindul az újjászerveződés és majd leveti a burkot magáról az új párt. Nagyon sok ellenérzést vált ki és nem csak a jobboldalon, akár okkal akár ok nélkül.
A Bartusnak meg csak meg lehet köszönni az írást, és ezt én most meg is teszem!
Néróka, kivánom Neked, hogy legyen bőven húsz éved még, s egy se ilyen, mint ez az orbáni!
kekec!
Érdekes problémát feszegetsz a liberális úttal és az értelmiség szociellenességével kapcsolatban.Az értelmiség alapvetően szabadelvű.Ez a liberális nézetük a saját fejlődésük érdekében, nyitottságukból, szabadságszeretetükből adódik. Az SZDSZ az utóbbi három évet leszámítva az értelmiség pártja volt.Ez az értelmiség igencsak rossz néven vette a koalíciós szerződés többszöri durva megszegését az MSZP részéről (elsősorban Sólyom megválasztásának körülményeit és a reformoktól való látványos visszavonulást) és közalkalmazotti rétegének nagyarányú jövedelemcsökkenését. Ami még szomorúbb, a szakmunkástanulók “ösztöndíjrendszerével” a jövő értelmiségének támogatását is elvesztette az MSZP.A most tapasztalható értelmiségellenesség gyökereit az MSZP ültette el. Nem mondom, hogy ezért Gyurcsány a felelős, inkább az őt is hátba támadó “rettenetes” tagság. Nem véletlen, hogy az értelmiség képviselői néhány kivételtől eltekintve most a politikától eltávolodva hallgatnak vagy elhagyják az országot.Nem tudom,a közeljövőben lesz e olyan párt amelyik megtudja szerezni ennek a rétegnek a támogatását, szaktudását?Amíg ez nem sikerül addig nézhetjük a mostani parlament összetételéhez hasonló munkás-paraszt hatalom ámokfutását.
Anonyme értem én, hogy mentegetni próbálod az “értelmiséget”, viszont ezzel nem tudsz eltéríteni attól a véleményemtől, hogy az értelmiségnek a fene nagy önállóságuk hangsúlyozásával, a kormánytól való függetlenségünk bizonyítására balra nagyobbat rúgunk technikával (nézz csak meg BÁRMELY TGM írást!) igenis előkészítette a jobbos hatalom mai tobzódását.
Az értelmes emberek nem dőltek be az orbáni mesketéknek, TUDTÁK, hogy egyszerűen nem igaz, hogy mindenre lenne pénz, csak ellopják, meg az eleve késve kezdett reformokkal az MSZP rárontott a nemzetére (értsd: Orbánra, mint nemzetre) Viszont NEM magyarázták el a kevésbé értelmesebbeknek, akik Kiskegyeden meg ValóVilágon szocializálódtak, és a kérdéseket sem értik.
Iszonyú nagy az értelmiség felelőssége, “az értelmiség árulása”.
És most néznek ki a fejükből, hogy a narancsmámorba züllesztett ország
nagy része rá se ránt a demokratikus ellensúlyok leépítésének, a sajtószabadság elleni támadásnak. Hát persze! Az elmúlt évek arról szóltak, hogy ezek nem értékek, és csak pár vátesz (Debreczeni, Bauer) emelte fel ez ellen a szavát. Még egyszer, mert nem lehet eléggé kihangsúlyozni: a mai helyzetért az “értelmiség” sokszorosan hibáztatható! De nagyon kevés mea culpa hangzik el e tárgyban! Nem csak Gyurcsánytól kell tehát várni önostorozást: bizony kellene hallanom ilyen ostorcsattogást mindenfelől – azaz jobbról is, ha valaki demokratának szeretné még tekinteni magát.
És valóban a kanossza-járás után lehetne a visszanyert hitelességgel elkezdeni végre összefogni – nem pártokért: hanem az országért és a demokráciáért. Egy fecske – egy Gyurcsány nem csinál nyarat! Semmilyen úton-módon.
Anonyme ráadásul az szdsz értelmiségét véded. Mire fel?
Nem a szociktól érkezett a “Mocsár lecsapolása felől nem a békákat kell megkérdezni” szöveg, nem szoci volt az Elszabadult hajóágyú Molnár,
ráadásul kaptak egy olyan miniszterelnököt, akik liberálisabb volt még náluk is.
Reformoktól való “látványos” visszavonulást?! Te jó ég! Mi a francot lehetett volna még csinálni a cociális népszavazósdi után? Horn úr szövege után?
Amikor az Mszp legalább kiállt a veszteség ellenére Gyurcsány mögött, míg az szdsz mint ártatlan kívülálló bégetett? Ha van értelmiségi felelősség, az szdsz-é a legsúlyosabb! Értelmiségi TANULT történelmet, tehát tanult a történelemből. Nem lehet felülről ráerőltetni még előre vivő reformokat sem az országra. Ez utoljára I. Péternek sikerült az oroszoknál, nem véletlen kapta meg a “nagy” jelzőt! Manapság viszont már nincsenek bojár-szakállak!
Kádár fényévekre volt ezek felett! Az új gazdasági mechanizmust évekig készítették elő TUDATI módon, a Dr. Agy rajzfilmekkel. Nem egyik napról a másikra, ráadásul megszorításokkal kutyulva! Ne mond, hogy ezt nem az szdsz, hanem az mszp erőltette. ANNYIRA azért nem hülyék! Jól mondta Gyurcsány: az szdsz reformhanta és reform..(düh, gőg, agresszió?) Értük nem kár, de normális liberálisokra nagy szükség lenne.
kekec !
Én csak egy sajnálatos jelenséget írtam le.Nem akarom én mentegetni az értelmiséget, inkább megértem kiábrándultságukat . Őszintén , mihez kezdjenek magukkal most ebben az országban?.Abban az országban, ahol egy traktoros választást nyerhet egy főorvossal szemben?Nem értékelem le a traktoros teljesítményét de a parlamentben hasznosat nem tud tenni, legfeljebb az így is meglévő demagógiát, populizmust tovább gerjeszti.
Csak egy jellemző példát írnék.A valódi értelmiségiek különböző okokból rengeteget járnak külföldön.Nyelveket beszélnek, látják mi történik a világban.Mit kezdjenek a Magyarországon teret nyert szélsőséges rasszizmussal, antiszemitizmussal, ami, valljuk be, nem csak a jobboldalinak aposztrofált pártok sajátja.Inkább hallgatnak. Sajtószabadság? Tesznek rá, Őket nem lehet korlátozni, azt olvasnak amit akarnak. A rendszerváltáskor Ők voltak előtérben, Ők voltak akik valóban megtették a magukét a szabadságért. Most sokakban felmerül a kérdés, megérte?Újra kockáztassák egzisztenciájukat azokért akik visszaszavazták az egypárt rendszert?És akkor még nem is beszéltem a Fidesz szervezett lejárató kommandóiról.Én azt látom, ez a réteg kiábrándult a politikából, közönyössé vált.
Ami az összefogást illeti, nem akarom magam ismételni.Mindenkinek akinek érték ma a demokrácia össze kellene fogni, politikai elvek mentén ráérünk akkor vitatkozni, ha újra demokrácia lesz az országban!
Ja, Horn szövege. Ahogy Karsai nyilatkozott Horváth Ágnesről és a reformokról az sem volt kutya. Igaz, azt nem fújta úgy a Hír TV és a Népszabi közös egyetértésben.
Hangosan gondolkodom: ha én lennék a fidesz, és félig-meddig legalizált pártpénzekhez szeretnék jutni, mit is tennék?
A határon túli területeken van épp elég magyar milliárdos. Kérnék és bizonyára kapnék is tőlük elég pénzt bizonyos ígéretekért cserébe. Aztán a magyar adófizetők pénzéből megtöbbszörözném az anyaország emlőin csüngők támogatását és ha ennek a pénznek ha csak a felét visszakapom az ottani “elvbarátaimtól”, már jól járt mindenki. Az ilyen mutyizás persze elképzelhetetlen a nemzeti együttműködés rendszerében, de ki tudja? Az ördög sohasem alszik!
Az értelmiség felelősségét nem lehet és nem is kell megkerülni, csak a mértékét kell tudni helyesen meghatározni. Aki az értelmiségnek a felelősségét a társadalom alakításában elviekben és a gyakorlati életben egyaránt kétségessé teszi, az nem zudja kik tartoznak az értelmiségbe. Ez egy szerűen evidencia!
Egy mondat az SZDSZ-ről: ők az egyetlen rendszerváltó párt az elmúlt 20 évben, végül magukat is megdöntötték.
Amikor az értelmiség Antallék idejében tiltakozott a korona totemizálása és a nemzeti pántlikás állam ellen akkor ki állt ki mellettük? Már akkor lehetett tudni, ez az út kettéosztja az országot, jó magyarokra és idegenszívűekre. Akkor mindenki hallgatott!
Egy sokkal jellemzőbb mondat az szdsz-ről a Kultúrszocialista virtusról (bár nem szó szerint, csak a lényeg) Az szdsz a rendszerváltás győztese. Minden elért, amit akart, mindent megakadályozott, amit nem akart. Ugyanonnan egy másik “megragadó” mondat : Magyarország igazi hungaricum: nálunk sikerült a szocializmus összes hátrányát ötvözni a kapitalizmus összes hátrányával.
Kornai a Hiányában elvileg megalapozta a szocializmus gazdasági bukását. Amennyire értem, arra vezette vissza, hogy tényleges, profitorientált tulajdonos hiányában a szocialista vállalatok előtt nem áll kemény korlát, ami egyrészt a termék fejlesztésre, másrészt a költségek csökkentésére ösztönözne.
Elég, ha csak a BKV-ra gondolsz, hogy az előző állítás igazságtartalmát észre vegyed. Korlátlanul dönti az állam a BKV-be a pénzt, amely ennek ellenére egyre elavultabb járművekkel, egyre csökkenő szolgáltatások ellenében egyre nagyobb jegyárakat igényel. Vagy vegyük az önkormányzatokat, amelyek normális korlát hiányában meghiúsították a hiánycél elérését. Miazhogy? Nagyonis!
Orbán mindent maga alá kaparási mániájában MÉG TÖBB állami tulajdont akar – holott ebbe már egyszer bele bukott nem csak az ország, hanem egy egész világrendszer. Szóval: akkor már százszor inkább Gyurcsány, a modernizmusával, a felzárkózásra törekvésével és a nyugati irányával.
Állítsák meg a kelet felé hajókázó kompot! Ki akarok szállni!
Anonyme, teljesen egyetértek. Már amikor a polgári átalakulást és fejlődést jelképező Kossuth címer helyett a koronásat választották – már akkor kisiklott minden. Különös tekintettel, hogy közben összeomlottak a piacaink, megugrott a munkanélküliség: és képesek voltak erre hónapokat áldozni!
A magyar nép akkor a nemzetiesch propaganda miatt választotta az MDF-et. És azóta sem tanulták meg, hogy milyen katasztrofális eredményekkel jár, ha nem szakemberekre, hanem hozzá nem értőkre bízzák az országot. Mert Antall szegény értelmes értelmiségi volt – de a gazdaságról halványlila gőze sem volt! DE senkinek sem a környezetében. Ebben nagyon hasonló a mai Orbánhoz.
MSZDP!!!
Igen a szocdemmel nyerni lehetne,az MSzP szerintem is lejárt lemez az MDF-l,SzDSz-l együtt!
Az ma már mindegy is ,ki mit,hol rontott el,nem szűrték ki maguk közül a régi.szavatosságát vesztett komcsi koloncokat,sőt azok újra és újra a felszínre nyomakodnak!!!
Megrögzött baloldaliként föláll a szőr a hátamon,ha meglátom/hallom Szekeres Imrét,Lendvai Ildikót és társaikat!
De ha holnap el is tünnének a színtérről,többé már nem tudna ez a párt újra hiteles lenni!Az meg nem az ő erényük,hogy a Fityesz még sz@rabbul csinálja….
Gyurcsány még meg tudná szólítani az embereket egy új párt éléről.Még fiatal,sokkal dinamikusabb,mint a megtört öregember OV.
Hajrá Gyurcsány,meg tudod csinálni!!
Nem értem, mert én olyan kis hülye vagyok.
Ma este nézem, 1 € = 271,23 Ft.
A piac, a mindenható piac.
Nem 285, nem, 271.
Nem értem.
Gonoszka, mi a fenét nem értesz azon, hogy a piac méltányolja a manyupoktól maffiózós módszerekkel lenyúlt 3000 mrd-ot, tehát biztosak abban, hogy RÖVID távon hitelképes az Orbán-kormány? Mert utánuk jön ám a cunami!
A hosszú távú államadósság hozamfelára és CDS-e még nem csökkent! Ráadásul ez megint az “akármelyik ujjamat harapom, mégiscsak fáj” tipikus esete. Ami jó a devizahiteleseknek – igencsak rossz hír a GDP 80 %-át megtermelő exportőröknek. Ha csökken a Gdp – ugyanakkora nominális adósság arányaiban többet jelent. Tudod: ahogy a fidesznyikek dicsekednek, hogy I.Orbán és az ő jobbkeze mennyire levitték az államadósságot, csak azt felejtik el megemlíteni, hogy nominálisan közben az a másfélszeresére emelkedett (6ezer mrd-ról 9ezer mrd-ra) Csak éppen a vágtató infláció miatt a bevételek örvendetesen (haveroknak ellenőrizhetetlen módon kioszthatóan)
növekedtek, viszont kreatív könyveléssel sikerült a hiány nagy részét eltüntetni a szem elől. Ebben a hiányeltüntetésben igen nagy segítség volt a kétéves költségvetés- zárszámadás nélkül – örvendetes ráadásként lehetett leszalámizni Torgyánt és az ő pártocskáját is. Az eldugott hiányt hiányt Szapáry úr hazaárulkodásának “köszönhetően” rakattak vissza 2006ban – Gyurcsányt igencsak meglepő módon!. Csak az ezután következő szükségszerű megszorításokért minden hülye Gyurcsányt hibáztatja, nem Szapáryt és a fideszt. Mi ugyanis végig mondtuk, hogy a fidesznek EGY alapelve van: Minél rosszabb az országnak, annál jobb nekik.
Bocsi! Kettő: a hatalom kizárólag csakis Orbánt illeti. Bebebe!
Hát csoda, ha minden fidessest ab ovo hülyének tartunk?
egyébként EGY előadásra még nagyon kíváncsi lennék: amint
Navracsics úr komoly képpel, röhögés nélkül adja elő a többezer éves jogi alapelveket (pl a nullum crimen sine leget, vagy a nulla poena sine leget) – amivel pont szembe menetel az ő vezére irányításával.
Vagy bolcspupunak van igaza: a vastag pofabőr fidesses szabadalmáért sorba állnak a rinocérosz, az elefánt, a (talán) bivaly?!
és mivel a téma végül is a Gyurcsányi út: Gyurcsányt még a jobberek sem tartják (teljesen) hülyének. Tehát vélhetően nagyon is tisztában van azzal, hogy milyen károkat okoz Orbán és az ő jobbkeze az országnak. Előre felmérte, hogy mekkora kármentésre lesz szükség, ha végre eltakarítják őket : tehát bevállalt még egy közutálatos, támadásos 4 évet (legalább). Ez a beszéd nagyjából erről (is) szólt. Ugyanis nem lehet elég sokat hangsúlyozni: a Ratkó korszakosok mostanában kezdenek nyugdíjba vonulni. Amelynek KÉT előre látható következménye lesz:
1. Csökkenteni kell a nyugdíjakat, mert nem lesz elég aktív, aki finanszírozza
(ez a rossz hír)
2. Felszabadul egy rahedli munkahely! Csak nem lesz elég ifjúság, aki betöltse, mert közben elhúzták a belüket boldogabb országokba.
Tehát vagy lemond a magyar a zsigeri piréz ellenességről – és a következő nemzedék mulatt avagy halványságra lesz: vagy tényleg kezdeni kellene valamit a cigányság felemelésével. Az ugyanis, hogy a közép és felsőosztály rakásra szüli adókedvezményért a gyerekeket – valahogy nem tűnik reális alternatívának.
Szóval érvényesül a kínai átok: meg fogunk élni “érdekes” időket !
Én értem, csak kérdeztem. Lényegileg nagy barátaink le se szarják az embereket, csak a pénzük meglegyen. Hogy ez a kisemberektől elrablott , izzadtságos pénz, …. ja a pénznek nincs szaga. Világos, hogy miért nem szóltak a 3000 milliárd ellopása ellen, az ő zsebükbe megy.
Látom, más is látja. :-)
Talán ez az egyik legfontosabb téma ami az elmúlt hetekben felvetődött. Én úgy látom Gyurcsány pontosan tudja mit kell tenni, és teszi is. A cikk alapjában véve kitűnő, de nagyon elkésett. Nem a szerzőre gondolok, de hol voltak ezek az információk, és elhallgatóik az elmúlt években. Miért hagyta a normális sajtó, hogy az egyetlen politikus aki véget akart vetni ennek a tragikomédiának, ilyen csúfos aláztatásba kerüljön és ki az a mi, idézem:” Ezért nem tartjuk jó döntésnek, hogy Gyurcsány Ferenc az MSZP-ben marad” .
Ha valaki háborúra készül, talán kell egy képzett hadsereg.
Én pontosan tudom, hogy a mai MSZP sem nem képzett, sem nem hadsereg. Belül kevesebb az önkéntes katona mint kívül, de képezni csak belül lehet. De azért van, még erő. Azemberek szemébe fújt álompor hatása lassan elmúlik. És megéri mindazokért tenni valamit ami a cikk lényege. A jövőnkért, és a gyerekeink jövőjéért.. Ha valaki a baljós jelek ellenére ennek az élére áll, azt biztatni támogatni kell elsősorban. A második sorban, meg az írástudó fiatalokat kellene locsolgatni, hogy vége van a dizsinek, innentől komoly zenét is kell hallgatni. Hátha lesz egyszer valódi oknyomozó újságírás nálunk is.
2002-ben padlón volt a Fidesz, 3 milliárd adóssága volt, azt nem élte volna túl, ha Puch nyomására autópálya építési lehetőséget nem adnak a legnagyobb Fidesz cégnek, akinek első dolga volt rendezni a Fidesz adósságot.
Nem kérdés, hogy a háttérben mi zajlott. A nagyhatalmú Puch ténykedése alatt odajutott a párt ahova, ő viszont meg sem rezdül. Hm…Szinte mindenkit betámad a fideszes falkavadászat, Puch, az MSZP pártpénztárnoka nyugodt lehet.
Ilyen hülye tutyi-mutyi társaság, mint az MSZP , akinek hivatali ideje alatt a Fidesz választ köztársasági elnököt, ő van kormányon, amikor a Magyar Tudományos Akadémia elnöke elkötelezett párttag(Fidesz) lehet(még Kádár alatt is pártonkívüli volt), őt terrorizálják, tojással és Molotov koktéllal dobálják,
és ezek után ő a véres diktátor, mert az ellenzék sajtója sokkal erősebb és bátrabb. Megérdemli a sorsát ez a bamba faszkalap társaság, nekik köszönhetjük ezt a rémálmot ami most zajlik. Nem kérdés egyébként, hogy amíg Puch egzisztál, addig az MSZP is Fidesz.
Kedves László, tetszett a cikk, de néhány dologra emlékeztetném, ami valszeg elkerülte a figyelmét.
Ezt írja:
Ha abból indulunk ki, hogy egy volt miniszterelnöknek, akiről az a hír járja, hogy maga is milliárdos, adakozásból szednek össze egy sátor bérlésére való összeget, ahol beszélhet, az elég lehangoló. Talán nem tudott róla.
Bizony tudott róla, sőt ő volt a fő tarhás:
Szóval pénzt gyűjtünk a Demokratikus Koalíciónak. Programokra, alakuló ülésre, politikai akciókra.
Az alakuló ülést Budapesten, a XIII. kerületi Szent István parkban felállított sátorban tartjuk. Sátort kell bérelnünk, székeket, hangosítást, stb. Költségeink elérhetik a másfélmillió forintot.
http://kapcsolat.hu/blog/erkolcs_es_penz?action=thread&thread_view=1&comment_id=1104522
Továbbá beidézem Gyurcsány (korábbi?) ars poeticáját, ami köszönő viszonyban sincs a mostani ‘finnyásságával’:
Kinek lesz akkor nagyobb az érdekérvényesítő képessége? Annak aki alkalmazottként százezer forintot keres, vagy aki mögött egymilliárd forint van. Nyilván az utóbbinak. … Nagyon fontos a pénz! Nem hiszek azoknak, akik morálisan akarják megváltani a világot…”
(Gyurcsány Ferenc, 1996, KÁPÉ gazdasági hetilap)
Végül.
Ne feledjük el, hogy ennek a pártnak nagy tehertétele, hogy valóban az egykori MSZMP utódpártja. Lehet harcolni a komcsizás ellen, de tudomásul kell venni, hogy ez állandóan kijátszható kártya lesz ellenük.
Bizony, ez a tehertétel Gyurcsányt is sújtja. A ‘89-es demokrata prominens (ifjú)kommunista (KB titkár) volt a rendszerváltás hajnalán. Karrierjét is egy befolyásos mszmp-s dinasztiának köszönheti. Mitől lenne hitelesebb egy új párt élén?
Érdekes” eszmefuttatás”! Másfél évvel ezelőtt még én is hasonlóra gondoltam! Pedig belülről ismerem az MSZP-t! Csakhogy azért azt a lehetőséget, amelyet a Demokratikus Koalíció platform megalakulása és erősödése jelentett, a szerző kihagyta a sorból! Ugyan valóban meg kell vívni a harcot az MSZP-ben “megbúvó” retrográd erőkkel, de ebben a DK,nak, és GYF-nek most jobbak az esélyei, mint pl egy évvel ezelőtt! De csak az esélyei, és abszolút nincs garancia arra, hogy győzhetnek is az MSZP-ben! És ezt a magyar demokrácia erőinek összefogásnak lehetőségei, sőt szükségessége szempontjából kell vizsgálni! A legjobb az lenne, ha az MSZP radikálisan átalakulna és képessé válna a demokratikus erők összefogásának “motorjává” válni! És ez azt is jelentené, hogy akik erre eddig sem voltak képesek, sőt akadályai voltak, azoknak ki kell válniuk, vagy legalább is a süllyesztőbe kell kerülniök! Csakhogy ez számukra “élet-halál harc”, hiszen politikai tényezőként való megsemmisülésüket jelenti! mellékesen a jólétüket is, hiszen a politikai tisztségük, befolyásuk adta azt is!(ebből éltek jól!!!) Azért egyenlőre nincs más alternatíva, mint a lehető legrövidebb idő múlva “megvívni” az MSZP-ben azt a küzdelmet, amelyet a DK hirdetett! És ennek a “küzdelemnek” a kimenetélétől függ a további lépés sorozat! Van ok a türelmetlenségre, de az elhamarkodott következtetések,döntések nem a JÓ ÜGYET” szolgálják
Előbányásztam, mert a Gyurcsány elleni vadászat megkezdésével újra aktuális lett! Egyébként meg kell állapítanom, Bartus cikke olyan mint az óbor: minél tovább áll, annál élvezhetőbb!