Ronai and Ronai
AMERIKAI

Zsolt Béla: Ars scribendi, vagy vázlat az időszerű újságírás kódexéről 2011. január 25. kedd 17:00 Forrás: Szép Szó, 1936. szeptember

  • Hozzászólások(2)
  • Print Friendly and PDF
  • Betűméret változtatás
Share

- Az interneten kering Zsolt Béla briliáns esszéje a sajtótörvény által sújtott újságírás aranyszabályairól. Hogyan kell írni úgy, hogy az a hatalmasságoknak tetsszen. Kis kézikönyve annyira aktuális, hogy az 1936-ban született, és a Szép Szó-ban megjelent  írás születhetett volna akár ma is. Nincs új a Nap alatt – közreadjuk Zsolt Béla receptjeit.

“Kedves Barátaim, elérkezettnek látom az időpontot, hogy a nyilvánosság elé lépjek évek óta készülő tudományos munkámmal, mely az időszerű újságírás stilisztikai, bölcselmi, taktikai és önvédelmi szabályait foglalja rendszerbe, s remélhetőleg olyan nélkülözhetetlen kézikönyve lesz a magyar zsurnalisztikának, mint a budapesti cím- és lakjegyzék vagy az idegen szavak szótára. Egyelőre csak kivonatosan ismertetem műveim főbb vonásait, mert publikálásával – bevallom, üzleti érdekből – várni akarok az új sajtótörvényig, amikor hitem szerint, ugyanolyan kelendősége lesz, mint a népszerű orvosi tanácsadóknak járvány idején. Ne vegyétek rossz néven, hogy lapotoknak csak vázlatos gondolatmenetét bocsátom rendelkezésére – nem kívánhatjátok tőlem, hogy a bankok és a vállalatok, amelyek ügynökeimnek már megígérték, hogy a könyvből minden osztályuk, fiókjuk és affiliációjuk[1] öt-öt példányra előfizet, azon az alapon bújjanak ki kötelezettségük alól, hogy az Ars scribendihez olcsó pénzért előzetesen mások is hozzájutottak.

Annyit mégis elárulhatok, hogy művem szellemének és szerkezetének mintájául Aretino[2] Hogyan oktatja Pippa prostituált Mona lányát a szerelem művészetére? című dialógussorozatát választottam. Az öreg prostituált szerepét magamra osztottam, a tájékozatlan kis Pippa az a fiatalember, aki filozófiai abszolutóriummal, egy szemeszter Sorbonne-nal, egy kötet verssel és hetven legépelt közgazdasági és szociológiai tanulmánnyal az előéletében rendőri újságíró akar lenni. Művem első fejezetének főcíme: „A vén bértollnok elmagyarázza, hogy kell írni olyankor, mikor nem szabad és nem lehet írni?” Mindenekelőtt azokat a filológiai szabályokat ismertetem, amelyeket az utolsó tizenhat év nyelvhasználata újonnan szentesített. Ezek közül a legfontosabbak:

a) Ne írj le egyszerű tőmondatot, mert az egyszerű tőmondat természeténél fogva egyértelmű jelzőtlen alanyával és jelentő módban használt állítmányával. Ha azt írod: „A kutya ugat”, később hiába kísérletezel állításod átértelmezésével, az állításban foglalt tény nüanszírozásával, konfundálásával vagy visszavonásával. Semmi sem véd meg az általánosítás vádja ellen, s tudnod kell, hogy az általánosításnak vannak a legsúlyosabb közigazgatási és büntetőjogi konzekvenciái. Ha azt írod: „A fehér kutya ugat”, vagy ami még ajánlatosabb: „Némely fehér kutya ugat”, az általánosítás veszélyét lényegesen lecsökkentetted. Még ennél is bátorságosabb a mondatot a határozószavak biztosító szelepeivel ellátni. Majdnem kockázatmentes mondat: „Némely fehér kutya néha ugat.” Még jobb: „Vannak országok Európában, amelyekben némely fehér kutya néha ugat.” Ha semmiképpen sem tudod megállni, hogy bizonyos allegorikus tendenciát vigyél bele állításodba, használd a következő bonyolultabb formulát: „Sajnos nálunk is előfordul szórványosan, hogy némely fehér kutya néha ugat, de mi bízunk a világhírű magyar kutya józanságában, amely az utolsó pillanatban mégis érvényesülni fog.”

b) Lehetőleg ne használj egyszerű bővített mondatot sem. Az összetett mondat arra való, hogy a főmondatban elhangzott kockázatos állítást vagy véleményt a lehetőség szerint közömbösítse. A mellékmondat a főmondat bandázsa. Ha azt írod: „Mi León Blum[3] kísérletét rokonszenvesnek tartjuk”, akkor ehhez a tőmondathoz csatold a következő biztonsági mellékmondatokat: „bár nem vagyunk szocialisták, sőt elvi ellenfelei vagyunk a marxizmusnak és csak addig vagyunk hajlandók a francia kormánynak a jóhiszeműséget előlegezni, amíg tiszteletben tartja a magántulajdon elvét és le nem tér az európai kultúra útjáról”.

Ha azt írod: „A hűtlenül kezelt közpénzért kétségkívül a tanácsnok úr is felelős”, akkor lehetőleg folytasd így: „bár mi sem áll távolabb tőlünk, mint az, hogy a tanácsnok úr egyéni tisztességében és tisztakezűségében kételkedjünk. De akadhatnak rosszindulatúak, akik a nem egészen felderített ügyet kevésbé jóhiszeműen ítélik meg, s ezért van szükség arra, hogy az affér, személyekre való tekintet nélkül a legkönyörtelenebbül tisztázódjék.”

A második fejezet alcíme: „A vén bértollnok elmondja, hogyan kell veszélytelenül bírálni és dicsérni”.

Ha az az újság, amelynél dolgozol, nem az elégedett, napos oldalon élő közösségnek íródik, a vállalat üzleti érdeke, hogy kielégítsd közönséged gravaminális[4] igényeit. Ebben az esetben elkerülhetetlen, hogy meg kell bírálnod olyasvalakit is, akitől félni kell, s akivel az opportunitás azt parancsolja, hogy jó viszonyban kell lenni. Ilyenkor a legbiztosabb módszer:

a) Abból kiindulni, hogy a miniszterelnök, aki az ország új honalapításával van elfoglalva, bizonyára nem is tud arról, ami történik, s ha tudna róla, semmi esetre sem azonosítaná magát vele.

b) Célravezető, ha magát a szakminisztert, a magas rangú főtisztviselőt vagy fontos politikai tényezőt is elkülöníted az ügytől, s a sérelmes rendelet vagy intézkedés kibocsátásáért felelőssé teszed a lélektelen bürokráciát, amely elvesztette minden kapcsolatát az élettel.

c) Még veszélytelenebb módszer magát a bürokráciát is elkülöníteni, s leszögezni, hogy a sérelmes rendelet vagy intézkedés a párt bizonyos nyugtalan és felelőtlen elemeinek agyában fogamzott meg, viszont te bízol benne, hogy a miniszter, aki az élet embere, s a miniszteriális urak, akik szakemberek, rövidesen amúgy is be fogják látni, hogy a gyakorlatban az effajta abszurdumok keresztülvihetetlenek.

d) A legveszélytelenebb formula legalább is még egyelőre, a láthatatlan demagógia és a külföldről beszivárgott agitáció mérgének tulajdonítani bizonyos kormányzati, közgazdasági és közigazgatási tüneteket, hozzátéve, hogy ezek a tünetek csak elvétve fordulnak elő, átmenetiek és sohasem válhatnak igazán veszélyesekké, mert az ezeréves alkotmány a magyar társadalmat immúnissá teszi minden szellemétől idegen külföldi infekcióval szemben.

e) Kényelmes és hatásos verzió bizonyos erőszakos jelenségekkel szemben az idegenforgalomra hivatkoznunk, amely harmadik exportiparágunkká lépett elő, amelyen végzetes sebet ejthet, ha éretlen suhancok Hitlert éljenzik az Oktogonon.

j) Velünk barátságban élő nagy nemzetek bírálásának legbeváltabb formulája „Elismerjük Mussolini történelmi érdemeit, amelyekkel formálisan újjáteremtett Olaszországot, de a Duce szavait idézzük, amikor azt mondjuk, hogy az olasz narancsfát nem lehet idegen talajba átültetni.” Ugyanez német vonatkozásban: „A legelfogultabb ellenfél sem tagadhatja, hogy Németország Hitler uralomra jutása óta visszanyerte vezető szerepét és tekintélyét a kontinensen, mindamellett meg kell állapítanunk hogy egyes jelenségek, mint például az árjatörvény is, annyira a német hagyományokban és a német természetben gyökereznek, hogy hozzánk átplántálva ellentétbe kerülnének az ezeréves magyar hagyományokkal és jogfejlődéssel.”

g) Gyakran megtörténik, hogy az újságírónak váratlanul dicsérnie kell azokat,  akiket eddig a fenti módszerrel támadott – egyszer a lap speciális gazdasági érdekei, máskor az úgynevezett hazafias érdek parancsára. Az újságírónak úgy kell megoldania feladatát, hogy az olvasó ne hökkenjen meg, mert máról holnapra kedvező színben tünteti fel azokat, akiket eddig kártékonyakká, ellenfelekké deklarált. Erre az esetre ajánlom a következő szöveget: „Lapunk rendeltetéséhez mérten minden időben szigorú kritikával ellenőrizte a kormány ténykedéseit, bár sohasem volt kenyerünk a minden áron való ellenzékieskedés és mindig szenvedélymentes tárgyilagosságra törekedtünk. Sohasem csináltunk titkot abból, hogy Z. miniszter személyi kiválóságait és tehetségét nagyra becsüljük, ha mindjárt sokszor nem is értettünk vele mindenben egyet. Ez azonban nem jelenti, hogy amikor valóban a nemzet egyetemének használó közérdekű munkát végez, ellenzéki álláspontunk fenntartásával ne álljunk be a helyeslők sorába. Ez a legújabb intézkedése is meggyőzött bennünket arról, hogy ha a miniszter valóban csak saját intenciói szerint cselekedhetnék, ha nem kellene állandóan tekintettel lennie a politikai okvetetlenkedőkre – szóval, ha hagynák szabadon dolgozni, akkor megvalósítaná azt a ragyogó programot, amelyet hivatalba lépésekor megcsillogtatott az ország előtt.”

Ha úgynevezett hazafias érdek követeli a dicséretet – például államférfiak külpolitikai utazásai esetén: „Tegyük most félre a belpolitikai ellentéteket, amelyek a hétköznapokon a részletkérdésekben elválasztanak bennünket egymástól. Ilyenkor nincs különbség magyar és magyar között, mert ha itthon más és más módon akarjuk is ugyanazt: a jobb magyar jövőt, a határokon túl megszűnik minden osztály- és felekezeti különbség. A miniszterelnök ma teljes joggal képviseli Rómában (Berlinben) az egységes magyar társadalmat.”

Nagyon bevált módja még a lojális hazafiasság indirekt bizonyításának a magyar melléknév minél gyakoribb használata minél több főnév mellett. Magyar búza, magyar bor, magyar asszony, magyar ló, magyar juhászkutya, magyar ég, magyar józanság, magyar tisztesség, magyar végzet, magyar testvér stb. !

h) Pótlólag, mint nem elsősorban lényeges, inkább az üzleti és utcai kelendőség szempontját szolgáló tanács: lehetőleg illesszen bele minden világeseménybe, amely a közönség érdeklődését leköti, valamilyen magyar motívumot. Jó ötlet német Nobel-díjasokról, amerikai olimpiai világbajnokokról, királyi metreszekről kimutatni, hogy magyar származásúak. Kitűnő, első oldalra való kora délutáni cím: „Budapesti viceházmester volt 1921-ig a bosznabródi hétszeres kéjgyilkos.”

Harmadik fejezetem címe: „A vén bértollnok elmagyarázza, hogyan kell a tényeket értékelni vagy diszkreditálni, az igazságot és a hamisságot adagolni”.

a) Ha a Balkánon, Dél-Amerikában vagy Kisázsiában akár választáson győz a jobboldal, akár puccsal vagy ellenforradalommal a fasizmus, ezt a tényt úgy kell értelmezned, hogy a nemzeti eszme nemcsak nálunk, hanem mindenütt a világon előretört, s a nemzeti eszme előretörése automatikusan sietteti a magyar revindikációk[5] megvalósulását is. Ha például Chilében elkergetik Don Perez baloldali demokrata elnök rezsimjét, a Hargita valamivel közelebb kerül Magyarországhoz.

b) Ha a választáson győz a baloldal, rá kell mutatnod azokra az érdemekre, amelyeket mi, ellentétben a nyugati államokkal, a polgári kapitalista rend védelmében szereztünk, hasonlóan, mint valamikor, százötven éven keresztül a török ellen.

c) Ha egy külföldi országban a kartellek elhatalmasodnak, vagy a bankok megtartják a betevők millióit, rá kell mutatnod arra, hogy a mi antikapitalista kormányunk mennyit tett eddig a nagytőke és a kartell szarvainak letörésével a kisemberek érdekében.

d) Ha a fasiszta Olaszország legyőzi Abesszíniát, ahol az abesszinek évezredeken keresztül történelmi jogon saját kultúrájuk, vallásuk, szokásaik szerint éltek, ünnepelned kell a civilizáció előretörését a sötét Afrikában. S ha a legyőzött abesszinek időnként megkísérelnek síkra szállni elfojtott nemzeti szabadságuk védelmében, részletesen be kell számolnod arról, hogy a civilizáció ellen feltámadt lázadók milyen bestiális terveket kovácsoltak, hogy a civilizáció jóvoltából szerencsére elnyerték méltó büntetésüket az addisz-abebai fákon és a máról holnapra a földből elővarázsolt, villanyvilágítás, központi fűtéses erődítések árkaiban.

Viszont,

a) ha a baloldal győz a külföldi választáson, írd meg, hogy a választás tulajdonképpeni organizátora valójában Kun Béla volt.

b) Ha a polgárok, intellektuelek mozgalmat kezdenek a diktatúra ellen, írd meg, hogy a szervezkedést moszkvai pénz táplálja, s maga Kun Béla személyesen hozta a pénzt Koppenhágán keresztül, nagy vörös zsákokban.

c) Ha egyes külföldi országokban a munkások béremelésért sztrájkolnak, írd meg, hogy az ország a kommunizmus küszöbén áll. Kun Béla már meg is érkezett, a főváros legelőkelőbb hoteljéből irányítja a sztrájkot, de ettől függetlenül esténként frakkot ölt, pezsgőt iszik, és kaviárt eszik.

d) Ha egyes külföldi országok határain elfognak egy síbert, aki valutát vagy aranyat akar kicsempészni az országból, akkor írd meg, hogy ebből az országból menekül a tőke, mert bizalmatlan azzal a kormányzattal szemben, amelynek valójában Kun Béla áll a háta mögött.

Sokat tanulhatsz, fiam, a most folyó spanyol polgárháborúból, amelynél didaktikai célokra alkalmasabbat öreg mestered nem talál a sajtó egész történetében. Mindenekelőtt:

a) Azt a tényt, hogy a spanyol kormány, ahogy ezt az összes budapesti napilapok február 19-iki számában olvashattad, általános, titkos választójoggal összeült parlament többségéből alakult, el kell hanyagolnod.

b) El kell hanyagolnod azt a tényt is, hogy a választást, amelyből a mai kormány kikerült, még csak nem is a baloldal irányította, hanem a mai ellenforradalom szellemi inspirátorának, Gil Robles-nak kormánya.

c) El kell felejtened és el kell felejtetned olvasóiddal azt a tényt, hogy a spanyol kormány, amelyet baloldali liberális lapoktól a hitlerista félhivatalosig általában vörös kormánynak neveznek, hét polgári miniszterből és két tábornokból áll.

d) Nem szabad tudomásul venned azt a tényt, hogy a szabadon választott spanyol Cortez négyszáz tagja közül mindössze kettő kommunista – mert különben az egész vörös legenda összedől.

e) Figyelmen kívül kell hagynod azt a tényt, hogy a demokratikusan megválasztott alkotmányos és polgári spanyol kormánynak esze ágában sem volt fegyveresen felkelni azok ellen a tisztek ellen, akik letették a kezébe a köztársasági esküt.

f) Azt a tényt, hogy a fasiszta ellenforradalom a március óta céltudatosan készülődő professzionista katonaság fegyvereivel máról holnapra orvul rátámadt a földeken, a gyárakban, a boltokban és az irodákban dolgozó civilekre, úgy kell beállítanod, mint a szorongatott nemzeti gondolat védekezését a baloldali terror ellen.

g) A tiszta polgári kormány önvédelmi harcát bolsevista támadó harcként kell feltüntetned: a fajtiszta spanyolokból álló polgári és munkástömegeket nemzetközi hordákként – ezzel szemben a szaracénokból és az idegenlégió fegyenceiből kikerült fasiszta csapatokat a nemzetközi eszme nemzetközi hőseiként. A vörösök kegyetlenségeit természetesen szerinted is Kun Béla démoni erejének kell sugalmaznia – ezzel szemben azonban mégsem tanácsolom, hogy kíméld a fasiszta csapatok sorában valószínűen vitézül harcoló Kiss Bélát, a cinkotai hétszeres nőgyilkost, aki tudvalevően idegenlégionista. Az ő ünneplését azért nem javallhatom még ma is, mert akadhatnak egyesek, akiknek az a véleményük, hogy Kiss Béla a demokrácia ellen folytatott hősi harcaival sem tudja levezekelni régi bűneit.

Kedves Barátaim, egyelőre csak ennyit árulok el készülő művem titkaiból. Azt hiszem, okosan tettem, hogy ebben az ismertetésben elsősorban példákkal operáltam, mert minden elméletnél többet árulnak el abból, amit könyvemmel el akarok érni. Remélem, ti is, olvasóitok is el fogjátok ismerni, hogy művem hézagpótló lesz, s alkalmas arra, hogy a sajtó és a készülő sajtótörvény között megteremtse a tökéletes összhangot és megszüntesse az újságíró és a hatalom között szórványosan még ma is előforduló súrlódásokat. Nem tagadom, hogy művemmel üzleti céljaim is vannak, s a levelem elején említett előfizetéseken kívül a könyv borítékoldalainak hirdetési jövedelmétől is sokat remélek. Végső erkölcsi és anyagi célom azonban az, hogy a könyvet kellő honorárium fejében felajánljam Antal István dr.-nak, a legújabb kori sajtóelmélet és sajtógyakorlat úttörő egyéniségének, aki bizonyára alkalmasnak fogja tartani arra, hogy alapjául szolgáljon az új magyar újságíró Dienstreglamának.

Kartársi üdvözlettel: Zsolt Béla”


[1] Érdekkörükbe tartozó cég

[2] Aretino, Pietro (1492-1557) erotikus műveiről ismert olasz színműíró

[3] Leon Blum (1872–1952) francia szocialista politikus, a népfront-kormány miniszterelnöke (1936–1937)

[4] gravaminális: sérelmi (politika)

[5] Revindikáció: visszakövetelés

VN:F [1.9.3_1094]
Értékelés: 4.5/5 (2 szavazatból)
VN:F [1.9.3_1094]
Értékelés: +2 ( 2 szavazatból)
Zsolt Béla: Ars scribendi, vagy vázlat az időszerű újságírás kódexéről, 4.5 out of 5 based on 2 ratings

  • Hozzászólások(2)
  • Print Friendly and PDF
  • Betűméret változtatás
Share

2 Reader’s Comments

  1. Egyszerűen fantasztikus – sajnos :((

    VA:F [1.9.3_1094]
    Értékelés: 0 (0 szavazatból)
  2. Ma is megírhatta volna. Az ember nem változik.

    VA:F [1.9.3_1094]
    Értékelés: 0 (0 szavazatból)
KOHÁNYI TÁRSASÁG LÉPJEN BE!
AP VIDEÓ - HÍREK A VILÁGBÓL
AP VIDEÓ - HÍREK A VILÁGBÓL
Szabad Magyar Tv
Szolgálati közlemény

Felhívjuk vendégbloggereink és olvasóink figyelmét, hogy az alábbi vendégblogok némelyikének legfrissebb posztjai, ill. linkjeik technikai okokból, rajtunk kívülálló, a WordPress.com által bevezetésre kerülő változások következtében nem jelennek meg. Ezért az érintett blog-dobozkák egyelőre üresek. A probléma megoldásán az AN munkatársai dolgoznak. Addig kérjük a bloggereink és olvasóink megértését és türelmét.

Áthidaló megoldásként, a helyzet rendeződéséig itt is felsoroljuk a kárvallott blogok linkjeit, hogy olvasóik mégis el tudják őket érni az AN-ről is:


Az AN szerkesztősége.
2015.03.23.

RSS e-Vitae
RSS kanadaihirlap
RSS torokmonika
Videók

videos