Washington – Új republikánus politikacsinálók foglalhatják el helyüket Washingtonban, köztük olyanok, akik noha nyilvánosan kárhoztatták korábban a szövetségi fővárosban meghonosodott politikai szokásokat, most maguk is behódolnak némelyiknek.
Sokan máris lobbistákat fogadtak, hogy legyen, aki eligazítsa őket a kongresszusi útvesztőben, mások pedig más képviselőkkel összefogva igyekeznek kampánypénzt szerezni. Washingtonban ez már csak így szokott lenni; a Kongresszus számos új tagja azonban korábban fogadkozott, hogy mostantól fogva másképp lesz. Köztük jó néhányan a washingtoni politikacsinálás ellen lázadó Tea Party mozgalomból merítették az ihletet, ám mégis helyénvalónak tartották, hogy adománygyűjtő estet rendezzenek egy puccos washingtoni hotelben Jeff Denham kaliforniai képviselő vezetésével. „Fontos. Pénz nélkül nem forog a gépezet”, magyarázta Javier Ortiz, a republikánusok stratégája. „Senkinek nem kell meglepődnie azon, hogy akár az újonnan megválasztott, akár a régen hivatalban lévő képviselők arra kérik az érdekelt állampolgárokat és másokat, hogy adományokkal támogassák kampányukat.”
A képviselőházi vezetők azonban nem tapsolták meg a W hotelben kedd este rendezett adománygyűjtőt. Eric Cantor hivatalba lépő többségi vezető (Virginia) és Kevin McCarthy frakcióvezető (Bakersfield) nem kommentálták az eseményt, noha az egyik szervező szerint McCarthy korábban megígérte, hogy elmegy rá.
A meghívottak érkezése közben dübörgő technózene töltötte be a W hotel előcsarnokát. Az estet a korábbi kaliforniai szenátor, Denham által gründolt Új Többség bizottság adta, továbbá több újonc: Steve Southerland (Florida), Renee Elmers (Észak-Karolina), Robert Dold (Illinois) és Scott DesJarlais (Tennesse). A beugró 2500 dollárba került, Denham szerint azért, mert „sajnos a kampányok drágák. Mindannyian tudjuk, milyen eszközökkel gyűjtik a pénzt a demokraták.” Mint riportereknek mondta, számított „néhány teadélutános megjelenésére”.
Több republikánus adósságokkal küzd a heves őszi kampány után. Némelyek összejöveteleket rendeznek, amelyek formailag nem adománygyűjtők, de hozzásegítik a kezdő politikusokat ahhoz, hogy új kapcsolatokra tegyenek szert – noha David Schweikert (Arizona) honlapján arra tett szent ígéretet, hogy „az önök érdekeinek képviseletére leszek ott [ti. Washingtonban], nem pedig azért, hogy különleges és költséges érdekeket képviseljek.” Schweikert december elején hívta meg a lobbistákat adománygyűjtőre, igaz, ott már ötszáz dollárral is támogató lehetett valaki, de ha kiemelt támogató akart lenni, ennek a tízszeresét kellett leszurkolnia. A képviselő irodájában senki nem akadt, aki ezt kommentálta volna.
Bár az ellenkezőjét ígérték, most mégis sokan lobbistákat fogadnak, mert nélkülük képtelenek lennének eligazodni a washingtoni politikai élet útvesztőiben: így tett Denham, Dold és Joe Walsh (Illinois) is. Denham új hivatalvezetője, Jason Larrabee hivatásos kaliforniai vízügyi és alternatív energetikai lobbistaként dolgozott. Ron Johnson wisconsini képviselő a kampány alatt még azt hányta ellenfele, Russell D. Feingold szenátor szemére, hogy túlságosan közeli kapcsolatban van egy szakszervezeti lobbistával – győzelme után azonban ő is egy volt lobbistát tett meg hivatalvezetőjének Don Kent személyében, aki előtte a Navigators Global LLC kijárójaként kereste kenyerét. Johnson hivatalában sem lehetett senkit kommentárra bírni. A teadélutános Mike Lee (Utah) hivatalának élére Spencer Stokes, korábban szoftveripari és egészségügyi lobbista került, Lee magyarázata szerint azért, mert egyetértenek abban, hogy a jövőben sokkal „korlátozottabb szövetségi kormányra” lesz szükség.
A fejleményeket sokan bírálják, köztük Everett Wilkinson floridai teadélutános, aki szerint az adminisztráció azonnali hízásnak indulása arról árulkodik, „nem akármekkora harc zajlik a fejünk fölött. A jó öreg Washington él és védekezik, tudjuk mi ezt.”