„Mert ugye milyen egyenlőtlen az, hogy az ALDE nem engedi meg a magyar kormánynak, hogy kifejtse álláspontját a médiatörvény ügyében… Nem így gondolod?”
A liberális frakció meghallgatása az Európai Parlamentben a magyar médiatörvény ügyében. Józsi, a lelkesmodoros ifjútörök kérdező, aki állítása szerint „besegít” a magyar állandó képviseleten a sajtóügyekbe, nagy barna Bambiszemekkel néz, toporog zsebre dugott kézzel és vigyorog.
Válasz gyanánt én is. Hogyne öregem, persze, egyenlőség, haddnesajnáljalak, a tudjátokmiteket. Mindent a sajtószabadságért.
Később persze kiderül: az ALDE kiküldte nekik a meghívókat, be is jöhettek volna, de nem akartak, mert nem a pulpituson ülve, hanem a pórnép hallgatósága közül felszólalva fejthették volna ki álláspontjukat, az meg derogált nekik. De természetesen a sajtó felé ebből már az jött le, hogy azok a szemét liberálisok szónokolnak a vélemény szabadságáról, közben pedig nem engedik be a kormányt. Szóval nem is úgy történt, meg nem is azt mondták, vagy mégse… Aztán meg elszólták magukat, Polner Gergely, az elnökségi szóvivő csak kikottyantotta, hogy tulajdonképp bemehettek vóna, de ők büszkén nem akartak.
De lehet, hogy jobb lett volna, ha egyáltalán nem szólalnak meg: a magyar fideszes európai parlamenti képviselők közül Schöpflin Györgynek jutott a kellemes feladat, hogy a meghallgatáson kifejtse álláspontját (s ezt később az euractiv.com-nak bővebben is bemutassa): szerinte az újságírók nem határozhatják meg, hogy mi áll a köz érdekében, a hatalmat nem ők gyakorolják, ezért nem számoltathatók el. A médiatörvény körüli vita, a külföld bírálata sérti a magyar közvéleményt, ezáltal erősíti az euroszkepticizmust és szélsőjobbot: a nyugati sajtó nem tisztelettel és egyenlőséggel tekint Magyarországra; kedvét leli abban, hogy a magyar baloldal a Fideszt hiteltelenné téve akar politikai tőkét kovácsolni a médiatörvényből. A baloldal így magának is árt.
Mindez kétségkívül befogadó, európai, nyitott gondolkodásra vall – mint ahogyan azt a következő megszólaló is kifejtette: elég öreg hiba minden, a magyar kormányt érintő kritikát magyarellenesnek titulálni, ezt úgy hívják, hogy populizmus.
Szerencsére a magyar kormány még nem azonos a magyar állampolgárokkal – vagy mégis? Joseph Daul, a néppárti frakció (amely képviselőcsoportban a fideszes magyar képviselők is ülnek) vezetője tegnapi össze-vissza nyilatkozásának sikerült egészen tiszta képet adnia a saját frakciójában lévő munkamorálról is: az összetétel nagyon vegyes, van itt neoliberálistól kezdve a keresztény-szocialistán az euroszkeptikusig minden. Nincs emiatt (sem) egység, nincs fegyelem, mindenki a saját feje után megy. (Orbán viselkedése is jól illik ebbe a zűrzavarba: magasról tesz a Bizottságra és a Parlamentre egyaránt. A jól szervezett brüsszeli ügymenet és a hatalmas apparátus segítségével egyébként sem tudna nagyot hibázni. Ő a Tanácsra fókuszál, ahol kedvére tetszeleghet az összegyűlt európai miniszterelnökség előtt kétharmadjával és forradalmasított fülkéivel.)
Daul egyébként jó csóka, csak nem elég erős kezű, és szerintem már tele a töke a magyar fideszesekkel.
Itten van a többségében konzervatív kormányok irányította Európa, az EP, Bizottság és a Tanács elnöke is konzervatív, lehetne csinálni, van probléma elég, ez a Viktor gyerek meg pattog itt a kétharmadjával, gyártja a feszkót meg a tényleg gáz törvényeit, Merkelnek is elege van már belőle, s ezek után azt várja, hogy én védjem meg, gondolá Daul. Oké, megvédem, végül is frakciólojalitás is van, vagy miafrász, de mit is akartok, mit mondjak? Jólvan mondom, de csak óvatosan:
“Az Európai Parlament néppárti frakciója ismételten megerősíti a szabadságjogok védelme iránti elkötelezettségét, beleértve a sajtószabadság tiszteletét. Egyúttal visszautasít minden, a magyar kormány ellen irányuló politikai indíttatású támadást… A néppárti frakció meggyőződése, hogy amennyiben szükséges a törvény módosítása, Magyarország meg fogja ezt tenni, ahogyan azt Orbán Viktor miniszterelnök is kijelentette…” “Szeretnénk emlékeztetni, hogy a magyar jobbközép kormány és vezető ereje a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség, az elmúlt két évtizedben bizonyította elkötelezettségét az európai demokratikus értékek iránt. A Fidesz maga is a sajtószabadság védelmében indított sajtóperben született a kommunista korszak ‘80-as éveinek végén”. (EPP)
Nesze nektek, de kapjatok észbe, anno nem innen indultatok fiúk, vegyetek vissza.
Nade ez a határon túliak szavazati joga, ez már tényleg mindennek a teteje:
“’Elfogadhatatlan’ lenne a választójog megadása a határon túli magyar kisebbségeknek – jelentette ki szerdán Joseph Daul, az Európai Parlament jobbközép, kereszténydemokrata irányzatú néppárti frakciójának az elnöke. Ha a magyar kormány úgy döntene, hogy szavazati jogot ad az Európai Unió más országaiban élő magyar kisebbségek tagjainak.” (MTI)
Majd két órával később:
“Joseph Daul, az Európai Parlament néppárti frakció elnöke valójában a határon túl élő és magyar állampolgársággal nem rendelkező, de magyar származású személyek esetleges magyarországi szavazati jogára utalt elutasító értelemben. “ (MTI)
Kiindulva a határon túli magyaroknak adandó állampolgárság gesztusából én nem igazán látok nagy különbséget a kettő között – a probléma az állam és a nemzet fogalmának önkényes összemosásában van, amelyet lehet, hogy a Fidesz otthon nyugodtan ideoda értelmezgethet, de európai mércével mérve elég veszélyes, ahogyan Daul is mondta:”az egyenlő (lenne) a határok el nem ismerésével, és ez elfogadhatatlan“.
Reméljük, Daul még idejében rendet tesz – de a szkepticizmusom azt sugallja, hogy Orbánék most csupán időhúzásra játszanak; megígérik, hogy jófiúk lesznek, szót fogadnak a Bizottságnak és tiszteletben tartják Európát, de amint véget ér a magyar elnökség, gond nélkül végigviszik minden elképzelésüket.
Ne legyenek illúzióink, Orbánnak csak addig kell Európa, ameddig használni tudja.
Remek összefoglaló! Gratulálok a szerzőnek.
Kinek is?