Budapest – A Népszabadság szerkesztősége mai címlapján jelzi álláspontját: az új médiatörvény hatálybalépésével Magyarországon megszűnt a sajtószabadság. Ezt föltüntettük az Európai Unió további 22 hivatalos nyelvén is, hogy mindenki értse. Rendkívül súlyos mondatról van szó, olyanról, amelynél súlyosabbat az elmúlt húsz évben ez a lap nem írt le, és olyan tiltakozó módszerről, amelyet ez a szerkesztőség még sosem választott. Eljárásunk indokolásra szorul – olvasható a lap online kiadásának címlapján. Az Amerikai Népszava egyetért, és csatlakozik: következő heti nyomtatott lapszáma hasonló címlappal jelenik meg.
Meggyőződésünk – folytatódik a szerkesztőség által jegyzett írás – , hogy a médiatörvény minden hangzatos jelszava ellenére valójában a Fidesz-KDNP vezette kormány autoriter törekvéseit szolgálja azzal, hogy megteremti a lehetőségét a velük ellentétes véleményen állók megzabolázásának, megbüntetésének, végső soron akár a tönkretételüknek. És bár most mindenki fogadkozik, teszi ezt például a médiahatóság egyik tagja, aki arra hívja föl a figyelmet, hogy ők majd jól és méltányosan élnek a bírság lehetőségével, teszi ezt a Fidesz egyik vezető kulturális szakembere, aki arra utalt (bár ki nem mondta), hogy politikai véleményért nem fognak bírságokat kiróni a lapokra, de hogy ha ez mindössze félreértés, akkor minden hazai és Magyarország rendszerváltás utáni történetében eddig nem látott méretű és minőségű nemzetközi tiltakozás ellenére miért nem vették ki a törvényből ezt a passzust?
Így aztán ma a médiahatóság kizárólag fideszes emberei bármilyen indokkal és bármilyen ürüggyel – azért például, mert kiegyensúlyozatlannak tartják ezt a cikket vagy csak nem tetszik nekik, hogy pártjukhoz tartozó vagy az ő védelmüket élvező emberekről írtunk, holott a valóságot – bírságot vethetnek ki a szerkesztőségre, amely aztán ismétlődés esetén elérheti alkalmanként a 25 millió forintot. A lap bírósághoz fordulhat, kérve a büntetés felfüggesztését, majd pereskedhet az igazáért. De milyen alapon dönt majd a bíróság például a büntetés felfüggesztéséről? Nem tudhatjuk. Vagy felfüggeszti, vagy nem. Csupa-csupa megengedhetetlen „vagy”: a médiahatóság vagy él ezzel a lehetőségével, vagy nem, vagy olyan bírságot szab ki, amelynek kifizetése rendkívül súlyosan, végzetesen érintheti a szerkesztőséget, vagy nem, a bíróság vagy felfüggeszti a bírságot, vagy nem. Ez garanciának meglehetősen kevés egy olyan országban, ahol eddig mindenféle bírság nélkül is megvolt a lehetősége annak, hogy bírói úton bárki elégtételt kapjon a sajtó által okozott sérelemért. És ehhez még csak külön hatóság sem kellett. Meg médiaombudsman sem, aki most egy személyben a médiahatóság elnökének tartozik majd beszámolóval, és kénye-kedve szerint indíthat eljárásokat bármelyik szerkesztőség ellen: ha éppen olyanja van, akkor bármilyen üzleti dokumentumot bekérethet, ha azt nem adják át, a bírság már 50 millió forint is lehet. Vagy indít eljárást, vagy nem. Vagy kiszab büntetést, vagy nem. Vajon miért biztosít ilyen lehetőséget a médiatörvény, ha nem azért, hogy ezzel élni is lehessen? És ha élni lehet vele, akkor miért ne élnének?
Mindez így együtt fenyegető kardként lebeg a magukra valamit adó sajtótermékek feje fölött.
Mindeközben igenis adnia kell magára annak, aki a ma valóságát akarja láttatni. Hiszen láttat egy világot a kormány, amit jól érzékeltetnek a járomba fogott közmédiumok műsorai: ebben a világban rend van és közbiztonság, ebben a világban megvédik a nyugdíjakat, Schmitt Pál a világ egyik legautonómabb személyisége és ez a médiatörvény „igazi európai szabályozás”. Mi azonban inkább azt a világot láttatnánk továbbra is, amelyben élünk. Ehhez makacsul, konokul ragaszkodunk. Még a címlapunk egyetlen információ köré szervezésével is, ha az életbevágó közlést tartalmaz: Magyarországon megszűnt a sajtószabadság. De elpusztítani nem tudják.
Egy teória a szólásszabadság korlátozására.
A Fidesz vezette magyar kormány korlátozni próbálja a médiák, sajtók, szólásszabadságát! Vajon miért? A válasz: Magyarország január 1-től fél évig betölti az Európa soros elnöki posztjának címét. Mivel ebben az időpontban a világ figyelme országunk felé irányul, nem jó ha azt látják, hogy Orbán Viktor miniszterelnöksége alatt súlyos problémák, viták kerülnek a felszínre. Január 1-től a kormány jogszabályokat hozott létre a sajtó szabályozására, a köztévéket központosították. így egységes híreket láthatnak az emberek, hogy nagyszerűen működik minden, nincs ok az elégedetlenségre. Megnyugodhat a nemzetközi közvélemény is, hogy nálunk demokratikusan működik a sajtó. Orbánék törvényeket hoztak a szólásszabadság korlátozására, amelyben hatalmas bírságok szerepelnek az olyan médiák ellen, akik kritizálni merik a kormány tevékenységét. Valószínű, hogy fél évig nem lesznek komoly bírságok, de a céljukat elérik azzal, hogy lebegtetik a pénzbüntetések lehetőségét, és ezzel megakadályozzák az ellenzéki, semleges médiák, szabad véleményének nyilvánosságra hozatalának való jogát. Fél év után visszamenőleg elképzelhető, hogy sokaknak kell majd hatalmas összegeket befizetni.
Megoldás: Amíg mi vagyunk az Európa Unió soros elnöke, minél több figyelemfelkeltő demonstrációt kell tartani a szólásszabadság védelmének érdekében, és a diktatúra kialakulása ellen!
Gyakorlatilag befejeződött a totális hatalomátvétel, következik a politikai ellenfelekkel való leszámolás. Aztán sorra kerülnek a szőkék, barnák, soványak, kövérek, és így tovább. Csak az maradhat meg ideiglenesen, aki kritika nélkül szolgál! A demokráciának úgy lett vége, hogy jóformán el sem kezdődött! Mától mindenki nagyon gondolja meg, hogy mit ír le! A tartótisztek már nem berendelnek, hanem az Internet előtt ülnek és figyelnek; aki kritizál, saját magáról ír jelentést. Nincs szükség már Optima írógépekre, lyukasztókra, irattartókra… az anyagok mappákba, szerverekre kerülnek, amit megkapnak a házmesterek, a mindenkit kiszolgáló, hithű, végrehajtó házmesterek! A történelem ismétli önmagát! Ismét beköszöntött az Orwelli világ!
1956-ban az emigrációt választottam mert a szabadság elfojtását, a szólás-szabadság elfojtását nem tudtam volna tovább szó nélkül elviselni. Két oldalról kell védeni a médiák szabadságát: A média azzal, hogy mértékkel, igazi értékekkel dolgozik és a hatalom azzal, hogy tolerál. “Pan metron ariston”
mondták a görögök, mert minden mértékkel jó. Szomorú, hogy Venezuelaval hasonlítanak össze bennünket, ahol most szavazták meg a kubai mintára szabott cenzura-törvényt, de V.-ban tizenkét éve ugyanaz a kormány van és Kubában 54 éve…. Ez a mi perspektívánk?
A sajtószabadság korlátozása – de legalább is az erre való törekvés – mint egy jó lakmusz papír mutatja a kormányzó párt félelmét. Félelmét minden, jogos, vagy kevésbbé indokolt kritikától, amellyel szemben érvelni kellene. Erőt fitogtat, és közben retteg. Ha nem így lenne, akkor nem harcolna, hanem ünnepelne. Ha elfogadottságában, igazában meggyőződött volna valaha, akkor fürödne a nép feléje irányuló szeretetének különféle megnyilvánulásaiban. E helyett az emberek félnek, lapítanak, nem mernek megnyilvánulni. De mitől, kitől? Mit veszthetünk?
Sokat! Ha ma elvehetik az egyik legalapvetőbb jogunkat ahhoz, hogy azt mondjunk és gondoljunk, amit akarunk, ha kifejezetten agymosási kísérlet alanyainak tekintenek, ha egyáltalán feltételetzik rólunk, hogy az önálló gondolkodásra és cselekvésre képtelenek vagyunk, és a sajtó útján egyoldalúna befolyásolhatnak, akkor nagy a baj. A sajtósszabadság elvétele egyszerre a jele annak, hogy a hatalom retteg a véleményformáló, önálló gondolatokra képes személyiségektől, akik kritikusai lehetnek, ugyanakkor az árulkodó jele annak, hogy céljait nem a meggyőzés, hanem a tömegmanipuláció eszközével kívánja elérni. És majd a szájjártó péterek megmondják, hogy mi a tuti, és akkor azt nekünk úgy is kell gondolni, érezni.
A sajtószabadság versus cenzúra “módszertani ellentétben” – a technika mai állásánál – a cenzúra egyértelműen vesztésre áll. Nincs az a személyi feltéterendszer, nincs az a tecghnikai felszereltség, amely a szabad gondolat széleskörű – azt ne mondjam: szélessávú – terjesztését meggátolhatná. Akkor pedig nevetséges erölködés.
Csak ne érezném az egész mögött a feneketlen és kicsinyes bosszúvágyat!
http://bizinformation.ca/www.nepszava.com
sajnos csak 19% magyarorszag latogatottsaga, es 81% a kulfoldon eloke. azok akik ki tudnanak menni oklot razni nagyon kevesek…
tobb reklam kellene nepszava.com-nak.
pkorodi, a csapos kommentjére: Orbánnak / fidesznek legfeljebb a jobbiktól van félnivalója. Egyébként nem a félelem vezérli, hanem a bosszú kéjes érzése. Ez is egy eszköz arra, hogy a néhai balliberálisokat tökéletesen földbe döngölje. Hiszen ők az utóbbi 8 év alatt bizonyították, hogy tőlük félnie nincs oka egy szemernyi se. Csakis a bosszú vezérli, nem tud leállni.
A jobbikot meg vagy megvásárolja (ha még nem tette), vagy a jobbik tényleg lángba-vérbe borítja az országot, hiszen már hadgyakorlatokat tartottak 8 év alatt folyamatosan.
A király meztelen!
Valaki merje már kimondani, hogy OV nem tud mit kezdeni a hatalmával, rögtönöz, kapkod, rombol. Nyolc éve volt arra, hogy új, megfelelő szakértő gárdát összegyűjtsön, de erre nem volt képes, maradt a régieknél, akik már egyszer leszerepeltek. Szinte minden szinten leváltanak mindenkit, beteszik az elkötelezett, megélhetési pártkatonákat. A szakértelem nem követelmény, csak ne mondjon ellen, csináljon meg bármit, amit kérnek tőle. Lásd Schmitt Pál helyesírási botrányát. OV körülbástyázza magát törvényekkel, sajtószabadságot megszünteti, a köztévéket összevonja, a legfontosabb posztokra évekre bebetonozza a leghűségesebb embereit. Hosszabb távra tervez, igaz nem gazdaságilag, hanem hatalmilag, hiszen, ha nem is nyer a Fidesz a legközelebb, akkor is ott lesznek a pártkatonák, akik betesznek az új kormánynak. Ez megy már nyolc éve, és ez fog menni, amíg OV nem vonul ki a politikából. Magyarország addig nem fog előre jutni, amíg a két nagy párt nem tud legalább egy, két fontos témában összefogni, amik átívelnek kormányzási ciklusokat, nem lehet mindig elölről kezdeni mindent, és leváltani mindenkit. OV azért erőlteti a kettős állampolgárság megadását, mert reméli, hogy így növeli a szavazóbázisát. Csak azt felejti el, hogy már a kinti magyarokat is megosztotta, összeugrasztotta. Magyarországon egyre többen kezdik látni, még a Fideszre szavazók körében is, hogy a hatalmon lévő OV és csapata, a nagy beszédeken kívül nem ért máshoz!
A király meztelen!
FEGYVERBE! (egy ideig, még csak átvitt értelemben).
Egyperces csönd jön!
http://kephost.hu/share-716F_4D231688.html
http://www.youtube.com/watch?v=agWPV4-Ul08&feature=related
Tisztelt aaa,
szivesen irnank ezekrol a felvetelekrol. Kernenk hozza exkluziv informaciokat. nepszava@nepszava.com .